A szünidő a pihenés ideje, nem a póttanulásé

A pszichológus szerint mindenekelőtt azt kell szem előtt tartanunk, hogy a szünidő a pihenésé. A szülőnek tekintettel kell lennie a gyermek ez irányú igényére. Ez persze nem jelenti azt, hogy teljes egészében a csemetéjére bízhatja, hogy mivel töltse a napot. A szünidő voltaképpen laza napirendet, az iskolai kötelességek mellőzését, játékot, jókedvet, együttlétet és kikapcsolódást jelent. A legtökéletesebb az volna, ha a család elutazna valahova, hogy együtt, és legalább annyira fontos, ne otthon töltse a pihenőt. Ezt azonban sajnos sok esetben a lehetőségek hiánya, az anyagiak gátolják.

Ennek ellenére a szünidőt kellemessé tehetjük gyermekeink és magunk számára is. Elsősorban azzal, hogy megtervezzük, így mi is, és gyermekeink is felkészülhetnek a történésekre. A lényeg az, hogy együtt töltsük el az időt és a gyermek is beleszólhasson a tervezgetésbe.

Ami fontos szabály, hogy a gyermekünket lehetőleg ne hagyjuk magára. Vagyis, az idejét mindig töltsük ki valami érdekessel, ami leköti a figyelmét, az érdeklődését. Ha mégis egyedül kell maradnia, akkor ezt az időt a lehető legrövidebbre kell szűkíteni, és be kell osztani számára.

Sok szülőnek okoz gondot, hogy kire bízza, míg a munkahelyén tartózkodik, a vakációzó gyermekét. A kisiskolások nem maradhatnak otthon felügyelet nélkül, a szülő – ha a munkaadójától nem mer az esetleges elbocsátástól tartva szabadságot kérni, és ha nincs „kéznél” a nagymama – legfeljebb városi táborba, sítanfolyamra írathatja be gyermekét.

Ha viszont a családnak nincs pénze arra, hogy az említett lehetőségekkel éljen, segítségül szolgálhat az úgynevezett kalákamódszer, vagyis, ha több szülő összefog, akkor elég családonként csupán az egy nap szabadság, amikor a gyerekek mindig más és más családban jönnek össze. Ez a megoldás azért is ajánlott, mivel a gyerek így nap-nap után más és más környezetben tartózkodhat. A környezetváltás pedig alapvető feltétele a pihenésnek. Kiemelt fontossággal bír, hogy időnként kiszakadjunk megszokott közegünkből, egy-egy kirándulás csodát tehet.

Stredl Terézia, komáromi Selye János Egyetem Óvó- és Tanítóképző Tanszékének tanára, pszichológus szerint nincs helye a póttanulásnak, a magánóráknak sem. A gyermek nem tud teljesíteni akkor, ha nem áll módjában regenerálódni. Az egyhetes tavaszi szünidő nem lehet a tavaszi nagytakarítás ideje sem, legalábbis nem a hét hét napján. Az olvasás is csak szabadon választott foglalkozásként javallott. Sokat segíthet, ha a szülő megpróbál gyermekének megfelelő, vagyis korához, érdeklődéséhez mért könyvet ajánlani, olyan témájú könyvet adni a kezébe, melyet biztosan elolvas. A gyermekeket leginkább az autókról, állatokról, divatról szóló könyvek érdeklik. A legfontosabb, hogy örömét lelje a könyvben és ne érezze nyűgnek, kötelességnek az olvasást.

A szünidő akkor válik kellemessé, ha jól érezzük magunkat. Ehhez az kell, hogy ismerjük egymás igényeit, szokásait és olyan foglalatoskodásokat tervezzünk meg, találjunk ki, amelyek mindenkit lekötnek, hasznosak a család apraja-nagyja számára. Ez gondos körültekintést és felkészülést igényel. (-cz-e)