A szlovák kisebbségi önkormányzat helyzete

Az önkormányzati törvényes kompetenciák – bár a gyakorlatban hosszú időn át sem anyagi, sem adminisztratív feltételük nem volt adott – sokunk várakozásának megfelelően megnyitották a nemzetiségek túlélésének, sőt erőre kapásának új távlatait.

A törvény egyebek közt szavatolja a helyi kisebbségi önkormányzatok beleegyezési, tehát vétójogát a helyi nemzetiségi iskolák kérdéseiben, beleértve ebbe a nemzetiségi iskolák igazgatóinak kinevezését és visszavonását vagy az intézmények költségvetését. Döntő szerepet szab meg számukra a kultúra és a nyelvápolás terén csakúgy, mint a helyi médiában. Az országos nemzetiségi önkormányzatok a kormány és az országgyűlés partnerei, minden olyan törvényjavaslatot véleményeznek, melyek a kisebbségekre vonatkoznak, az iskolaügyet illetően döntő szavuk van a tantervek összeállításában, a tankönyvkiadásban és a reszort többi alapvető rendelkezésében.

A kisebbségi törvény azt is szavatolja az országos önkormányzatoknak, hogy a kultúra és az iskolaügy területén kisebbségi intézményeket vehessenek át, alapíthassanak és működtethessenek – mindez korábban hosszú évekig csak formálisan volt adott. A törvény elfogadása óta tíz év telt el, amikor 2003-ban az állami költségvetés 440 millió forintnyi összeget különített el ezekre a célokra. Az Országos Szlovák Önkormányzat persze már korábban is élt a lehetőséggel, amikor csak részleges anyagi háttér állt rendelkezésére. 1999 tavaszán a Magyarországi Szlovákok Szövetsége nevű hagyományos polgári szervezettől átvette a külföldön is jól ismert és nagyra értékelt Ľudové noviny hetilapot. 2001-ben átvette a Magyarországi Szlovákok Kutatóintézetét, melyet már a megszűnés veszélye fenyegetett, s melyet 1990-ben a Magyarországi Szlovákok Szövetsége alapított az ország első ilyen jellegű intézményeként. Egészen addig nem volt az intézetnek egyetlen alkalmazottja sem – s most kissé előreszaladok –, ma pedig öt állandó munkaviszonyban levő személyt foglalkoztat, közülük hárman PhDr titulusú szakemberek. Az intézet több mint harminc tudományos publikációt jelentetett meg, s tavaly decemberben együttműködési szerződést kötött a Szlovák Tudományos Akadémiával. Remélem, hogy hasonlót a közeljövőben a Fórum Kisebbségkutató Intézettel is köt.

Itt fontos megjegyezni, hogy ez a kisebbségi törvény több olyan intézmény létrejöttét tette lehetővé, melyek Magyarország minden kisebbsége számára nagyon fontosak. Ilyen például az ombudsman vagy a nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési biztosának funkciója. A nemzeti és etnikai kisebbségek számát Magyarországon tizenháromban szabja meg a törvény, s számarányukat tekintve a romák és a németek után mi a harmadik helyet foglaljuk el.

Nagyon fontos volt a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány létrehozása, mely nemcsak a helyi és országos kulturális kezdeményezéseket és rendezvényeket támogatja, hanem a nemzetiségi lapok kiadását is. S amit a kisebbségi érdekvédelem terén mindig is a legfontosabbnak tartottunk – az új kisebbségi törvény elfogadása és a szlovák intézmények hálózatának kiépítése mellett –, az a kormány mellett működő önálló Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal létrehozása volt.

Vagyis megteremtődött a törvény által kinyilvánított kisebbségi kulturális autonómia törvényi és anyagi háttere. A számszerű kimutatások szerint is kétségtelen, hogy ezt éppen nekünk, magyarországi szlovákoknak sikerült a legjobban kihasználnunk. Napjainkban ugyanis a tizenhárom országos önkormányzatnak együttesen mintegy negyven intézménye van, s közülük minden negyediknek (vagyis pontosan tíznek) az Országos Szlovák Önkormányzat a tulajdonosa vagy működtetője!

