A Tuka-per elozményei a sajtóban

Az ún. Tuka-per a két világháború közötti idoszak egyik legnagyobb pere volt Csehszlovákiában. Szinte valamennyi újság vagy hetilap beszámolt arról, hol tart éppen a nyomozás vagy a bírósági tárgyalás. A kihallgatások és tanúvallomások terjedelme több száz oldal; és ugyanezt mondhatjuk el a sajtóban megjelent anyagról is. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a Tuka-per a leginkább medializált perek egyike volt és külföldi napilapok is tudósítottak róla.

A per kiindulópontja Tuka Béla vagy Vojtech Tuka, Hlinka Szlovák Néppártja képviseloi klubjának tagja és a Slovák napilap foszerkesztojének 1928. január 1-én megjelentetett állampolitikai tanulmánya volt, „A turócszentmártoni deklaráció tizedik évében”, ismertebb nevén a „Vacuum iuris”. Ebben, Tuka elmélkedése szerint Csehszlovákia államjogi elrendezését tíz év elteltével felül kell vizsgálni. Tuka itt az 1918. október 30-án létrejött turócszentmártoni egyezmény ún. titkos záradékára hivatkozott, mely alapján a szlovákok tíz év próbaidore lépnek be az új államalakulatba, tíz év elteltével népszavazással vagy más formában kell nyilatkozniuk arról, hogy megmaradnak-e benne. Ha ez nem történne meg, vacuum iuris, jogi vákuum alakulna ki 1928. október 31-e után. A cikk nagy felháborodást váltott ki, és a turócszentmártoni gyulés résztvevoi is elutasították.

A cikknek komoly következményei lettek, azonban itt meg kell jegyeznünk, hogy Tukának nem ez volt az elso nyilvánosságra jutott ügye. A sajtó folyamatosan intézett ellene támadásokat, többek között 1926 novemberében egy kellemetlen sajtóháború kezdodött a Slovenský Národ és a Slovák címu újságok, ezáltal a két foszerkeszto, Jur Koza-Matejov és Tuka között. Korábban Koza-Matejov Tuka jobbkeze volt a Slovák szerkesztoségében, de személyes kérdések miatt útjaik szétváltak, és Koza-Matejov megalapította a Slovenský Národ címu lapot. Az újságok sorban cikkeztek a Koza-Matejov és Tuka között meglévo ellentétrol. Koza-Matejov állítása szerint Tuka támogatta az irredentát, nemcsak szlovákiai magyar pártokkal volt kapcsolata, hanem bizonyos pesti körök bizalmasa volt, és innen kapott pénzt tevékenységéhez. Tuka célja Koza-Matejov állítása szerint Szlovákia elszakítása a köztársaságtól és felszabadítása forradalom útján. Közép-Szlovákiában, Rózsahegyen, esetleg Zsolnán kiáltották volna ki Szlovákia elszakadását. A Slovák pedig azzal vádolta meg Koza-Matejovot, hogy mindig gyulölte Tukát és személyes ambíciók miatt alapította új lapját, amelyet a megszunéstol csak ez az ún. sajtóháború mentett meg. A Slovák szerint mindez a kormány muve. Ezzel akarja sakkban tartani a néppártiakat a belépési tárgyalásoknál. „A jutalom pedig Koza-Matejové.” O 1926 novemberében azt javasolta Hlinkának, hogy gyakoroljon nyomást a képviseloházra, és függesszék fel Tuka képviseloi immunitását, a kérdést pedig oldják meg bírósági úton. A Národní politika egyik írása szerint Tukának ellentétei voltak magával Hlinkával is. A néppárt két táborra oszlott, az egyik Hlinka, a másik Tuka mögé sorakozott föl. A cikk írója csodálkozik azon, hogy Tuka nem tett feljelentést Koza-Matejov ellen. Több napilap is foglalkozott a kialakult helyzettel. Koza-Matejov az ügyet bizalmasan akarta kezelni és megbeszélni Hlinkával, de o elzárkózott ettol. Tuka Hlinka kategorikus felszólítására sem tett feljelentést Koza-Matejov ellen rágalmazásért. Mindenesetre ezzel a kérdéssel abban az idoben a rendorségen túl a belügyminisztérium is foglalkozott.

