Au revoir, forradalom?

A turbulens 2016-os év legnagyobb eseményei, a brexit és Donald Trump amerikai elnökké választása után úgy tűnt, 2017-ben a kontinentális Európában folytatódhat a populizmus és establishment-ellenesség diadalmenete. Azóta azonban Európa-szerte elbuktak a populista jelöltek és pártok a választásokon.

Orbán Viktor magyar kormányfő tavaly decemberben és az idei március 15-i ünnepségen is azt mondta, 2017 a lázadás éve lesz a szájkosarat használó Európa ellen, ahol nem szabad kimondani az igazságot. „Európa népei most felébredtek, rendezik soraikat, és hamarosan lábra kapnak, az igazság elfojtására épülő Európa gerendái mindenhol recsegnek és ropognak” – mondta.

Ugyanakkor decemberben Ausztriában a zöldpárti elnökjelölt győzött a szélsőjobboldali FPÖ jelöltje ellen, Hollandiában Geert Wilders kikapott az addig kormányzó jobbközép VVD-től és a francia elnökválasztást Emmanuel Macron meglehetősen simán nyerte meg a második körben a populista-EU-szkeptikus Marine Le Pennel szemben.

Az elemzők azonban figyelmeztetnek: mindez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a populizmus úgy általában döntő és elsöprő vereséget szenvedett volna. Feledy Botond külpolitikai elemző rámutat: Hollandiában a jobbközép VVD, és Mark Rutte kormányfő csak úgy tudta megverni Wilders pártját, hogy bizonyos szinten magáévá tette retorikáját. Az a jóslat, ugyanakkor, mely szerint a populista pártok akár nyerhettek is volna a választásokon, szerinte meglehetősen félrement. „Wilderséknek és Le Penéknek is voltak s vannak is támogatói, ám ezen pártok támogatottságának van egy üvegplafonja. A fejlett nyugati demokráciákban a republikánus és alkotmányos értékek iránti igények a szavazók jelentős részében megvannak” – magyarázza. Ugyanakkor hozzátette: a valódi lázadónak tekinthető szélsőséges pártokat összeköti az orosz támogatás, és az orosz fenyegetés továbbra sem csökkent.

Radovan Geist, az Euractiv elemzője felhívja a figyelmet: a standard pártok és politikai mozgalmak már csak azért sem dőlhetnek hátra, mert ugyan Európa gazdasága növekszik, de a populáció nagy része ebből továbbra sem érez konkrét előnyöket. A másik fontos dolog, hogy Európa jelenlegi hibái – melyekre a populisták hivatkozni szoktak –, megmaradtak, sok dologra nem sikerült közös megoldást találni, és azok a problémák, melyeket továbbra sem oldottak meg az európai vezetők, újra és újra visszatérhetnek.

Úgy gondolja, a francia választások tanulsága és Macron győzelme sem egy olyan dolog, mely miatt túlzottan elégedettnek kellene éreznie magát az embereknek. 2002-höz képest, mikor a francia elnökválasztás második fordulójába apja, Jean-Marie Le Pen került be, Marine Le Pen több millió szavazattal szerzett többet idén, és több francia régió mögötte áll. „Ez ugyan nem jelenti azt, hogy a Nemzeti Front nyer majd a parlamenti választásokon, mert valószínűleg nem nyer majd, de az tagadhatatlan, hogy a párt népszerűsége növekszik” – tette hozzá.

Jarábik Balázs külpolitikai elemző szerint sem dőlhet hátra Európa. Úgy véli, a populizmust – melyet személy szerint helytelen címkének tart – egyelőre úgy sikerült megállítani, hogy néhol a rendkívül népszerűtlen, régi politikai pártokat jobb- és baloldalon egyaránt marketingelemekkel váltották fel, máshol pedig a tradicionalista pártok átvették a szélsőjobboldal üzeneteit – ahogy korábban a Fidesz is tett Magyarországon. Véleménye szerint a populista trend a mostani vereségek ellenére folytatódni fog. „A gazdasági rendszer egyre kevesebb győztest és egyre több vesztest termel. Ez a harc még nincs lefutva” – tette hozzá. Úgy gondolja ugyanakkor, a jelenlegi történések kapcsán nem beszélhetünk forradalomról. „Inkább az a nagy kérdés, milyen reformot lehet elképzelni Európában ennek hatására, és őszintén szólva én ezt még nem látom” – véli.