Aki balkezes, maradjon is az

„A szlovák politikusok előszeretettel pengetnek magyar húrokat, és időről időre előhúzzák a magyar kártyát.” Somogyi Tibor felvételeMiért nem akarják az uniós tagállamok, hogy a kollektív jogok a készülő alkotmányos szerződésben is megfogalmazódjanak?

Fél évszázados kérdést feszegetünk. Az egyes államok amióta csak tudatosították a kollektív jogok létezését, elutasítják, megkerülik ezt a problémát. Gondoljunk a szolidáris jogokra, melyeket különböző elméleti munkákban, tanulmányokban, vitákban a szakemberek időről időre felvetnek, ám a gyakorlatban nem igazán érvényesíthetőek. Az államok ódzkodnak tőlük. Szerintem nyilvánvaló, hogy az emberi jogok úgynevezett harmadik generációja – köztük a kisebbségek kollektív jogai – olyan stádiumba került, hogy szükséges rögzíteni az egyes nemzetközi dokumentumokban. Csakhogy az érintett államok akarata ellenére nem lehet ezt megvalósítani.

Mit gondol, Szlovákia, elsősorban a külügyminiszter miért utasította el Budapest javaslatát?

Az önálló Szlovák Köztársaság megalakulása óta az állam képviselőinek a többsége mindig ellenezte a kollektív jogokat. Michal Kováč, Vladimír Mečiar, Rudolf Schuster, az összes közjogi méltóság alkalomadtán megragadta a lehetőséget, hogy hangot adjon elutasító véleményének. Kukan csak szervesen illeszkedik ehhez az irányvonalhoz. Úgy tekintenek a kollektív jogokra, mint valami fekélyre, mely bonyolítaná az országban az emberi jogok gyakorlását.

És bonyolítaná?

Persze. Politikusaink szeretik az egyszerű elveket és megoldásokat. Ha pedig az általánosan elfogadott jogokhoz újabbak társulnak, a már bevett dolgokat megbolygatja néhány új tényező, az természetesen komplikációkat okoz. Csakhogy ezek a szövődmények elkerülhetetlenek, csak idő kérdése, mikor kerülnek az alkotmányba, illetve a különböző nemzeti és nemzetközi dokumentumokba. Sajnos, egyelőre nincs meg a politikai akarat.

Szlovákiában vagy egész Európában?

Egész Európában, és azon belül nálunk is. Az egyes államok keményen elutasítják, gondoljunk csak Párizsra. Franciaországban még a kisebbségek létét sem ismerik el, úgyhogy nagy fába vágta a fejszéjét az, aki a kollektív jogokért harcol.

Bugár Béla, az MKP elnöke szerint Kukan azért nem támogatja Budapest javaslatát, mert elkezdte elnökválasztási kampányát, és elutasító magatartásával bizonyítani akarja, mennyire jó szlovák.

Van benne valami, sőt meggyőződésem szerint Bugárnak igaza van. A szlovák politikusok előszeretettel pengetnek magyar húrokat, és időről időre előhúzzák a magyar kártyát, mert tudják: ha támogatókat akarnak szerezni, a magyarok elleni kirohanással mindig sikert arathatnak.

Kukan korábban azt mondta, megpróbálja meghódítani a magyarokat is, és tárgyalni fog az MKP-val, hogy támogassa kampányát. Ha valóban szavazatszerzés céljából mondta, amit mondott, akkor még inkább érthetetlen a dolog, hiszen állítólag a magyarok támogatásával is számol...

Csakhogy Kukan az SDKÚ jelöltje, és a Mikuláš Dzurinda vezette párt számára ez a kérdés egyszerűen elfogadhatatlan. Választási programjában egyetlen politikai párt sem foglalkozott a kisebbségek jogaival és védelmével, csak az MKP-nak volt valamiféle elképzelése e témáról. Ilyen szempontból a szlovák politikai képviselet egy húron pendül, úgyhogy Kukan csak követi a „divatot”. Ez a trend hosszú távon tarthatatlan, ám pillanatnyilag ez a nyerő. Előbb-utóbb ki kell dolgoznunk egy alkotmányos dokumentumot a kisebbségek jogairól, mely valószínűleg erős konzervatív látásmódot fog tükrözni, ha egyáltalán megszületik.

