Albrecht Dürer és a rinocérosz

1515. május 20-án reggel egy hajó érkezett Indiából, fedélzetén egy rinocérosszal, amelyet I. Mánuel (1469–1521) portugál királynak, Dom Manuelnek hozott ajándékba Afonso de Albuquerque portugál kalandor és földesúr, aki Indiában nagy kegyetlenségektől sem rettenve vissza hatalmas vagyonra tett szert. Eredetileg Muzaraf szultántól kapta az értékes ajándékot, hogy mérsékelje hódító törekvéseit. A diplomáciai ajándék hasonló célt szolgált akkor is, mikor a lisszaboni kikötőbe érkezett. A portugál király szerette a különleges szórakozásokat, saját szemével akart megbizonyosodni arról, vajon valóban van-e természetes ellenségeskedés az elefánt és a rinocérosz között, ahogyan erről id. Plinius római író, polihisztor beszámolt egyik művében. Az orrszarvúnak tehát meg kellett küzdenie a legerősebb állatnak tartott elefánttal. Az emberek tódultak a nagy szenzáció hallatára, Európában még senki sem látott orrszarvút, és a különös állat híre hamar terjedt a városban. A kíváncsiskodókat azonban a nagy napon, 1515. június harmadikán vasárnap némi csalódás érte: a küzdelem rövidre sikerült, az elefántnak nem volt nagy kedve hozzá, hiába noszogatták, hiába ütlegelték, hamar feladta, és visszavonult. A rinocérosz bátorságának híre futótűzként terjedt el egész Európában.

A nagy tömegben ott volt Valentin Ferdinand német grafikus is, aki már hosszabb ideje élt Lisszabonban, és akit Valentin Fernandezként ismertek a városban. A küzdelem híre őt sem kerülte el, és abban reménykedett, hogy az ismeretlen állat lefestése sok pénzhez és hírnévhez juttatja majd. A grafikusnak azonban hamar rá kellett jönnie, hogy a nagy tömegben aligha tudja lefesteni a különös állatot, és csak az emlékezetére hagyatkozhat, amikor később papírra veti.

A rinocérosz sorsa már megpecsételődött. A portugál királynak is volt érzéke a politikához, így ő is továbbadta az ajándékba kapott különös állatot. Egy évvel előtte X. Leó (1475–1521) pápának elefántot küldött, most az orrszarvút szánta a katolikus egyház fejének. 1515 decemberében újra hajóra rakták a szerencsétlen állatot, és Rómába hajóztak vele más értékes ajándékokkal együtt. Mielőtt azonban a hajó elérte volna az olasz partot, hatalmas vihar kerekedett, és az amúgy nyugodt Földközi-tengeren néhány mérfölddel a parttól 1516-ban, egy januári napon a hajó elsüllyedt, és az orrszarvú a vízbe fulladt.

Valentin Ferdinand kevésbé sikerült képét az egzotikus állatról mégis vásárolták az emberek, különösen azok, akik nem lehettek ott a nagy eseménynél. Albrecht Dürer talán éppen egy nürnbergi kereskedőtől (aki portugáliai útja során jutott hozzá a képhez) kaphatta a rinocérosz képmását, vagy éppen csak leírásból szerzett tudomást róla, mindenesetre Dürert a portugál szenzáció mintha megbabonázta volna. A rinocéroszról több ábrázolás is készült, de éppen a szemtanú, Valentin Ferdinand alkotása nem maradt fenn. A firenzei Giovanni Pennit például annyira magával ragadta a lisszaboni hír, hogy verset is írt az orrszarvúról, és az állat képmásával együtt meg is jelentette. Dürer barátja és tulajdonképpen egyik szakmai riválisa, Hans Burgkmair augsburgi grafikus szintén lefestette az állatot, amely kisebb eltérésektől eltekintve nagyon hasonlít Dürer fametszetére. Burgkmair orrszarvúja azonban nem keltette fel annyira a közönség figyelmét, mint Dürer rinocérosz-fametszete, amely nyolc kiadásban jelent meg.

