A Vámbéry-sorozatról

A mai magyar könyvkiadás lehetővé tette, íme, Vámbéry reneszánszát nis — írtam jó tizenöt esztendeje, miután az akkori Holnap Kiadó reprint kiadványban jelentette meg újra, majd száz évvel az első kiadás után (1895) Vámbéry könyvét. S így folytattam: Tudjuk, a dunaszerdahelyi származású, fél Ázsiát bejárt s végül európai rangú tudóssá vált Vámbéry mindig is kitagadottja volt a finnugor rokonság káprázatában szédelgő magyar őstörténet-kutatásnak és (főként) nyelvtudománynak, minthogy ő a magyarság török eredetének volt a prófétája.

Elképzelhető, milyen örömmel forgattam akkoriban az évtizedekig elhallgatott Vámbéry kötetét, s ugyan hogyan is gondolhattam volna, hogy alig egy évtized múltán valóságos divatja lesz nálunk, s éppen Dunaszerdahelyen Vámbéry Árminnak! Megtörtént a csoda. Nemcsak Vámbéry Kávéház van, s nemcsak évenkénti Vámbéry-konferencia, hanem a Lilium Aurum jóvoltából Vámbéry-könyvsorozat is.

Régóta készülök már megdicsérni a kiadó elismerésre méltó vállalkozását, erre azonban az eddigi kötetek valahogy nem tűntek igazán alkalmasnak. A sorozat első fecskéje, még 2000-ből a Dervisruhában Közép-Ázsián át valójában csak útleírás. Noha kétségtelenül a tudós legnépszerűbb könyve, nem tudományos munka. A Küzdelmeim megint csak nem az, hanem szabályszerű önéletírás, míg a közbeeső két kötet nem Vámbéry-mű, hanem róla szóló irodalom. Vámos Magda Resid efendije, ahogy az alcíme (Vámbéry Ármin élete) is jelöli, szerzőnk életrajzát kínálja, míg a filmrendező Kis József munkája, a Vámbéry nyomában filmszinopszis — mint ahogy erről megint az alcím (Egy filmrendező naplójából) árulkodik.

ĺgy hát éppen egy fél évtizedet kellett várni az igazi Vámbéry-kötetre, mert az eddig felsoroltak nem tudományos monográfiák. Az igazi tudományos munka (nem véletlen, hogy annak idején ezt jelentette meg a pesti kiadó is) a sorozat idén megjelent ötödik része, A magyarok keletkezése és gyarapodása című Vámbéry-kötet. (Érdekes, a reprintben magyarok helyett magyarság van. Ugyan miért?) A kötet a hunok és az avarok hatalmától a megíródása idejéig követi az eseményeket (utolsó fejezete: A jelenkor magyarsága). Látható, hogy ellentétben a tudós egyéb munkáival (A magyarság eredete, A magyarság bölcsőjénél stb.), Vámbéryt ezúttal nem csupán a magyarság múltja érdekli, hanem a jövője, további sorsa is.

Az eredeti és a reprint kiadással szemben a Lilium Aurum kiadásában megjelentnek (ahogy a sorozat előbbi Vámbéry-köteteinek is) az az előnye, hogy korszerű magyarításban adja a tágabb olvasóközönség kezébe a tudós eredetiben és fordításban egyaránt nehezen olvasható szövegét. Ez elsősorban a jelen kötetet is gondozó, sajtó alá rendező, lábjegyzetekkel ellátó és utószavát író Dobrovits Mihálynak, a jelenkor legkiválóbb Vámbéry-szakértőjének munkája. Utószavából idézem: „Ami Vámbérynek a magyar őstörténetről alkotott felfogását illeti, előfutára volt ő annak az áramlatnak, amely a későbbiekben Zichy István és László Gyula munkásságában teljesedett ki. Az ebbe a körbe tartozó tudósok nem tagadták a magyar nyelv finnugor voltát, azonban megkérdőjelezték, hogy a magyarságra a nyelvét örökítő finnugor elem jelenti-e a honfoglaló magyarság etnikai magvát. Véleményük szerint a törökös gyökerű magyarság csak átvette a ma használt finnugor nyelvet, mégpedig nagy valószínűséggel már a Kárpát-medencében talált finnugor csoportoktól. Ezt az elméletet vallotta művében Vámbéry (aki már hun kori finnugor bevándorlással is számolt a Kárpát-medencébe), később ez jelenti László Gyula híres „kettős honfoglalás” elméletének az alapját is.”

S hogy végül is több mint száz esztendő múltán kinek van igaza az ugor—török háborúban? A legvalószínűbb, hogy mint a legtöbb esetben, ezúttal is a kettő között van az igazság. Nem a mi dolgunk eldönteni a vitát. Egy viszont bizonyos: a mai magyar olvasónak joga van megismerni mind az egyik, mind pedig a másik fél nézetét. Az elmúlt évtizedek éppen Vámbéry nézeteinek eltitkolásával vagy legalábbis elhallgatásával vélték elérni a másik fél győzelmét. Márpedig az egyoldalúság nem vezet semmire. ĺme, egy melléktanulsága, aktualitása az évszázados „ugor—török” háborúskodásnak.

Cselényi László