Akit a zene tartott meg

Máig akadnak azonban Párkányban legendás fazonok, régi zenészek, akik még emlékeznek az aranykorra, az ötvenes évek végi összejövetelekre, a hatvanas évekbeli ötórai teadélutánokra. Közéjük tartozik Szántó Tibor bácsi is, aki egy fél évszázadot átmuzsikált, még a katonaidejét is végiggitározta, énekelte. Tibi bácsi mostanában még zenét is szerez. A magyar könnyűzenéből Németh Lehelt, Szécsi Pált, Máté Pétert becsüli igazán, nyugati példaképei közül Frank Sinatrát, Elvis Presleyt kell megemlítenünk. Szántó Tibor a zsolnai inasiskolában kezdett komolyabban a gitárral foglalkozni, mint azt nevetve mesélte, sokszor a társai helyette takarítottak, csak hogy ő gyakorolhasson, s hallgathassák. De már előtte Farkas Izidornál öt évig tanult hegedülni. Nagyszerű hallása lehetett már akkor, mert – noha a kottában nem volt járatos, képes volt első hallásra eljátszani azt, amit az öreg mester mutatott neki. Az inasiskola befejezése után – kitanult szakmája ugyanis villanyszerelő – a Zahovay vendéglőbe, s a kerthelyiségbe járogatott le, mint minden fiatal. Ott akkor már egy híres zenekar működött, elég csak pár nevet sorolnunk: Adler, a két Halász, Zahovay Ernő, Rózsi néni, a zongorista s még sokan mások. Ők fedezték fel igazán, s náluk debütált mint énekes, gitáros. Zahovay Ernőnek köszönhetően a fiatalok aztán önálló zenekart alakíthattak. Nagyon népszerűek voltak, s mivel Tibor bácsi az akkori párkányi alakulat parancsnokának is játszott, a katonaságot is a városban töltötte. Októberben berukkolt, de szilveszterre már itthon volt, természetesen mint katona – hivatásos zenészként. A zenekarukat is „zöldeknek“ hívták, mert épp mindenki a szolgálatát töltötte. Persze akkoriban – cenzúra ide vagy oda – rengeteget hallgatták a Szabad Európát, a luxemburgi adót, figyelemmel követték az aktuális zenei irányzatokat, s a nagy énekesek koncertjeit. Méghozzá „tányérrádión“. A kis tranzisztorost ugyanis tányérba fektették, s ez felerősítette az adást. Zahovay Ernő gyakran bejárt hozzájuk a kaszárnyába gyakorolni, sokszor pedig az ő szerzői estjein is felléptek. Turnéztak az egész régióban, de még Ágcsernyőn is. Tibi bácsi a zenének köszönhetően ismerte meg a feleségét is, egy barátja lakodalmán ismerkedtek össze. Betkával, azaz Erzsi nénivel huszonhét évet éltek boldog házasságban, felesége tíz évvel ezelőtt hunyt el, súlyos betegség következtében. – Noha a gyerekeim és az unokám is mellettem álltak, a zenének köszönhetem, hogy kihevertem ezt a csapást, a zene tartott a mai napig életben, az lett mára újra az életem értelme. Emlékszem, amikor megházasodtam, a feleségem az kérte, döntsek: vagy a zenélés vagy a család. A család mellett döntöttem. Akkor minden hangszeremet eladtam, s csak nekik éltem. Persze, volt olyan, hogy néha rámszólt: - Na menj, tudom, hogy úgysem bírod ki... – amikor régi zenésztársakkal jöttünk össze, vagy amikor alkalmanként énekeltem egy-egy rendezvényen. Ám amióta ő eltávozott, újra a zene a mindenem. A gyermekeim felnőttek, s most már az unokának örülök a legjobban – mondja Szántó Tibor bácsi, aki a felesége emlékére, az unokájának, na és a saját ötvenhetedik születésnapjára is írt egy-egy dalt. Tibi bácsi szinte minden hangszerhez ért, de a gitár a szívügye. – Ha jön az ihlet, mindig születik egy dallam, amit aztán csiszolok tovább, egy-egy hangulat, amiből a dalszövegek születnek. S hadd említsem meg néhány kedves barátomat a régi társak közül: Monos Dezsőt, a dobost, Halász Tibor szaxofonost, Németh Lászlót, dobost, Hercz Gusztávot, Turisz Sándort – ő sajnos már nem él, de rengeteg kollégám van még, akikkel a mai napig jó összejönni – persze már nem zenélünk, csak beszélgetünk róla – teszi hozzá Tibi bácsi. Szerinte a mai zenei ízlés elképesztő, s bár a fiatalok közt is akadnak tehetségek, ritka az értékes zene, előadó. A régi város hangulatát is hiányolja, a figyelmet, az udvariasságot, a toleranciát egymás iránt. Túlságosan elüzletiesedett a világ, mindenki rohan, s mintha nem lennénk kíváncsiak egymás belső értékeire. Márpedig a zene, a jó zene képes ezeket kiteljesíteni. Az is szörnyű, hogy manapság ripsz-ropsz sztárt csinálnak bárkiből, akinek még hallása sincs. Ez szintén kortünet. De én már csak a tapasztalataimban bízom. Meg a dalaimban. Ha a készülő kazettám, amit Ivanics János hangszerelt, csak a családnak szerez majd örömet, már akkor is volt értelme – mondja Tibi bácsi és kézbe veszi a gitárt... Ahogy játszik, egy pillanatra valóban visszahozza a régi Párkány hangulatát. Líra, egy élettel hitelesítve.