Közélet

A tudomány etikai problémái

Ezzel a címmel rendezett kétnapos szimpóziumot a Szlovákiai Magyar Akadémiai Tanács október 4–5-én Komáromban a Selye János Egyetemen.
Mészáros András

2018. október 14. 16:30

Nagy Melinda és Liszka József felvételei

A rendezvény témaválasztása nem volt véletlen, hiszen manapság azok a tudományon kívül élő emberek is, akik nem szembesülnek a tudományetika „belső” problémáival (azaz a kutatás etikai normáival), lépten-nyomon beleütköznek a tudományetika „külső” területén megnyilvánuló jelenségekbe, amelyek egyrészt a kutatás eredményeinek gyakorlatba való átültetésével (pl. a genetika vívmányainak felhasználása, a genom adatbázisok felhasználása stb.), másrészt egyes közéleti személyek alaposan megkérdőjelezhető cselekvésével (szabály- és törvényellenesen használt tudományos cím használata) függenek össze. A szimpózium azért is időszerű volt, mert az utóbbi időben a különböző tudományellenes nézetek terjedésével egyes – magukat tudósnak nevező és tartó – egyének megsértik saját tudományáguk metodológiai elveit, és tudományerkölcsi szempontból opportunistává válnak. Sőt, a politikai szféra sikerorientáltsága és napi érdekeket követő cselekvése negligálja az alapkutatásokat, amivel megfosztja a tudományokat a kutatás szabadságától és autonómiájától. Tanúi vagyunk annak, hogy térségünkben a politikai hatalom aktuális aktőrei támadásokat hajtanak végre az alapvető tudományos intézmények (Magyar Tudományos Akadémia, Szlovák Tudományos Akadémia) ellen. Ezek mind szembesítenek bennünket azzal, hogy a szakmai-tudományos éthosz megkülönböztetett figyelmet érdemel mind státuszának végiggondolása, mind pedig érvényesítése tekintetében.

A kétnapos szimpózium első napján előadások hangzottak el a „belső” és a „külső” tudományetika témaköréből az egyes tudományágak (nyelvészet, filozófia, teológia, történettudomány, etnológia, ökológia, fizika, genetika és pszichológia) szempontjából, valamint a tudományetikai kódexek kidolgozása aspektusából. A második napon workshopon találkozott a megelőző nap néhány előadója a szlovákiai egyetemeken magyar nyelvű doktori képzésben részt vevő hallgatókkal.
Ebben a rövid cikkben nem tudok kitérni minden előadás részletes ismertetésére, ezért megpróbálkozom a kulcskérdésekre összpontosítani. (Akiket részletesen érde­kel a témakör, azok a szimpó­zium anyagainak tervezett kiadá­sában elolvashatnak minden előa­dást. Minderről az SZMAT honlapján – www.szmat.sk – kapnak tájékoztatást.)

A szimpóziumot a helyszínt adó és a szervezésben nagy részt vállaló Selye János Egyetem rektora, Juhász György, illetve az MTA HTMH részéről Morvai Tünde nyitotta meg, aki beszédében kitért az MTA és a SZMAT kapcsolatára is.

A szimpózium nyitó része foglalkozott a tudományetika „belső” kérdéseivel, azaz az egyes tudományetikai kódexek tartalmi összetevőivel. Mészáros Andrásnak, az SZMAT elnökének rövid felvezetője után, amely főként arra tért ki, hogy miért kell foglalkoznunk a tudományetikával, Fésüs László akadémikus, az MTA Tudományetikai Bizottságának korábbi elnöke, az ALLEA (All European Academies) tudománnyal és etikával foglalkozó állandó munkacsoportjának tagja tartotta a plenáris előadást. Ebben szisztematikus áttekintést adott a „külső” és a „belső” tudományetika összefüggéseiről. Bevezette a hallgatóságot azoknak a munkálatoknak a „műhelytitkaiba”, amelyeknek a célja a kutatói integritással kapcsolatos normák megfogalmazása, valamint e normák megszegésének a szankcionálása. Itt azt kell főként tudatosítani, hogy ezek a normák nem a jog, hanem a tudományetika nyelvén fogalmazódnak meg. Vagyis a szankcionálás sem von maga után valamilyen bírói ítéletet. A végső szankció ezekben az esetekben a nyilvánosságra hozás, hiszen a normabetartás is a minőséget és a megbízhatóságot célozza, és a nyilvánosság ítélete itt döntő lehet. Fésüs akadémikus bemutatta az MTA Tudományetikai kódexét (ez hozzáférhető és letölthető az MTA honlapján: www.mta.hu), valamint az ALLEA 2017-es, legutolsó változatának szövegét is (The European Code of Conduct for Research Integrity – hozzáférhetősége: www.allea.org). Kelet-közép-európai sajátosság, hogy az MTA Tudományetikai kódexe – a terjedelemtől eltekintve – főként abban tér el az ALLEA megfelelő dokumentumától, hogy tartalmazza a személyes befolyásolás kiküszöbölését is. Ez, ahogyan a koholmány, a hamisítás és a plágium is, a tudományos éthosz megsértésének legsúlyosabb formái közé tartozik. Fésüs akadémikus előadását egészítette ki Nagy Melinda korreferátuma, amelyik az MTA Tudományetikai kódexének és a Szlovák Tudományos Akadémia Tudományetikai kódexének az összehasonlítását végezte el. Itt a fő eltérés abban áll, hogy az MTA anyaga nemcsak az akadémiai intézetek dolgozóira, hanem az egész akadémiai köztestületre vonatkozik, míg a szlovák elaborátum csupán az akadémiai intézeteket veszi célba (lévén, hogy az SZTA-nak nincs köztestülete). Ugyanígy a szlovák anyag sajátossága, hogy a tudományetikai vétségeknél a szankciók előtt ajánlja a dolgok rendbe tételét – ha lehetséges, akkor azon a szinten, ahol azt elkövették.