Ugyanakkor egyáltalán nem az volt a cél, hogy rekordokat döntögessünk, csak éltünk az új lehetőségekkel, miközben a kötelességeinknek is igyekeztünk eleget tenni, elsősorban az iskolaügy terén. Az állami támogatás megszerzése után hatáskörünk alá vontuk a Vertigo szlovák amatőr színházat, melynek ma már hivatásos része is van, és saját adminisztratív székháza. Tavaly a magyarországi nemzetiségi színházak hagyományos fesztiválján a Vertigo nyerte a legjobb előadásért járó díjat! Továbbá főként azokra a területekre és feladatokra összpontosítottunk, melyeket az állami szervek nem képviselnek, mely feladatokat tehát helyettünk senki nem lát el. ĺgy hoztuk létre a Szlovák Dokumentációs Központot a magyarországi szlovákokkal kapcsolatos írásos, valamint hang- és képforrások gyűjtésére, feldolgozására és közzétételére. A Szlovák Közművelődési Központ és hét regionális központja az ország területén szétszórtan élő szlovákság kulturális életét fogja össze és erősíti. A Szlovák Pedagógiai Módszertani Központ az oktatásügyi minisztérium eltörölt állami feladatait helyettesíti, és a szlovák pedagógusoknak nyújt módszertani segítséget. Az idén új ösztöndíjrendszert hirdetett meg 7. és 8. osztályos általános iskolás tanulók és tanítóik számára, a két gimnáziumunkban tanuló szlovák középiskolások számát növelendő.

Alighanem okkal lehetünk büszkék arra, hogy Magyarországon a szlovákok rendelkeznek a legtöbb, 50 községi múzeummal és néprajzi gyűjteménnyel. Ezek közül mintegy harmincat a helyi szlovák önkormányzatok működtetnek, sőt, több az ő tulajdonukat képezi. A békéscsabai szlovák önkormányzat például nemcsak hogy tulajdonosa és fenntartója a helyi tájháznak, hanem 20 millió forintos beruházással tavaly irodákat és közösségi nagytermet is épített hozzá, a házban folyó tevékenység felélénkítésére. Az itt található gyűjtemények és gondozóik szakmai és anyagi támogatása céljából hoztuk létre következő intézményünket, a Legatum (Örökség) Szolgáltató és Ingatlanhasznosító Közhasznú Társaságot.

Az új közoktatási törvénynek köszönhetően sikerült az Országos Szlovák Önkormányzat eddig felsorolt intézményeit továbbiakkal is bővíteni: hatáskörünk alá vonhattuk regionális szintű kétnyelvű szlovák iskoláinkat is. Elsőként, 2004-ben a szarvasi iskolát, óvodát és kollégiumot szerezte meg az Országos Szlovák Önkormányzat, egy évvel később a békéscsabai intézményt (az óvodától a középiskolán át a kollégiumig), s azóta mindkét helyen újabb osztályt nyithatott az óvoda, sőt, a szarvasi iskolában párhuzamos osztály is nyílt. Törvény adta lehetőségeivel élve éppen tegnap hagyta jóvá az Országos Szlovák Önkormányzat közgyűlése a szarvasi és a békéscsabai óvoda és iskola gyermekei számának 20%-os növelését. Korábban, míg iskoláinkat az illetékes helyi önkormányzatok működtették, ilyesmi egyszerűen elképzelhetetlen volt. Ma ezekben 600 gyermeket és 150 alkalmazottat tudhatunk! S lényegében ez volt a célunk, tehát hogy bebiztosítsuk ezeknek az intézményeknek az akadálytalan fejlődését. A sátoraljaújhelyi kétnyelvű iskolát a zempléni régióban ugyanis az a veszély fenyegette, hogy egybeolvad valamelyik helyi magyar iskolával, és a szlovák tanítás fokozatosan felszámolódik. De sikerült ezt is megmentenünk.

