A szlovákiai magyarság társadalmi szerkezetének alakulása 1980–2001 között – IV. rész

Több évtizedre visszamenő öszszehasonlításra nincs módunk, a rendelkezésre álló regionális (járási) szintű adatok csak körülményesen vethetők össze, mivel az 1996-ban végrehajtott államigazgatási reform következtében megváltozott a középszintű közigazgatási egységek kiterjedése. Ezért a továbbiakban csak a 2001-es adatok alapján vizsgálódunk.

Szinkronikus változások

A regionális különbségek, egyenlőtlenségek változásának mutatójául a munkanélküliek arányának alakulását választottuk. Választásunk több okból is erre a változóra esett. Munkanélküliség (Cseh)Szlovákiában „statisztikailag” a rendszerváltás óta mutatható ki. Mutatója ily módon az azóta eltelt időszak regionális szétfejlődésének vizsgálatára is alkalmas. A 2001-es adatok szintjén jelentkező igen nagy különbségek a távolabbi múlt és a közelmúlt halmozott egyenlőtlenségeiből fakadnak.

Szlovákia területét, függetlenül az éppen aktuális államigazgatási beosztástól, általában három nagy régióra – nyugat-kelet irányba haladva Nyugat-, Közép- és Kelet-Szlovákiára – felosztva vizsgálják. A különböző gazdasági és társadalomszerkezeti jellegzetességek vonatkozásában a nyugat-kelet irány egyúttal a fejlettől a kevésbé fejlett irányába történő haladást is jelenti. Ez az általános trend jó néhány vonatkozásban felülíródik annak függvényében, hogy az egyes régiók az észak-déli koordinátarendszerben hol helyezkednek el. Ebből a szempontból az ország középső sávja fejlettebb, s a határ menti területek a kevésbé fejlettek közé tartoznak. Ebben a keleti-nyugati, északi-déli koordinátarendszerben az egyetlen jelentős kivételt Kassa városa és közvetlen környéke jelenti, amely sokkal jobb kondíciókkal rendelkezik, mint a keleti térség többi kisrégiója.

A magyarlakta területek regionális különbségeinek vizsgálatánál magyarlakta kisrégióknak azokat a járásokat tekintjük, ahol a magyarok aránya meghaladja a 10%-ot vagy az ezer főt. Ezen felosztási elv alapján a 79 szlovákiai járásból 25 minősült magyarlaktának. Ezek közül Pozsony területe 5, Kassa 4 járásra tagolódik. (Az ily módon meghatározott magyarlakta régióban él az ország lakosságának 39,9%-a, 2144624 fő, a magyarok 98,9%-a, 514682 fő).

Első pillantásra eddigi feltételezéseinktől eltérően a magyarlakta déli járásokban élő népesség általunk vizsgált szerkezeti mutatói különösebben nem térnek el az ország északi területének szerkezeti jellemzőitől. A déli terület bizonyos szerkezeti jellemzői kedvezőbbek, más vetületekben hátrányosabbak. A munkanélküliek aránya (21,6%) a magyarlakta régiókban kissé meghaladja ugyan az országos értéket (20,4%), az ország nagyobbik, északi területén ez az érték kisebb (19,6%.). A felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya (9,6%) viszont jelentősen magasabb az országosnál (7,9%), melytől jelentősen elmarad az északi területen élők végzettségi szintje (6,8%). Az alapiskolai végzettségűek aránya (21,7%) a magyarlakta járásokban kis mértékben magasabb a többi területhez viszonyítva (20,6%).

A magyarlakta járások sajátosságainak vizsgálatához a járásokat etnikai jellegük szerint csoportosítottuk. A járások besorolásánál a települések etnikai jellegének vizsgálatánál alkalmazottól eltérő kategorizációs rendszert alkalmaztunk. 4 kategóriát alakítottunk ki: 1. az első csoportba azok a járások tartoznak, ahol a magyarok aránya 2% és 10% között mozog, kivéve Pozsony és Kassa városát, melyek területe összesen 9 járásra tagolódik. Ezek alkotják a 2. csoportot. A 3. csoportban, a magyar kisebbségű járásokban a magyarok aránya 10% és 50% között mozog, a 4., a magyar többségű járások csoportjában a magyarok aránya több mint 50%.

A szórványmagyarságú járásokban a magyarlakta járások lakosainak közel 8%-a, a hasonló etnikai összetételű Pozsonyban és Kassán együttvéve csaknem egyharmada (31,0%) él. A magyar kisebbségű járásokban több mint 50%-a, a magyar többségű járásokban a magyarlakta járások összlakosságának alig több mint 10%-a él. A magyarok e régión belüli megoszlása ettől jelentős mértékben különbözik. A magyar kisebbségű járásokban érzékelhetően több (59,5%), Pozsonyban és Kassán több mint hatszor kevesebb (4,9%), a magyar többségű járásokban mintegy háromszor több (32,4%), végül a szórvány magyar járásokban mintegy 3,6-szor kevesebb (2,1%) a magyarok aránya az összlakosságnál. Ezekre a relatív eltérésekre utal a táblázat utolsó oszlopa (1. táblázat).