Az 1515-ös év nagy szenzációja felkorbácsolta a népszerű festő és grafikus, Dürer művészi ambícióját, és elég jó kereskedelmi érzéke is volt ahhoz, hogy hamar felismerje: egy jól sikerült fametszet sok pénzt hozhat a konyhára. Mielőtt azonban belekezdhetett volna a kép elkészítésébe, le kellett rajzolnia az állatot. A hiányos információk arra késztették, hogy képzeletére hagyatkozzék. A kép fölé egy rövid leírás is került, amely néhány mondatban, más állatokhoz viszonyítva jellemezte az orrszarvút. Az alkotás érdekes és leköti a néző figyelmét, s bár a későbbiekben többször hoztak Európába orrszarvút, és sok ábrázolás is készült róla, a tankönyvekben a rinocérosz szemléltetésére mégis Dürer fametszetes képét használták évszázadokig. Tulajdonképpen egy modern képről beszélhetünk, mert nem minta alapján készült, hanem az alkotó saját elképzelését vetette papírra. A fametszetnek olyan sikere lett, hogy másolták is, elsősorban Olaszországban, a művészi hamisítások európai központjában. Dürer pénztárcájának nem használtak az ilyen utánzatok, viszont Európa-szerte növelték hírnevét. A rinocérosz düreri ábrázolása porcelántányérra, vázára vagy szőnyegre került, márványba faragták, bronzból öntötték ki.

Albrecht Dürer harmadik gyermekként jött a világra. Édesapja, id. Albrecht Dürer a források szerint a Gyula melletti Ajtós községből származott, innen települt át 1455-ben a németországi Nürnbergbe, ahol először Thürernek (Ajtós) nevezte magát, majd nürnbergi kiejtéssel élve Dürer lett belőle, és sikeres aranyművesként dolgozott. Apai kívánságra a fiú kitanulta az aranyművességet, de valójában a festészet, a rajzolás vonzotta, így miután inasévei leteltek, áttért a képző??mű?vészetre. A kézművességre pazarolt évek, a kézügyesség és aprólékos kézimunka elsajátítása azonban a művészi pályán is hasznosnak bizonyult. Dürer volt az első művész, aki alkotásait sajátos monogrammal látta el. A jellegzetes ajtószerű A betű és a benne levő D hamar márkanév lett, amelyet utánozni is kezdtek.

Képei rendkívüli rajztehetségről és jó megfigyelőkészségről árulkodnak. A fametszet- és rézkarckészítés terén forradalmi újításokat vezetett be. A fametszetet felszabadította a könyvillusztráció szolgálatából, és művészi rangra emelte. A vonalak finomításával és az árnyékolás gazdagításával a fametszet kivitelezése a rézkarc tónusaihoz közelített. Ugyanakkor a rézkarckészítési technikát is tökéletesítette. Dürer felismerte – akárcsak Tizian vagy Michelangelo – a nyomtatott grafika jelentőségét a hírnév gyarapításában. A fametszetet művészi szintre emelte, és a nyomtatott kiadványok terjesztésével ez a képi kifejezésmód aránylag gyorsan elterjedt Európában.

Dürer rinocéroszképe tulajdonképpen röplap volt, amelyen nemcsak a művész dolgozott. Egy fametszet elkészítésében több személy segédkezett. Az ábrázolt képet a fametsző vésők segítségével átvitte a csiszolt fadúcra oly módon, hogy a vonalakat meghagyta, a többit kivéste. A XV–XVIII. században hosszmetszetű körtefára dolgoztak a fametszők, kések, vésők segítségével. A XVI. század végén a fametszet divatja alábbhagyott, inkább a rézmetszet és rézkarc lett kedveltebb, amellyel gazdagabb tónusokat lehetett kifejezni.

A mai információáradat korában nehezen tudjuk elképzelni, hogyan terjedt a híradás a XVI. században, mennyi időnek kellett eltelnie, hogy egy különleges hír eljusson a városokba, falvakba. A nyomdatechnika fejlődésével az évszázadok során arányosan nőtt a hírterjesztés minősége, mennyisége és gyorsasága. Albrecht Dürer minőségi szempontból nagymértékben hozzájárult a képi kifejezésmód tökéletesebb és élvezetesebb befogadásához. Művé?szete ma is csodálatot és elragadtatást vált ki a szemlélőben.