„Az ám, hazám”, avagy költészet az agoráról

ÖSSZEFOGLALÓ

Egyikük sem elefántcsonttoronyba zárkózva nyilatkoztat ki erkölcsi imperatívuszokat; kisebb-nagyobb mértékben mindketten megmártóztak a politikában. Erdős Virágot például a Milla-tüntetéseken ismerték meg tömegek, valószínűleg olyanok is, akikhez a kortárs irodalmi folyóiratok, friss verseskötetek nem jutnak el. Kukorelly Endre a Lehet Más a Politika országgyűlési képviselőjeként két és fél évet töltött a Tisztelt Házban. Utóbb lemondott mandátumáról.

A Komáromi Szalon beszélgetős estjén nem tűnt kiábrándultnak: „A politikai költészet kifejezést használom, és szeretném, ha a fogalom megtisztulna, szép jelentést kapna. A politika eredetileg a polisz ügyeinek intézését jelentette. A görögöknél a szabad polgár az otthonából kilépett az agorára, és elkezdett a köz ügyeivel foglalkozni. Arisztotelész szerint ehhez bátorság kell. Úgy gondolom, az állampolgárnak ma is egyfajta kötelessége időről időre kilépni az agorára. Mindenkit arra biztatnék, hogy próbálja ki. A költészet pedig par excellence politikai dolog: ha kilépek a közönség elé, ha publikálok, már politikai tettet hajtottam végre, és vállalnom kell ennek az ódiumát is. A szövegemet beletettem a közös térbe, ahol az nem tud nem politikai életet élni” – magyarázta álláspontját Kukorelly. Majd úgy fogalmazott: ma a művészetnek semmilyen funkciója nincs, kevesen értik. Pedig minden műalkotás egyfajta térkép – elmondja, hogyan éljünk, hogyan gondolkozzunk. Egy tökéletes világban, ahol megvannak a szükséges erőforrások, a kultúra „életvezetési tanácsadó” lenne, de ma nem így működik.

„Mint a pap, aki minden vasárnap kiáll a templomban, és elmondja, mit tart fontosnak. Ez felelősség, ami megbénítja az embert” – válaszolta Erdős Virág arra a felvetésre, milyen tapasztalat volt a verseivel átpolitizált térben kiállnia a tömegek elé. A költő arról is beszélt, egy ideje úgy érzi, újra kell fogalmaznia szerepvállalásait, és meg kell válaszolnia magának a kérdést: dolga-e a költőnek politikai kérdésekkel foglalkozni. „A mentségemre azt szoktam mondani, hogy a közéleti verseimben ugyanúgy a saját indulataimmal, dühömmel foglalkozom, mint ha személyes témákról szólnék. Ugyanakkor úgy érzem, nem elég írni, ki is kell állni az emberek elé, s ezáltal kaptak a verseim más szerepet, jelentőséget. De hogy miként hat ez a kontextus a szövegekre, hogy önmagukban megállják-e a helyüket, az majd 100 év múlva derül ki, amikor felvirágzik kis hazánk…” – jegyezte meg Erdős Virág, akinek közéleti versei A Trabantfejű Nő (2011) és az Ezt is el (2013) című kötetben, valamint a Népszabadságban olvashatók. A költészet szerepéről szólva úgy vélekedett: az emberekben nagy az éhség, hogy a művészet megfogalmazza mindazt, ami az életben fontos. Annyira hangosan kell kiabálni, hogy azt ne lehessen nem meghallani. „Mindannyiunkban van olyan ambíció, hogy változtassunk valamin” – tette hozzá.

Az est programjából nem hiányzott a felolvasás, és volt kortárs költészeti kvíz is, amely leginkább azt mutatta meg: hosszú az út, míg a mai költők mai versei sokat idézett klasszikus sorokká érnek. (as)