A történelemtanulás nehézségeiről

Az alapítvány 2005-ben alakult, és céljai között főként a magyar társadalom Közép-Európával kapcsolatos ismereteinek bővítését tűzte ki célul. Ennek legfontosabb eszközeként a Terra Recognita a szomszédos országok többségi társadalmaival folytatott párbeszédet és ismeretbővítést emeli ki.

A fiatal történészek ezúttal a Meghasadt múlt. Nyitott kérdések szlovákokról és magyarokról című antológiájukat mutatták be. A kiadványban tizenhat tanulmány szerepel, amely a szlovák és magyar történelmet és történelemszemléletet elemzi. A mindkét oldal nemzeti sérelempolitikájához kritikusan viszonyuló szövegek a szlovákok és a magyarok korai együttélésének vizsgálatától a dualizmus magyar nemzetiségpolitikájának elemzésén keresztül egészen a Trianon-traumáig érintik a két nép közös történelmi múltját.

A könyvbemutatón a kötet három szerzője ismertette tanulmányát – mindnyájuk szövegét egy-egy szlovák opponens véleményezte. Először Demmel József beszélt Hungarusból magyarrá című szövege kapcsán Eugen Geromettáról, egy olasz származású, de szlovák identitású lelkész életútjáról, aki a reformkorban politikai eszközökkel próbált meg fellépni a szlovákok helyzetének javításáért, majd a választásokon ellenfele pánszlávizmussal vádolta meg. Őt Zahorán Csaba követte, aki a Magyar állameszme bűvöletében című dolgozatát foglalta össze – az írás a dualizmus kori magyar kormányok nemzetiségi politikáját elemezte. Zahorán kiemelte azt a tényt, hogy a dualizmus korszakát mennyire másként ítéli meg a magyarság és a szlovákság: ami az egyik oldalon a fejlődés és a modernizáció miatt a nemzet aranykoraként jelenítődik meg, az másfelől az asszimilációs politika és az elnyomás évtizedeit jelenti. Az est utolsó tanulmánya Kollai István Trianon – egy békeszerződés pszichológiája című szövege volt, a szerző összefoglalásában. Kollai István szerint a két nemzet kölcsönös sérelmei miatt máig nehéz Trianonról (illetve a bécsi döntésről) objektívan beszélni. Kollai opponense, Roman Holec, a pozsonyi Comenius Egyetem történésze teljesen egyetértett az előadással. Majd hozzátette – Romsics Ignácot idézve –, hogy igazságosságot követelni Közép-Kelet-Európában lehetetlen, mert ami az egyik félnek igazság, az a másiknak sérelem. Holec szerint az „áldozat” és az „igazság” fogalmai helyett Trianon is sokkal inkább érthető a „győztes” és a „vesztes” perspektívájából.

Az előadások után szót kaphatott a hallgatóság is, amit Jeszenszky Géza egykori külügyminiszter ki is használt. Jeszenszky megállapította, hogy ezekben a kérdésekben „az nagyon kevés, ha egy szűk szakma egyetértésre jut egymással”. Annyiban egyetértett Kollaival és Holeccel, hogy a magyar nemzetállam fenntartásához való ragaszkodás reménytelen kísérlet volt a századfordulón: „a történelmi Magyarországnak vége van”. Ugyanakkor burkoltan számon kérte szlovák kollégáján, hogy vajon a szlovák társadalom is képes-e arra az önkritikus történelmi látásmódra, ami az előadásokat tartó fiatal történészeket jellemzi. Szerinte Magyarország túl későn jutott el a nemzetiségi toleranciához – az egykori miniszter kifejezte abbéli reményeit, hogy Szlovákia is képes tanulni a történelemből.

Jeszenszky szavaira az est vendégeként jelen levő szlovák nagykövet, Jozef Migaš válaszolt. Migaš pozitív gondolkodásra biztatta a hallgatóságot, majd megnyugtatta Jeszenszky Gézát, mondván „Szlovákiában is vannak, akik ezt a vitát képesek lefolytatni”. A nagykövet szerint a történelem sokszor tehertétellé válhat a társadalom számára – főleg amikor egyoldalúan értelmezik.

A Terra Recognita Alapítvány szellemisége mentes az egyoldalúságtól, azonban az tényleg kevés, ha csupán szakmai konferenciákon és szűk körben ismert kiadványokban nyernek teret a kölcsönös egymásra mutogatásra és a sérelmi politika meghaladására tett kísérletek. Ebben segíthetne akár az is, ha német–francia mintára megszületne az a közös magyar–szlovák történelemtankönyv, amelynek szemléleti alapjain a Magyar Tudományos Akadémia és szlovákiai partnerintézete képviselői már évek óta dolgoznak. És amely munka szlovák közreműködőit Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke egyszerűen „marxista akadémikusoknak” nevezte. Nem tudni, hány évtizednek kell még eltelnie ahhoz, hogy az elnyomott magyarok/elnyomott szlovákok értelmezési keretből kilépő gondolkodókat ne titulálják azonnal kommunistának vagy hazaárulónak. A Jászi Oszkárok talán mindig kevesebben lesznek.