Aki nézi, aki nem, fizet

Ezzel számol Tomáš Galbavý SDKÚ-képviselő törvénytervezete is, ám ő továbbra is készülékekhez kötné a díj fizetését. Májusban mindkét javaslatot megvitatja a parlament.

Čapolvičék szerint a jelenlegi megoldás azért nem jó, mert bárki letagadhatja, hogy van tévéje vagy rádiója, s magánlaksértésre hivatkozva az ellenőröket nem engedi be a lakásába, így nem bizonyítható az esetleges csalás. Felmerült, a nem fizető polgár becsületbeli nyilatkozatot tehetne, hogy nincs készüléke, s ez egyben felhatalmazásul szolgálna az esetleges „házkutatásra”. Az ellenzéki honatyák ezt a magántulajdonhoz való jogra hivatkozva nem helyeslik, ráadásul akinek nincs készüléke, olykor e célból átmehet a szomszédjához, ezért az üzembentartási díjat a közszolgálati média által nyújtott szolgáltatásokért kellene fizetni. Információjuk szerint például František Mikloško (KDH), akinek köztudottan nincs tévéje, ismerőseinél szokott hokit nézni, sőt a honatya a parlament épületében is megnéz egy-egy meccset vagy a híradót, tehát időnként igénybe veszi az STV szolgáltatását, amiért képviselő kollégái legszívesebben tőle is behajtanák a díjat.

Somogyi Alfréd, a tévétanács tagja szerint nem helyes készülékhez kötni az illetéket, mert előfordulhat, hogy valakinek két vagy több tévéje van, s akkor úgy lenne tisztességes, hogy mindegyik után fizessen, vagy pedig más, igazságosabb szempontot kellene alkalmazni. Újabban ugyanis már vannak olyanok is, akik tévékártya segítségével a számítógépen keresztül nézik a tévéadást, ezért helyesebb lenne a dolgot szolgáltatásként szignálhoz kötni. „Az összeget nem feltétlenül kellene emelni, inkább hatékonyabban kellene behajtani a pénzt. Az STV számára az lenne a legfontosabb, hogy az ellenőrzésre ki, milyen szerv milyen jogosítványt kapna. A legjárhatóbb út az lenne, ha mindenki a gáz- vagy a villanyszámlához hasonlóan alanyi jogon fizetné, kivéve azokat, akik tennének egy becsületbeli nyilatkozat, hogy nincs készülékük, és más módon sem fogják a tévé- és rádiószignált, ami felhatalmazna az ellenőrzésre. Ha a parlament elfogad valamilyen törvénymódosítást, a legfontosabb egy hatékony ellenőrzési mechanizmus kialakítása lenne” – fejtette ki lapunknak Somogyi. Évi viszonylatban ugyanis az STV 500 millió koronától esik el a nem fizetők miatt. Bár a plénum elé hamarosan két javaslat is kerül, egyik előterjesztő sem vette a fáradtságot, hogy elképzelését megvitassa a rádió vagy televízió képviselőivel. Korábban sem igazán kérték ki a szakma véleményét, noha a tévétanács elvárta volna. Somogyi szerint ezúttal nem ülnek ölbe tett kézzel: mivel hivatalosan senki nem kereste meg a tévétanácsot, nem hivatalos úton próbálják megszerezni a törvénytervezeteket, és áttanulmányozásuk után szükség esetén változtatásokat szorgalmazhatnak. Az üzembentartási díj behajtásával egyébként mindig gondok voltak. Már a hatályos törvény értelmében is komoly következményei lehetnek annak, ha valaki nem fizet, ám ezt nehéz ellenőrizni, a kinnlevőségeket behajtani, a büntetéseket kiróni, és szinte lehetetlenség bizonyítani, kinek van készüléke. Ha ugyanis az ellenőr bejut a lakásba, és kiderül, hogy ott van tévé, az sem jelent semmit. Branislav Záhradník, az STV menedzsmentjének munkatársa szerint előfordult, néhány nem fizető azzal rázta le az ellenőröket, hogy a tévét csak kölcsönözte.

Amikor néhány hónapja felmerült, változtatni kell a jelenlegi rendszeren, Görföl Jenő tévétanácstag nem lelkesedett az alanyi jogon való fizetésért, szerinte nem kellene mindenkire rákényszeríteni a díjat, mert vannak, akik tényleg nem nézik a tévét, vagy nem hallgatnak rádiót. Emellett akadnak rászorulók, akiknek gondot okoz a fizetés. Ha a társadalom életszínvonala megfelelő lenne, az emberek csak legyintenének az ilyesmire, csakhogy egyelőre sokan nem állnak jól anyagilag.

Az alanyi jogon fizetendő illeték ellen több, dél-szlovákiai magyar falucskában élő nyugdíjas ugyancsak tiltakozhatna, mondván: csak a magyarországi adókat fogja, nem nézi a szlovák tévét, ráadásul nyugdíjából sem futja az üzembentartási díjra. „Biztosan van erre példa, erkölcsi és emberi szempontból érthető, sőt logikus ez az érv. Elméletileg adhatna olyan nyilatkozatot is, hogy az antennája képes fogni az STV mindkét csatornáját, de nem szokta nézni, viszont ezt nem lehet ellenőrizni. Vannak bizonyos állampolgári kötelességek, s ha egy ország jogrendje szerint a tévé- és rádiódíj fizetése annak számít, akkor – még ha nem nézi is, vagy készülékén nincs beállítva a csatorna – ki kell fizetni. Ez minden országban, ahol még van koncesszió, így működik” – magyarázta az Új Szónak Somogyi Alfréd, hozzátéve: az STV 2-es csatornáján sugárzott magyar adás lényegében csak az üzembentartási díjakból befolyt bevételből készül. (sza, s)