A vacuum iuris-ügy azonban méreteiben és következményeivel is túlszárnyalta ezt a rövidke, alig egy hónapig tartó sajtócsatát.

A kezdo lépést dr. Milan Ivanka, a Csehszlovák Nemzeti Demokrácia pártjának szlovákiai elnöke, Tuka nagy ellenfele tette meg, aki már 1922 óta figyelte Tuka „különös ügyeit”. 1928. május 5-én jelentette ot fel hazaárulásért.

Ahhoz, hogy Tuka ellen eljárás indulhasson, ki kellett ot adni az igazságszolgáltatásnak, vagyis fel kellett függeszteni képviseloi immunitását. 1928 decemberében több újság is nehezményezte, hogy a képviseloház még mindig nem döntött Tuka képviseloi immunitásának felfüggesztésében. Azonban a döntés még 1928 karácsonya elott megszületett, és eljárás indulhatott ellene. Tukát 1929. január 3-án tartóztatták le. Felvetodik a kérdés, miért nem ment el, esetleg távozott külföldre, amikor megvádolták, 1928 májusában. A Slovenský denník szerint Hlinka biztosította ot, hogy nem fogják bebörtönözni. „Hlinka ezt teljes bizonysággal állította.”

Hlinka többször tiltakozott Tuka bebörtönzése miatt Masaryk elnöknél, Švehla miniszterelnöknél és az igazságügy-minisztériumban is. „Az elnök úr meghagyása szerint az egész ügyet továbbították az igazságügyi minisztériumba”, állt az elnöki kancelláriától kapott válaszban. Hlinkának a belügyminiszter azt ígérte, hogy Tukát szabadlábon fogják kihallgatni. 1929. január 9-én Hlinka meglátogatta Tukát a börtönben és hangsúlyozta: „Biztos vagyok abban, hogy Ön mihamarabb mint szabad és ártatlan ember távozik innen.”

A napilapok már 1929 januárjában úgymond szenzációként kezelték az ügyet, és hangzatos címekkel próbálták növelni olvasótáborukat. lrtak Tuka levelezésérol Jehlicskával, a szlovákiai fegyveres felkelés elokészítésérol és a Rodobrana nevu szervezet létrehozásáról, Tuka vezeto szerepérol az ún. földalatti mozgalomban, a Bécsben létrehozott, állítólagosan német alezredes által irányított kémirodáról, és fontos kérdés volt az is, hogy Tuka honnan és kitol kapott pénzt tevékenységéhez. „1920-ban Tuka még szegénységben élt, bútorait is áruba kellett bocsátania, albérloi voltak. Késobb a pénz nem játszott szerepet...”

A sajtó nem feledkezett meg Tuka 1923-as párizsi útjáról sem, amikor Tuka az általa írt memorandumot vitte el Párizsba. A memorandumban a szlovákok csehektol való elszakadását sürgette az önrendelkezési jog alapján. Tuka párizsi útjáról tudott a néppárt vezetosége, maga Hlinka is. Majd elokerültek az 1919-es népszámlálás adatai, Tuka ekkor magyar nemzetiségunek vallotta magát. Egyébként ez a tény már 1923-ban is feszültségforrás volt a Szlovák Néppárton belül. A „Pro Hungaria” brosúra tartalmáról is több cikk jelent meg. „Magyarország soha nem fog megbékélni az ország megcsonkításával”, állt az 1918-ban kiadott és a Pozsonyi Magyar Tudományegyetem (Erzsébet Egyetem) tanári kara által, tehát Tuka által is aláírt, békekonferenciának címzett brosúra eloszavában.