Vagyis a KDH és az SDKÚ fogja rányomni a bélyegét?

Igen, és a kollektív jogokat szépen elfelejtik. Általánosságban mindenki elismeri e jogokat, csak akkor hördülnek fel, ha a kisebbségek kapcsán meri valaki említeni. A gyermekek, a tényleges katonai szolgálatot teljesítők, testi és lelki fogyatékosok jogait senki nem vonja kétségbe, viszont a kisebbségek politikailag elfogadhatatlanok. A szlovák–magyar alapszerződésbe érdekes módon ez a tényező mégis bekerült, mert Mečiar jogászai nem voltak elég körültekintőek. Emiatt még botrány is volt, ha visszaemlékezünk rá, a HZDS elnöke egyszerűen nem vett észre bizonyos dolgokat a szerződésben, melyek miatt később nem győzött magyarázkodni. Budapestnek egyfajta kiegészítő-magyarázó álláspontot postázott, melyben hangsúlyozta, hogy ugyan szükség van a szerződésre, ám nem úgy kell értelmezni, ahogyan papírra vetették, hanem az akkori szlovák kormányfő szája íze szerint, ami, ugyebár, abszurdum. E mečiari ballépésen kívül azonban a kisebbségi kollektív jogokról nem igazán hallani.

Kollektív bűnösség igen, kollektív jogok nem?

Pontosan. A kollektív jogokat a múlt század második felében kezdték szorgalmazni, 1950 után kezdtek róluk beszélni. Előtte azt hangoztatták, hogy az összes kisebbségnek alkalmazkodnia kell valamelyik többségi nemzethez, legjobb, ha teljesen beolvad. Ez általánosan elfogadott nézet volt. Én például született balkezes voltam, az iskolában azonban átneveltek jobbosnak, mert a balosoknak nem volt joguk létezni. Muszáj volt megtanulnom jobb kézzel írni, nem volt más választásom. Mára azonban változott a helyzet: ha valaki balkezes, nem kell feltétlenül, fővesztés terhe mellett áttérnie a jobb kézre. Ma már általánosan elfogadott vélemény, hogy a kisebbségeknek joguk van a saját különleges tulajdonságaikhoz. Ugyanakkor mihelyt ezt valaki papírra akarja vetni, nemzetközi vagy nemzeti egyezményben megfogalmazni, nagy a csend, illetve a felháborodás. A társadalom még nem érte el azt a fejlettségi szintet, hogy tudatosítsa: nem elég szóban hangoztatni valamit, a gyakorlati érvényesítés is fontos.

A szlovákiai és európai mentalitást ismerve ön szerint van esély arra, hogy valaha is változzon a többségi társadalom hozzáállása?

Muszáj lesz. Szlovákiában nem a magyarság az egyedüli kisebbség, hanem nagyon sok kisebb csoport él itt, és mindegyik megpróbál majd érvényesülni az Európai Unióban. Amíg ez csak magyar kérdésként jelent meg, addig vörös posztó volt a szlovákok számára. Ha viszont elismerjük például a homoszexuálisok jogait, akkor a nemzetiségi közösségeket sem lehet megkerülni.

Csakhogy jelenleg a homoszexuálisok jogaival is gond van: a kereszténydemokraták szemében ők ugyanolyan vörös posztónak számítanak, mint általában a magyarok a szlovákok számára.

Viszont az Európai Unió e téren nyomást gyakorol Szlovákiára, és akár tetszik, akár nem: ha Európába igyekezünk, az esélyegyenlőséget biztosítani kell. A diszkriminációellenes törvényt el fog kelleni fogadni, és ez egy újabb lépés lesz a kollektív jogok elismerése felé. Ha ezeket sikerül elfogadtatni a politikailag nem kényes esetekben, akkor előbb-utóbb rendezni kell a politikailag kényes jogokat is, mint amilyenek a nemzeti kisebbségeké. Ha a többségi társadalom képes volt elismerni: a balkezeseknek joguk van a teljes jogú élethez, meggyőződésem szerint a jövőben ugyanez meg fog történni a többi kisebbséggel kapcsolatban is.