Átkelés

A töltésen állok, egyik oldalamon a Duna vize hömpölyög, a másikon kopár szántóföldek. Hátam mögött jókora, vaskos épület, korábban váróteremként szolgált, aztán bérbe adták, s büfét rendeztek be a belsejében, amely azonban állandóan zárva tart. Kicsukva az épületből, a falának támaszkodom. Várok. Itt legalább valamennyire szélcsendet tart az épület. Metsző, hideg szél fúj, havas eső szitál. Egy autó döcög fel a töltésfelhajtón. Öreg, pattogzó piros festésű 120-as Škoda, a tetejére mindenféle fémkacatokat rögzítettek, csöveket, rudakat, huzalokat, elöl egy zöld madzaggal kötötték őket a meglazult ütközőhöz. A kocsi sáros, tetőtől talpig. Két férfi száll ki belőle. A volán mögül egy jól megtermett, pocakos mackó, a másik oldalról egy húsz év körüli fiú. Mindketten összefestékezett munkaruhában. A mackószerű harmincas férfi messziről köszön. A szélárnyékba húzódnak. Mikor megy, bök a túlparton horgonyzó komp felé a pocakos. Félkor, válaszolom. Káromkodik. A büféépület ajtajához lép, megrántja. Zárva, kérdezi mo?rogva. Zárva. Máskülönben nem álldogálnál idekint, mi, mosolyog a fiatalabb. Persze. A másik káromkodik, majd arrébb sétál, és kihugyozza magát, aztán visszaballag a kocsihoz, és beül. A fiú mellettem áll, cigit vesz elő, rágyújt. Fülében fülhallgató. Zúg a szél. Félig szívja el a cigit, aztán eltapossa, és visszamegy a kocsihoz. Balra nézek. A kis faluban, ahova az autóbusz hozott, és ahonnan felcaplattam a töltésre, belekékülve a szél elleni küzdelembe, semmi mozgás. A Duna mesterséges medrében, a jobb oldalamon egy nagy, díszes kirándulóhajó úszik be a látószögembe az ormótlan büféépület fala mögül. A neve három szóból áll, az egészet nem tudom ki?betűzni, csak az első szót: RIVER. A tatján a német zászló kétségbeesetten vonaglik a haragos szélben. Egykor, nem is olyan rég, szántóföldek terültek el ott, ahol most ez a hajó szeli a habokat. A folyam vize sárgás tajtékot verve tűri a szél ostorcsapásait. Vacogva húzom össze magamon a kabátot, amennyire csak lehet. Oda?át, a fél kilométer széles mesterséges meder túloldalán hasonló épület, mint a hátam mögött. Mellette egy zászlórúd magasodik, melyre most, jól látom, a havas eső ritkás fátylán keresztül is, fekete zászlót vonnak fel. Ez azt jelenti, a komp nem fog elindulni. Túl erős a szél.