Az elmúlt években, éppen hatáskörünk alá vonása előtt rekonstruálták és bővítették a szarvasi iskolát, 720 millió forint beruházással, úgyszintén a tótkomlósi kétnyelvű általános iskola épületét, 440 millió forintból. Ez az utóbb említett intézmény azonban községi iskola, tehát a ma érvényes jogi előírások és anyagi juttatások következtében az Országos Szlovák Önkormányzat nem vállalhat működésükért felelősséget. Azt, hogy meglehetősen elöregedett iskoláinkat sikerült felújítanunk, nagyban elősegítette a Szlovák Köztársaság diplomáciai támogatása, mind a kisebbségi kérdésekkel foglalkozó szlovák–magyar államközi vegyes bizottság révén, mind pedig képviseletei, a budapesti nagykövetség és a békéscsabai főkonzulátus révén. Jelenleg a helyi önkormányzattal karöltve egy közös tervezeten dolgozunk, mely a békéscsabai iskola felújítását célozza.

Ami az Országos Szlovák Önkormányzat intézményeinek fenntartását illeti, három iskolánkat – amiként a többit is – az állam tartja fenn költségvetési irányelvei alapján. Az oktatásügyi minisztériummal kötött, az iskolaügyi feladatok ellátásáról szóló megállapodásunk értelmében az előirányzotton túli, pótlólagos összegben is részesülünk iskoláink fenntartásához, ami eddig fedezte a szükségleteiket. Kétségeinkről és gondjainkról a későbbiekben szólok. A Ľudové noviny című szlovák hetilap kiadását a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány támogatja, s jelentős összeggel szerződéses partnerünk, a Magyar Hivatalos Közlönykiadó is. További intézményeink (a Szlovák Dokumentációs Központ, a Magyarországi Szlovákok Kutatóintézete, a Vertigo Színház és a Legatum Társaság) működésében jelentős változások történtek. Míg a korábbi években ezeknek célirányos pályázatok útján kellett előteremteniük a szükséges pénzt, mely csak több hónapos késéssel érkezett, a kisebbségi törvénynek köszönhetően ma éves állami támogatást kapnak, mintegy 90 millió forintot (vagyis 11 millió szlovák koronányit) – s ezt az Országos Szlovák Önkormányzat különálló, költségvetés garantálta tételként kapja meg támogatottságán belül. S ez számunkra nagy dolog! Biztosítja nevezett intézményeink tevékenységét és alkalmazottainak létét.

A 2005. évi új kisebbségi törvény azonban nemcsak egyfajta anyagi biztonságot jelent számunkra, hanem gazdálkodásunk és törvényes működésünk fokozottabb ellenőrzését is. Januártól az Országos Szlovák Önkormányzatnak költségvetési szervezetté kell válnia, ami újabb adminisztratív kötelességeket ró rá.

Az új választási előírások ugyanakkor az önkormányzati rendszer megtisztítását is célozták. Míg 1998 és 2002 között 75 helyi önkormányzatunk volt, köztük mindössze egy-két olyan, melyet nem szlovák helységben alapítottak, az elmúlt választási ciklus 114 szlovák önkormányzata közül már minden tizedik hamis volt.

A tavalyi helyhatósági választásokon csak azok a választópolgáraink vehettek részt, akik feliratkoztak a választói listára. Kissé aggódtunk ettől a hathetes akciótól, végül azonban szép eredményt értünk el: listáinkra több mint 15 ezer választó jelentkezett! Ami viszonylag jobb eredmény volt, mint a legutóbbi népszámlálási, melynek során 17 700 személy vallotta magát szlovák nemzetiségűnek. Ez nem túl sok, főként ha figyelembe vesszük a magyarországi szlovákok 100–110 ezerre becsült számát, de 1990-ben statisztikailag már csak 10 és fél ezren voltunk, s ez a menynyiség az évek során egyre apadt tovább! Az önkormányzati rendszer bevezetése és nemzetiségi életünk feltámadása után a statisztikai adatok 70 százalékos emelkedését könyvelhetjük el.

A tavalyi októberi választásokat követően Magyarországon 116 helyi szlovák önkormányzat alakult, kettővel több, mint korábban, miközben mintegy tucatnyi nem szlováktól megszabadultunk. Helyettük egy sor új jött létre, főként a szlovákok által hagyományosan lakott, Budapest környéki településeken.

