A társulat találjon megoldást

Fenntartóként a megyei önkormányzat mindenképpen felelős a színház működéséért és ez nem csak az anyagi feltételek biztosítását jelenti. A Jókai Színház tavaly áprilisban került a megye irányítása alá, de a teljes vagyonátvétel a mai napig sem történt meg, mert bizonyos vagyonjogi vitákat még nem sikerült tisztázni. A megyei önkormányzat hétfői ülésén a főellenőr beszámolt a helyzetről, és a testület kifejezte rosszallását, de a színházban folyó munkát ez nem érinti, hiszen költségvetését jóváhagytuk és ezzel biztosítottuk a működés feltételeit.

Mekkora összeget jelent ez?

Amióta átvettük, a Jókai Színház kiváltságos helyzetben van, tavaly 13 millió 754 ezer koronát kapott, idén pedig 17 millióból gazdálkodhat.

A jelek szerint azonban az anyagi biztonság sem garantálja a nyugodt munkát.

Nem, mert kételyek merültek fel, hogy helyes és az itteni közönség igényeinek megfelelő-e az az irányvonal, amelyet a színház követ, vagyis ha nagyon sarkítani szeretném a dolgot, egyáltalán jó célokra költi-e a színház vezetése ezt a pénzt. A társulat néhány tagja úgy érzi, az ötvenéves jubileum megünneplésekor mellőzték őket, nem kapnak megfelelő szerepeket és ennek a véleményüknek – megkerülve a megyei képviselő-testületet – felsőbb fórumon is hangot adtak.

Pártfórumon?

Véleményük szerint a színház mostani vezetése nem adott teret a belső vitának, ezért az MKP elnöke, a kulturális minisztérium államtitkára és a megyei önkormányzat alelnöke is jelen volt ezen a megbeszélésen.

A szereposztásról, vagy arról, hogy meddig mehet el a rendező egy Shakespeare darab újraértelmezésében azonban mégsem a pártnak kellene döntenie, ezek szakmai és nagyon szubjektív kérdések.

Ebben nem is szeretnénk állást foglalni, de a konfliktust kezelnünk kell, mert a komáromi színház nem egy a sok közül, hanem a szlovákiai magyarok színháza. Ha ott nem mennek rendben a dolgok, azt mindannyian érezzük, ezért én nem is találok kivetnivalót abban, ha az érintettek a magyarság politikai reprezentációját hívják segítségül. Már a társulati ülést megelőzően is volt egy találkozó Pozsonyban, ahol mindenki kifejtette álláspontját és felsorakoztatta érveit. Ott, akkor arra a következtetésre jutottunk, hogy a problémát a társulaton belül kell megoldani, úgy, hogy az egyoldalúság és bizonyos személyek kirekesztése ne folytatódjon, mert ez hatással van a közönségre is. A színházat működtető hivatal képviselőjeként pedig én ezt csak akként értelmezhetem, hogy a felelősség innen kezdve az igazgatóé, rajta áll, megtalálja-e a kompromisszumot a kétféle művészi szemlélet között.

Egyelőre nem látszik, hogy születőben lenne valamiféle megegyezés...

Igen, leragadtunk ott, hogy mindkét fél makacsul ragaszkodik saját igazához, és sok dologban mindkét félnek igaza is van. Meghallgattuk őket, de a döntőbíró szerepét nem vállalhatjuk. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy akár ez az ügy, akár más, megossza a megyei képviselő-testület magyar frakcióját, hiszen ezt végül a színház is megérezné.

Azok alapján, ami a társulati ülésen elhangzott, Önnek mi a véleménye az egész ügyről?

Valóban higgadtan és objektív szempontok alapján kell mérlegelni, helyes-e a színház mostani vezetése által követett modern irányvonal. Tény, hogy sok új, fiatal tagja van a társulatnak, dicséretesek a színház szakmai eredményei és az is, hogy nyitott egy más, talán fiatalabb, talán igényesebb nézői réteg felé. Ugyanakkor azonban lehet, hogy a konzervatívabb nézők egy része elpártolt, mert a vezetőség nem tudta a saját elképzeléseit – amelyek lehetnek akár nagyon helyesek is – elfogadtatni a társulat jelentős részével.

A színház vezetői szerint viszont a társulat néhány elégedetlen tagjával nem is lehet számolni az előadásokon, mert külföldi magánturnékra járnak, vagy a Teátrum Társaság produkcióival járják az országot.

Minden tiszteletet és akár állami támogatást is érdemelnének azért, hogy a falvakba elvisznek egy-egy produkciót, ahol egyébként sosem lenne színházi előadás. A Jókai Színházban pedig ők valamennyien beosztottak, tehát az igazgató felelőssége, kinek mikor mennyi időre ad szabadságot.

ĺgy még hónapokig lehet erről vitatkozni, a végén mégiscsak a megyei parlamentre hárul majd a döntés felelőssége.

Jogi szempontból ez rendben is lenne, de nem szeretném, ha idáig fajulnának a dolgok. Pályázatot kellene kiírni, bizottsági tagokat kinevezni és újra kezdődhetne a vita, ki a megfelelő szakember, aki megalapozottan és politikai befolyásolás nélkül dönthet az igazgató személyéről.

Nincs ilyen szándék a háttérben? A jól értesültek már nevekről is beszélnek, ráadásul egy kicsit pikáns mellékízt ad a történteknek, hogy az elégedetlen színészek közül jó néhányan részt vettek az MKP nyári kampányában.

Nevekről minden olyan intézmény kapcsán szó esik, ahol valami gond van, de ezek csak feltételezések. Előre semmi nincs eldöntve, én még mindig bízom abban, hogy a színház falain belül sikerül megoldást találni. Akár így, akár úgy, egy éven belül tudni fogjuk, melyik felet igazolta az idő.

Értsem ezt úgy, hogy a színház vezetése kapott egy év haladékot?

Szó sincs ilyen türelmi időről. Ez egy folyamat, nyilván hamarosan ki fog derülni, történt-e valamiféle elmozdulás erről a holtpontról. Ha nem, akkor le kell vonnunk a megfelelő következtetéseket és lépnünk kell.