 

A tudomány etikai problémái
Szarka László

Az egyes szekciókban elhangzott előadásokban és az azokat követő vitákban már nemcsak elméleti szinten vetődtek fel a tematizált kérdések, hanem gyakran azok gyakorlati lecsapódásának a dilemmái is körvonalazódtak. Csernicskó István (Beregszász) a többnyelvűséggel, a ruszin nyelv státuszával, valamint a regionális nyelvek chartájával összefüggő nyelvészeti téveszmékkel foglalkozott az elhallgatás és az ellenőrizhetőség tudományetikai követelményeinek szempontjából. Szapu Marianna (Pozsony) R. K. Merton amerikai szociológusnak a tudomány integritását biztosító négy alapelvét (az univerzalizmust, a kommunitarizmust, az érdekmentességet és a szervezett szkepticizmust) elemezve kérdezett rá arra a dilemmára, hogy alkalmazhatók-e még ezek az elvek a posztakadémikus korban. Perintfalvi Rita (Bécs) a teológiában és a politikában mutatkozó fundamentalizmus összefonódásának veszélyeiről beszélt, amelyek a tudományok autonómiáját is veszélyeztetik. Liszka József (Komárom) egyebek mellett feltette azt a kérdést is, hogy betartható-e maradéktalanul az objektivitás követelménye a kutatásban, valamint figyelmeztetett az egyetemes tudományosság eszméinek visszaszorulására olyan esetekben, amikor partikuláris (nemzeti) eszméket helyezünk előtérbe. Szarka László (Komárom) a történettudomány metodológiai kérdéseit feszegetette, amikor a megélt és megismerhető múlt, az emlékezet és tradíció, a kanonizált történelem és a public history hálózatában beszélt a történelmi múlt dimenzióiról, és szembesítette egymással a módszertani pluralizmust és a módszertani nacionalizmust. Balogh F. András (Budapest) azokat az erkölcsi vonatkozásokat boncolgatta, amelyek akkor merülnek fel, amikor a történész lehallgatási jegyzőkönyvek anyagait próbálja feldolgozni. Miklós László (Zólyom) a politikai döntések etikáját konfrontálta a politikai döntések elviselőinek etikájával az ökológia és a fenntartható fejlődés koordinátái között. Czifra György (Budapest) a tudományok finanszírozásának kérdését vetette fel, és kereste a határt a tudományos kutatás öncélja és az ún. megélhetési kutatás között, miközben eljutott a kutató „proletár” helyzetéig. Előadása végén figyelmeztetett a magyarországi tudományosság jelenlegi veszélyeztetett helyzetére is. Tóth Attila (Nyitra) a fizikus szemszögéből mutatta be emotív stílusban, mit tehet egy kutató, amikor felismeri a problémák hátterét. Kiss László (Pozsony) az orvostörténet aspektusából vázolta fel azt az utat, amelyet a tudomány megtett a humán genom megfejtése során, és szembesítette a hallgatóságot néhány bioetikai kihívással. Erre az előadásra építve Radvánszky János (Pozsony) rendkívül meggyőzően érvelt a genom adatbázisok pozitív és negatív irányban is felhasználható lehetőségeiről. Stredl Terézia (Komárom) pedig a professzionális etika olyan összetevőivel foglalkozott, amelyek a pszichológus szemszögéből válnak fontossá.

A doktoranduszokkal tartott workshop alapja az volt, hogy sem Szlovákiában, sem Magyarországon nem létezik intézményes formában a tudományetikai képzés, ezért feladattá vált a fiatal kutatók ilyen irányú felkészítése. Ahogyan azt Fésüs László egy korábbi írásában már megfogalmazta a cél itt a kutatás etikai normáinak az ismertetése, a szakmaspecifikus etikai ismeretek elsajátítása és a nemzetközi folyamatok állandó követése. Fel lehetne itt vetni, hogy olyan tudományos közösségekben, ahol a tudományos éthosz uralja a kutatást, ilyenre talán nincs is szükség, hiszen azt a fiatal doktorandusz ösztönösen elsajátítja. De a workshopon mind a jelen levő előadók, mind a doktoranduszok részéről felmerültek olyan dilemmák, amelyek megbeszélése és tisztázása a jövőt nézve is elkerülhetetlen. A találkozót ezért minden résztvevő pozitívan értékelte.

Minden moralizálást és önfényezést kerülve is megállapítható, hogy a tudomány etikai kérdéseivel foglalkozó szimpózium állandóan jelen levő, ezért aktuális problémákat tematizált. Ezen túl megtette az első lépést azon az úton is, amely a Szlovákiai Magyar Akadémiai Tanács éves közgyűlésein részben megvalósult, de itt és most tartalmi szinten konkretizálódott: a szlovákiai magyar tudományosság, egyébként egymástól elszigetelten működő aktőreit interdiszciplináris módon, egy közös téma összekapcsolta.

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

A Kuciak-gyilkosság ráirányította a figyelmet az újságírók biztonságára

Külföldi kezelés: nem fizet mindent a biztosító

Hokidöntők a tévében

Április 24-én vesznek végső búcsút Reicher Gellérttől

Agyonlőtték a Trainspotting színészét

Ijesztő baleset: autók repültek a D2-esen

Legfrissebb galériák
Olvasta már?