Márciusban az Országos Szlovák Önkormányzat képviselőtestületével együtt a megyei szlovák önkormányzati tagokat is megválasztottuk. Ezzel kiépült a kisebbségi önkormányzatiság középszintje is, melyet addig csak egyetlen – igaz, nagyon gazdag és széles körű tevékenységet folytató – képviselt: a Budapesti Szlovák Önkormányzat. Megyei önkormányzatok ott voltak választhatók, ahol legalább tíz helyivel rendelkezünk, vagyis öt megyében: Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Komárom-Esztergom, Nógrád és Pest megyében.

A választáson jelöltet csak bejegyzett szlovák szervezetek indíthattak – ebből mintegy harminc van –, s ezzel sikerült kiiktatnunk a nem szlovák testületek többségét. Ennek viszont volt egy nem várt következménye is: a közösségünkön belüli régebbi nézeteltérések és konfliktusok, meg a választások pártjellege azt eredményezte, hogy két szlovák választótábor alakult ki. Ezek az ellentétek végül az Országos Szlovák Önkormányzat addig egységes – s mint már említettem, máig sikeres – képviselőtestületén belül éleződtek ki. Ez nyilván mindannyiunk számára új tapasztalat, s nem a legkellemesebb.

Közben mintha a nemzetiségi politika 2003. évi lendülete is alábbhagyott volna. Mintha a magyarországi politika érdeklődéséből ismét kikerültek volna törekvéseink. A helyi kisebbségi önkormányzatok állami támogatása nem hogy emelkedett, hanem ellenkezőleg, a szerény évi 700 ezer forintról 640 ezerre apadt. S ugyanezzel az összeggel kellett indulniuk az újonnan megválasztott megyei kisebbségi önkormányzatoknak is. Nem volt ez átgondolva, s nincs ez megoldva.

Természetesen tudatában vagyunk a Magyar Köztársaság kedvezőtlen gazdasági helyzetének, de ha nincs eszköz a fejlesztésre, akkor az önkormányzati rendszer, miként intézményei, de maga a civil szféra is legföljebb tengődésre van ítélve. Az iskolaügyön belül a minisztériumi fejkvóta jelenlegi csökkentése még nagyobb fenyegetést jelent. De nem csak az anyagi eszközök elégtelenségéről van szó, hiszen sok egyéb nem ettől függ: az önálló Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal átalakítása a Kormányhivatal egy osztályává, a kisebbségek parlamenti képviseletének rendezetlensége, rádiós és televíziós szerkesztőségeink szervezeti és gazdasági önállóságának bebiztosítása – mindezek elsősorban nem anyagi kérdések.

Annál örvendetesebb, hogy ebben a mai helyzetben a Szlovák Köztársaság világosan kijelölte a külföldön élő szlovákokról való gondoskodása politikáját. A határon túli szlovákokról szóló új törvény és a Külföldön Élő Szlovákok Hivatalának felállítása, a pályázati rendszerben elnyerhető összeg jelentős megemelése, s a számunkra, magyarországi szlovákok számára különösen fontos Ľudové noviny támogatása, valamint a nemzeti kisebbségek kölcsönös támogatásáról szóló kormányközi egyezmény teljesítése – mindez az új, pozitív hozzáállást tükrözi.

Nos, a kisebbségi önkormányzati rendszer megítélése Magyarországon is eltérő. Egyesek szerint zsákutca, mert az Európai Unióban sincs párja, és a jövő a civil szféráé. De aligha ez az igazság, jusson csak eszünkbe Dél-Tirol, vagy a kisebbségek által mostanság újonnan alakult Nemzeti Tanácsok, például a szlovákoké meg a magyaroké Szerbiában. Meggyőződésem, hogy a kisebbségi önkormányzati rendszernek – mely természetesen nem az ország hatalmi, hanem önigazgatási szférájába tartozik – a törvény adta és nyilvános választásokkal alátámasztott legitimitásával, módszeres munkájával, az illetékes szervek szakmai segítségével és persze ellenőrzése alatt, nem utolsósorban pedig megfelelő anyagi háttérrel, az eddigi tapasztalatok szerint van létjogosultsága, s a jövőben is lennie kellene a magyarországi szlovákok életében.

(Az Országos Szlovák Önkormányzat elnökének előadása 2007. szeptember 28-án hangzott el Somorján, a Fórum Kisebbségkutató Intézet székházában, a Magyarországi szlovákok című nemzetközi konferencián; Cs. G. ford.)