A járások kvázi gazdasági pozíciója (melyet a járások munkanélküliségének aránya alapján értelmezünk) és a magyarok aránya között egyfajta fordított összefüggés is megfigyelhető: a kedvezőbb pozíciójú járásokban a magyarok aránya kisebb – és fordítva (2. táblázat). A magyarlakta járásokban a munkanélküliek aránya a járásokban élő magyarok arányának emelkedésével, ha nem is lineárisan, de növekszik. Pozsonyban és Kassán a legkisebb (12,4%), a magyar kisebbségű járásokban több mint kétszer nagyobb arányú (27,7%), a magyar többségű járásokban pedig a magyar kisebbségű járások átlagától némileg kisebb (23,7%). A magyarok aránya kisebb-nagyobb mértékben e járási értékek körül ingadozik. Az, hogy a magyarok relatív eltérései a munkanélküliek járási arányától az erős magyar többségű járásokban kevésbé térnek el, mint a kisebb mértékben magyarlakta járásokban, nem igényel magyarázatot.

A magyar munkanélkülieknek a regionálistól való relatív eltéréseit a járások etnikai jellege jelentősen befolyásolja. A két nagyvárosban a magyar munkanélküliek aránya jelentős mértékben (24,3%-kal) kisebb a két város átlagánál, a magyar kisebbségű járásokban nem elhanyagolható mértékben (5%-kal) magasabb, mint az összlakosság körében, a magyar többségű járásokban pedig nem sokkal kisebb a járási értékeknél (-2,4%). Azaz a kedvezőbb helyzetű kisrégiókban a magyarok mutatói kedvezőbbek a járási mutatóknál, a kedvezőtlenebb pozíciójú kisrégiókban pedig fordított a helyzet, a magyar munkanélküliek aránya meghaladja a járási szintet.

Az előzőekben már utaltunk rá, hogy a magyarlakta régió (legalábbis az általunk vizsgált mutatók szempontjából) szerkezeti összetételét tekintve nem különbözik ugyan lényegesen az ország északi, nagyobbik részétől, de e régión belül a magyarok által nagyobb mértékben lakott területek hátrányosabb szerkezetűek. Az, hogy végül is a magyarlakta járásokban a magyar munkanélküliek aránya jelentős mértékben magasabb (25,8%), mint az összlakosság esetében (21,6%), elsősorban nem az egyes járásokon belüli különbségekkel, a magyaroknak a regionálistól való jelentősebb eltéréseivel, hanem azzal magyarázható, hogy a magyarok eleve hátrányosabb helyzetű területeken élnek, ahol viszont a járások munkanélküli mutatói nem különböznek lényegesen a magyar munkanélküliek arányától. Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy a nem túl jelentős különbségek iránya a fejlettebb régiókban kedvező, a fejletlenebb régiókban viszont kedvezőtlen a magyarok szempontjából. Ennek részletesebb megvilágítására a magyarlakta járásokat a gazdaságilag kedvező vagy hátrányos pozíciójuk szerint is megvizsgáltuk (3. táblázat). (Ennek megfelelően a járásokat öt kategóriába soroltuk. A legkedvezőbb munkanélküli mutatókkal rendelkező járások kerültek a „nagyon kedvező”, a legkedvezőtlenebb mutatókkal rendelkezők a „nagyon kedvezőtlen” kategóriába. Valamennyi kategória sávszélessége azonos.)

Az eredmények részben erősítették meg az előzőekben megfogalmazottakat. A gazdaságilag kedvező területeken a magyar munkanélküliek aránya érzékelhetően kisebb a járási értékeknél (95,6%, illetve 93,0%). A gazdaságilag közepes helyzetű járásokban már kis mértékben magasabb (101,4%), a kedvezőtlen járásokban a magyar munkanélküliek relatív többlete tovább növekszik (105,2%). A sorból kilógnak a nagyon kedvezőtlen helyzetű járások, ahol a magyar munkanélküliek relatív aránya kedvezőbb a járási értékeknél (95,6%).

Ettől sokkal meghatározóbb, hogy a magyarlakta régió járásaiban a gazdaságilag aktív magyarok eloszlása az összlakosságtól jelentősen különbözik. A nagyon kedvező és kedvező pozíciójú járásokban 4,1-szer és 4,5-ször kevesebb, a közepes és kedvezőtlen pozíciójú járásokban 76,3%-kal és 42,6%-kal több, a nagyon kedvezőtlen pozíciójúakban 1/3-dal kevesebb a magyarok aránya a magyarlakta járások átlagánál.