Tukát közben többen meglátogatták a börtönben és biztosították ot, hisznek ártatlanságában. 1929. január 16-án ülésezett a néppárti szenátorok és képviselok klubja. Egyhangú határozatot fogadtak el arról, hogy kiállnak Tuka mellett. „1928 májusában a néppárti képviselok klubja által delegált, dr. Jozef Budayból, Pavel Machácekbol, dr. Viktor Ravaszból és dr. Jozef Tisóból álló vizsgálóbizottság megfeleloen és aprólékosan megvizsgálta azt az anyagot, amelyet Karol Belánsky, a néppárt tagja nyújtott be írásban Tuka képviselo ellen. Meghallgatta a feljelento Belánskyt és úgy döntött, hogy a bizottság valamennyi tagja adja be véleményét írásban. Ezek alapján a bizottság egyhangúlag megállapította, hogy Belánsky ellentmondó vallomása és az általa benyújtott anyag bizonyítékokkal alá nem támasztott, ezért nem lehetséges, hogy ez alapján felléphessenek Tuka képviselo ellen. Azonban ez a látszólagos egység is hamarosan szertefoszlott. Ferdinand Juriga és Florián Tománek néppárti képviselok egy rezolúcióval határolódtak el Tukától. „Tuka nem a párt és a párt nem Tuka.” – állították és a határozatot el kívánták fogadtatni a néppárt képviseloi klubjával is, azonban ez nem sikerült, Hlinka is ellene szavazott. Nem tehettek mást, saját lapjukban, a Slovenské Ludové Noviny hasábjain közölték, „Legyen világosság” címmel. Hiába igyekezett Juriga és Tománek, hogy Tukát még a fotárgyalás megkezdése elott kizárassa a pártból, február közepén nekik kellett elhagyniuk a néppártot. Juriga a késobbiekben többször intézett támadást Hlinka ellen, ezért az egyházi bírósággal is meggyult a baja.

Többször felvetodött a kérdés, hogy kaució ellenében bocsássák szabadon Tukát, de ezt valamenynyi szinten elutasították. Majd a Slovák 1929. február elején felröppentette a hírt, hogy Tukát esetleg házi orizetbe helyezik. Ahogy a késobbiekben kiderült, ez álhírnek bizonyult. Míg a Slovákban panasszal teli cikkek jelentek meg Tuka sötét és dohos börtöncelláját illetoen, addig a Slovenský denník és a Slovenská Politika felháborodásának adott hangot, hogy Tuka elojogokat kíván élvezni a pozsonyi kerületi bíróság börtönében.

Ha meg is viselték Tukát az elso, börtönben töltött hónapok, még bizakodott, hogy hamarosan ejtik a vádakat és szabadon bocsátják. „Dr. Tuka képviselo úron még nem veheto észre semmiféle hanyatlás, vidám és üde.”

Közben folytak a kihallgatások, házkutatások és letartóztatások. 1929 márciusáig hét embert helyeztek vizsgálati fogságba, többek között Sznaczkýt, az Autonómia c. lap szerkesztojét, Machot, a néppárt központi titkárát, Holényi Teréziát, Tuka titkárnojét a Noegyletbol, Weber Viktort, a Magyar Keresztényszocialista Párt titkárát. Az újabb letartóztatások és egyes tanúk megbetegedése miatt a vizsgálatot nem zárhatták le 1929 márciusának elejéig, ahogy tervezték. 1929. február 10-ig hatvan tanút hallgattak ki, de március elejére százharmincra növekedett a számuk.

Közben a kedélyeket felkorbácsolta Flachbart Erno szökése, akit addig tanúként hallgattak ki, és aki a szlovákiai magyar ellenzéki pártok központi irodájának igazgatója volt. Azzal gyanúsították, hogy a Rodobrana szervezésére Magyarországról szerzett pénzt. Flachbart ugyan jelentkezett külföldrol, de nem árulta el, hol van. Arra hivatkozott, hogy idegei kimerültek, és szanatóriumban van. „Flachbart szökése megnehezítette Tuka helyzetét.”

