Abigail Thomas élettörténetei

Vannak könyvek, amelyek megtalálják az embert. Abigail Thomas A Three Dog Life (’Háromkutya-élet’) csak úgy, véletlenül került a kezem közé egy könyvesbolti böngészés alkalmával, és annak ellenére, hogy sosem hallottam az írónőről vagy a könyvről, és hogy kemény kötésű első kiadás volt viszonylag magas áron, mégis hazavittem. Nem bántam meg.

Később hiába kerestem Thomas hasonlóan önéletrajzi ihletésű könyvét, a Safekeeping címűt a könyvesboltokban. A hét évvel ezelőtt kiadott könyvecskét már csak az Interneten tudtam megrendelni, és ez is jelezte számomra, hogy Thomas remek író, de nem futott be igazán az amerikai piacon – neve nem cseng ismerősen az áltagolvasó számára, bár valószínűnek tartom, hogy sok egyetemi angolórán elemzik munkáját.

A Safekeeping borítóján egy befőttesüveget látunk, amelyben összegyűrt papír van. Ez a kép remekül jellemzi a könyv tartalmát, hiszen az írónő fragmentáltan, kondenzált módon tesz elénk néhány mozzanatot életéből, mintha egy üveg befőttet bontottunk volna ki és az ízek alapján pontosan viszsza tudunk emlékezni arra az időszakra, amikor a gyümölcs még friss volt. Thomas életének fontos pillanatait „tette el”, „főzte be” számunkra oly varázslatos módon, hogy amikor kinyitjuk a könyvet és beleolvasunk, mi, idegenek is úgy érezzük, ismerősek az ízek, érzések, a színek és a mondatok.

A tények lassan derülnek ki, az apró, érdekes és egyszerűen leírt történetekből: Thomas fiatalon ment férjhez, első házasságából három gyermeke született. Amikor elvált, visszaköltözött a szüleihez. Nem volt férje, se állása, se pénze, se háza. Volt viszont sok kalandja – egyikükből lett a második férj, aki addig nem volt házas. A férj házat vett, Thomas és gyerekei beköltöztek, és hamarosan útban volt a negyedik gyerek is. Az új férj viszont nem tudott meglenni egyetlen nővel. Azt mondta, felesége nem tud háztartást vezetni, és visszaköltözött Manhattanbe, ahol már várta az éppen aktuális kalandja. Thomas ismét egyedül volt, állás, pénz, férj és ház nélkül; most már négy gyerekkel, bár időközben néhány önállósult. A depresszió láthatatlan ködként szállt rá.

Végül összeszedte magát. Manhattanben, a Columbia Egyetem környékén lakott, és harmadik férjét egy nívós irodalmi magazinban feladott hirdetésen keresztül ismerte meg. Negyvenhat évesen, három hét ismeretség után hozzáment. Minek várni, gondolta. Egy ideális férjjel az oldalán, második férjével ismét barátok lettek – hárman utaztak Thomas felnőtt gyerekeit látogatni, nagyon jól megvoltak, amíg a második férj rákos nem lett. A halála által megjelent ürességet még Thomasnak is nehéz volt leírnia.

A Three Dog Life ott kezdődik, ahol a Safekeeping abbamaradt. Thomas harmadik férjével boldog életet él, mindketten dolgoznak még, szeretnek együtt lenni, Thomas úgy érzi, végre igazi társra talált, akire támaszkodhat, aki partnere mindenben, és aki megérti és nem akarja megváltoztatni. Az idill addig tart, amíg egy nap a harmadik férj kifut az útra, hogy megmentse kutyájukat. Az autó őt üti el, megsérül az agya, és egy szanatóriumban végzi. Thomas most gyerekek nélkül marad egyedül egy házban, amelyet egyedül és magának vásárolt a külvárosban, és ahonnan hetente látogatja férjét, aki már nem hasonlít arra az emberre, aki valaha több mint tíz évig társa volt.

A próza ebben a könyvecskében sem tradicionális. Nélkülözi az időrendiséget, a történet egyes darabkáit úgy kell az olvasónak öszszeraknia. Mégis kerek egésszé válik a végére, mert Thomas őszinte és tiszta írói hangja könnyedén eljut minden figyelmes olvasóhoz, aki viszonzásul hálás lesz az autentikus érzelmi és intellektuális vallomásokért.

Egy idő után az élet történeteinél nincsenek érdekesebbek.

A Three Dog Life borítóján a hatvanas éveiben járó Thomas látható, egy heverőn, három kutyájával. De a fénykép úgy van elhelyezve, hogy az írónőt csak akkor látjuk, ha megfordítjuk a könyvet, és a hátsó borítóra pillantunk. Abigail Thomas láthatóan nem szeret a történtek középpontja lenni, még akkor sem, ha saját életéről van szó.