A magyar lakosság tömegeinek objektív létfeltételeit tehát elsősorban nem a magyar munkanélküliek relatív arányának ingadozásai határozzák meg. Ezt sokkal jelentősebb mértékben meghatározza helyük az előnyös-előnytelen pozíciójú járások skáláján. Nos, a magyarok legnagyobb hányada a kedvezőtlen (45,1%) és a közepes (41,3%) pozíciójú járásokban él, a kedvező és nagyon kedvező helyzetű járásokban 5,8% és 3,2%-uk, az ellenkező végleten, a nagyon kedvezőtlen pozíciójú járásokban pedig 4,6%-uk. Ettől a magyarlakta régió összlakosságának megoszlása jelentős mértékben különbözik. Egyrészt a régió lakosságának eloszlása az egyes kategóriákon belül arányosabb. Legtöbben a kedvezőtlen (31,7%), legkevesebben a nagyon kedvezőtlen (6,9%) pozíciójú járásokban élnek. A nagyon kedvező és a közepes pozíciójú kistérségekben csaknem azonos arányban élnek (23,8% és 23,4%), a kedvező pozíciójú kistérségekben élők aránya jelentősen alacsonyabb (14,2%).

Összefoglalás

Tanulmányunkban a szlovákiai magyar népesség szerkezetváltozásait vizsgáltuk az 1980–2001 közötti időszakban. Kimutattuk, hogy a már korábbi vizsgálatokból ismert kedvezőtlen etnodemográfiai és településszerkezeti sajátosságok mellett a kevésbé vagy alig feltárt társadalomszerkezeti mutatók szempontjából is kedvezőtlen trendek figyelhetők meg. A kedvezőtlen szerkezeti különbségek hosszú távra vezethetők vissza, ugyanakkor a különbségek csökkentésének, a felzárkózásnak az esélyei igencsak bizonytalanok. A felsőfokú végzettségű magyarok relatív aránya javulást mutat ugyan, de a lemaradás meghatározó tényezője, az alapiskolai végzettségű magyarok országoshoz viszonyított aránya is tovább növekszik, ami az egyenlőtlenségek újratermelődésének meghatározó összetevője. Azt is megfigyeltük továbbá, hogy az egyes mutatók hierarchikus, vertikális mintázatai hasonlatosak: A magyarok közül magasabb azoknak az aránya, akik az egyes szerkezeti mutatók belső hierarchiájában alul, vagyis a kedvezőtlenebb pozíciókban találhatók, s kisebb az előnyös pozíciókat betöltők relatív aránya. Ez az eloszlás-mintázat megfigyelhető az általunk vizsgált szerkezetváltozók nagy részénél, a puhább és keményebb társadalomszerkezeti változóknál, de jobbára regionális vonatkozásban is érvényes. A magyarok nagyobb arányban élnek a hátrányosabb helyzetű régiókban. Ráadásul, a kedvezőtlen pozíciójú régiókban a magyarok kedvezőtlenebb, a kedvezőkben ugyanakkor inkább kedvezőbb munkaerőpiaci pozícióban vannak. Ez a jelenség pedig egy további kedvezőtlen strukturális vonásra utal: azt valószínűsíti, hogy a magyarok körében a társadalmi különbségek nagyobbak az országos átlagnál. Ennek részletesebb feltárása azonban újabb kutatásokat igényel.

(A tanulmány az Ablonczy Balázs – Fedinec Csilla [szerk]: Folyamatok a változásban [TLA, Budapest, 2005] c. konferenciakötetben megjelent azonos című tanulmány szövegének rövidített változata.)

A magyar lakosság megoszlása Szlovákia magyarlakta járásaiban 2001.

A magyarok aránya Lakosok % Ebből % Relatív

a járásokban összesen magyar eltérés*

2%-10% (Pozsony és Kassa nélkül) 163540 7,6 10956 2,1 27,6

Pozsony és Kassa összesen 664765 31,0 25391 4,9 15,7

10%-50% 1095379 51,1 309699 59,5 116,5

50% felett 220940 10,3 168636 32,4 314,5

Magyarlakta járások összesen 2144624 100,0 514682 100,0 100,0* A relatív eltérés a magyarok arányának különbségét mutatja az összlakosságához viszonyítva az egyes kategóriákon belül.

A gazdaságilag aktív munkanélküli magyar lakosság aránya Szlovákia magyarlakta járásaiban

az egyes járáscsoportok szerint 2001, %.

Munkanélküliek aránya

A magyarok aránya a járásokban összesen ebből magyar Különbség (%)

Pozsony és Kassa nélkül 20,3 20,1 -0,7

Pozsony és Kassa összesen 12,4 9,4 -24,3

10%-50% 27,7 29,1 5,0

50% felett 23,7 23,1 -2,4

Magyarlakta járások összesen 20,4 25,7 25,8

A magyar gazdaságilag aktív (g. a.) lakosság és

a munkanélküliek megoszlása a magyarlakta járásokban, 2001, %.

A járások g. a. magyar munka- magyar magyar

gazdasági népesség g. a. nélküliek munka- munkanélküliek

pozíciója népesség nélküliek relatív aránya

Nagyon kedvező 23,8 5,8 9,9 1,9 95,6

Kedvező 14,2 3,2 12,0 2,1 93,0

Közepes 23,4 41,3 23,9 35,7 101,4

Kedvezőtlen 31,7 45,1 43,7 54,7 105,2

Nagyon kedvezőtlen 6,9 4,6 10,5 5,6 95,4

Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 119,7