Tudjuk, hogy Tuka képviseloi immunitásának felfüggesztése nem vonatkozott az 1923 elotti tevékenységére. Azonban a vizsgálat során olyan tanúkat is kihallgattak, akik errol az idoszakról beszéltek, így a vizsgálóbíró kiterjesztette a nyomozást ezekre az évekre is. Tuka védoügyvédje, dr. Galla keresetet nyújtott be ez ellen. A Legfelsobb Bíróság állásfoglalása szerint a parlamentnek kell döntenie abban, hogy felfüggesztik-e Tuka képviseloi immunitását az 1919–1922 közötti idoszakra vonatkozóan. „A védelem az elso, nagy gyozelmét aratta”, írta a Slovák.

Itt kell megemlítenünk, hogy már 1929 januárjától, Tuka letartóztatásának idopontjától a sajtó dilemmában volt. A fo kérdés az volt, hogy politikai perrol vagy, ahogy az újságok írták, egyszeru bunügyrol van-e szó. Kezdetben több napilap hangsúlyozta, hogy ez egy politikamentes ügy, a bíróság függetlenségével érveltek és azzal, hogy politikumot maga a néppárt csinál belole. „Tuka bunösségérol vagy ártatlanságáról bírósági eljárás fog dönteni és nem politikai fórum.” Azonban a Tuka-ügy elsosorban politikai indíttatású volt, és ezt a sajtónak is elobb vagy utóbb be kellett látnia. Talán a legjobban ezt a Lidové Noviny fogalmazta meg, igaz, egy kicsit késon, már akkor, amikor folyt Tuka ellen a per. „A tisztán bunügyi vonatkozások mellett mindig volt egyfajta politikai fennhangja, ugyanis nem kétséges, hogy a Tuka-per tartalmaz politikai elemeket és politikai motívumokat, ahogy minden hazaárulási ügy.”

Hlinka még 1929 júniusában megpróbált beleavatkozni a dolgok menetébe, újból elment Prágába, hogy kieszközölje Tuka szabadon bocsátását, de nem járt sikerrel. Lakonikus választ kapott. „A kormány nem avatkozik bele a bíróság hatáskörébe.” Megkezdodhetett a per, mely szövevényessége folytán hosszú hetekig foglalkoztatta a közvéleményt, s amelynek eredménye közismert: a pozsonyi kerületi bíróság Tukát 15 évi börtönbüntetésre ítélte. Vojtech Tuka 1937-ben szabadult, majd ismét bekapcsolódott a politikai életbe, s az önálló Szlovák Köztársaság miniszterelnöki tisztségét is betöltötte.

A jelen eloadás az 1929 januárja és 1929 októbere között megjeleno napilapok cikkeire támaszkodik, s a sajtón keresztül kívánja bemutatni „az 1929-es év legnagyobb szenzációját”. Nem jegyzokönyvekrol és jelentésekrol van szó, hanem cikkekrol és kommentárokról, így elvárni a teljes tényszeruséget lehetetlen. Egyszer a Slovák tagadta mindazt, amit a Lidové noviny vagy a Slovenský denník közölt a Tuka-ügy kapcsán, máskor fordítva, a Lidové Noviny bélyegezte hazugságnak a Slovák cikkeit, azonban csakúgy, mint ma, az 1920-as évek sajtójára is jellemzo, inkább mondjunk többet, mint kevesebbet, nem lényeges, hogy nem igaz vagy pusztán híresztelés, aminek semmi alapja. És ez alól nem volt kivétel Tuka képviselo úr esete sem.

Az eloadás a Fórum Kisebbségkutató Intézet által Visszatéro történelem címmel fiatal kutatók és doktoranduszok részére szervezett konferencián hangzott el, 2003. május 22-én Somorján.