Anyanyelven tanulni könnyebb

Anyanyelvű képzés esetén az értelmi, az érzelmi és szociális fejlődés egy irányban halad, támogatja egymást, míg idegen nyelvi közegben ellentétes irányba hat Vas Gyula felvételeMelyek az iskolaérettség legfontosabb jellemzői?

Egyrészt a szomatikus, tehát a testi érettség. Egy alig 15 kilós gyermektől ugyanis nem várható el, hogy cipelje a nem ritkán 6-8 kilós iskolatáskát. Másodsorban is rendben kell lennie a látásának, hallásának, tisztán kell beszélnie. Fontos a kézügyesség is, de természetesen senki nem vár művészi rajzokat a gyermektől, arról van szó, hogy jól fogja kézbe a ceruzát, és tudjon bánni vele. Míg az óvodában ugyanis nagyobb alakzatokat rajzolnak, addig az iskolában már a második héten egy keskeny sávban kell majd elhelyeznie a vonalakat, hullámokat. Ezenkívül bizonyos szintű tudással kell rendelkeznie, ismernie kell a színeket, a tárgyakon kívül bizonyos elvont fogalmakkal is tisztában kell lennie, és természetesen megfelelő szinten kell kommunikálnia. Amit pedig talán a legfontosabb: az az érzelmi és szociális érettség.

Szakemberek szerint a mai gyermekek a rájuk zúduló információáradatnak köszönhetően sokkal magasabb tárgyi tudással rendelkeznek, mint a korábbi generációk. Sok szülő dicsekszik azzal, hogy már ír-olvas a gyermeke, mielőtt iskolába kezd járni.

ĺgy igaz, ez viszont nem jelenti azt, hogy az iskolában is jól teljesít majd a gyerek. Szükség van arra is, hogy huzamosabb ideig oda tudjon figyelni olyan dolgokra, amelyek nem annyira kötik le érdeklődését, vagy hogy úgynevezett távirányítással is képes legyen dolgozni. Ha például azt hallja a tanító nénitől, hogy: gyerekek, vegyétek elő a mókusos füzetet, tudnia kell, hogy az rá, Jancsikára is vonatkozik. A szociális érettség alatt pedig azt értjük, hogy a gyermek képes a kollektívában létezni, együttműködni a többiekkel, tud alkalmazkodni a megváltozott helyzethez, a társaihoz, elfogadja a tanító irányítását. Szükséges továbbá, hogy legyen feladat- és kötelességtudata. A gyermek számára az óvoda után óriási változást jelent az iskolai kötöttség. Szerencsére egyre több iskolában próbálják játékos formában oktatni a kis elsősöket.

Mit kell tennie annak a szülőnek, aki úgy érzi, bár gyermeke az életkor alapján iskolaköteles, mégis inkább halasztani szeretne egy évet?

Minden gyermeket, aki folyó év augusztus 31-éig betölti hatodik életévét, be kell íratni az iskolába. Ám a szülő felkeresheti a pedagógiai-pszichológiai tanácsadót, ahol felmérik a gyermek képességeit. Nem ritkán az óvónők javasolják ezt, hiszen ők még a szülőknél is jobban meg tudják ítélni a gyermek érettségét, esetleg a beíratást végző tanítók figyelnek fel valamilyen hiányosságra. A tanácsadó aztán javasolja az igazgatónak, hogy adjon halasztást a gyermeknek. Persze az is lehet, hogy csak bizonyos részkészségek fejlesztésére van szükség, a fejlesztőpedagógusok segítségével a szeptemberi évkezdésig még nagyon szépen fel lehet zárkóztatni a gyermeket. Míg évekkel ezelőtt sok szülő kérte, hogy szeptemberi, októberi, szélsőséges esetekben akár decemberi születésű gyermekét vegyék fel az iskolába, mára megfordult a trend. Most inkább a halasztás miatt keresnek fel bennünket. De ahogyan nem jó a gyermek számára, ha túl korán kerül az iskolába, az is káros, ha iskolaérett gyermek részére kérnek halasztást. Ezért, ha kételyek merülnek fel, mindenképpen jó kikérni a szakember véleményét.

Az iskolaérettség egyik fontos kritériumaként említette a kommunikációs készséget. Mi történik azokkal a gyerekekkel, akiket szüleik – bár magyar anyanyelvűek és otthon is a magyar nyelvet használják – szlovák iskolába íratnak?

Azok a gyermekek, akik nem anyanyelvükön kezdik meg tanulmányaikat, óriási hátrányba kerülnek társaikkal szemben. A jobbik eset az, ha már bizonyos szinten beszélik a másik nyelvet, de még akkor is sokkal lassabban reagálnak a feltett kérdésre, nehezebben oldják meg a feladatot, mint anyanyelvükön tanuló osztálytársaik. Hiszen nekik le kell magukban fordítaniuk a kérdést, felfogni a tartalmát, megfogalmazni a választ anyanyelvükön, majd lefordítani szlovákra. Mondom, ez a jobbik eset, mert sokszor alig-alig beszélik a szlovák nyelvet a szlovák iskolába íratott magyar gyermekek, és eleve meg sem értik a kérdést. ĺgy értelemszerűen nem is tudnak válaszolni rá, ami frusztrálja őket. De nemcsak az iskolai sikerek szempontjából fontos, hogy anyanyelvén tanuljon a gyermek, hanem érzelmi és személyiségfejlődése szempontjából is. Ellenkező esetben komoly identitászavar léphet fel nála, hiszen családi körben továbbra is a magyar nyelvet használja, az iskolában viszont a szlovákot. A harmonikus személyiségfejlődéshez fontosak az érzelmi kötődések, és a nyelv éppen ilyen kapocsként szolgál a családhoz, a barátokhoz, az iskolához való viszonyban. Anyanyelvű képzés esetén az értelmi, az érzelmi és szociális fejlődés egy irányban halad, támogatja egymást, míg idegen nyelvi közegben ellentétes irányba hat.

Tudás szempontjából felzárkózhat egyáltalán a nem anyanyelvén tanuló diák?

Ez nagymértékben függ az adott gyermek képességeitől, hiszen előbb-utóbb csak megtanulja a szlovák nyelvet, és akár még kitűnő tanulmányi eredményeket is elérhet. Meggyőződésem azonban, hogy ha egy jól teljesítő gyermek anyanyelvén tanulhatna, akkor a benne rejlő képességeket még inkább ki tudná aknázni. Hatványozottan vonatkozik ez közepes és gyengébb képességű gyermekekre. Arról nem is beszélve, mennyire meghatározóak az első iskolában eltöltött hónapok a kis nebulók számára, sokszor már ott eldől, leköti-e majd a tanulás, hajtja-e majd a tudásszomj. Ha rögtön nyelvi nehézségekbe ütközik, kudarcként éli meg az iskolában töltött időt, és egy életre elmehet a kedve a tanulástól, művelődéstől.