A sör és a zene négy napja

Épp az R-port koncertje tájékán érünk a helyszínre. Már most is majdnem tele a sátor, de az igazán nagy tömeget a Trapéz-bulira várják. Bár tudnak rólunk, a biztonsági őr azért megfogja a karomat, de aztán a sajtóigazolványra tovább is enged. A sátorban viszont nem sokáig lehet igazán kibírni, óriási a fülledtség, s tekintve, hogy kinn még hétágra süt a nap, a benn sört kortyolgatók, pogózók mintha szaunában lennének, még a levegő is vattás. Legalább légkondicionálás lehetne. Sörfesztiválhoz képest a söröket is elég borsos áron adják: a tízes csapolt fácán 20 korona, a 12-es 25, a Kelt pedig 30. Ha valaki sörjegyet vesz, az sem ússza meg olcsóbban, de van egy előnye: nem kell várni aprópénzre, nincs gond a váltással, ez tehát csak időben előny. Egy kijárat és egy bejárat van – sokan ezt is megmorogják, miként a 100 koronás napi belépőt is. Mondjuk én nem tartom soknak, pláne, hogy koncertek is járnak hozzá, de az tán felvilágosítanak, hogy sörfesztiválokon sehol sincs belépő. Azt viszont már magam is hiányolom, hogy csak az ógyallai sörgyár termékeit lehet megkóstolni, egyéb söröket nem. Kívül, a sátor mentén lacikonyhás sátrak, mézeskalácsosok, cukorkások, fagyisok s minden egyéb, még olyan trikós is akad, akinél helyben gyárttathatunk feliatot a pólónkra.

SÖR, TE DRÁGA

Az este közeledtével egyre nagyobb a tolongás, sőt akad tizenéves, aki egy résen bekukucskálva figyeli a műsort. Részegeket egyelőre nem látni, bár az tán még korai lenne. Ahhoz képest viszont, hogy mennyi az ember, csak három mozgóvécét szereltek fel. Az egyik ismerősöm azt panaszolja, hogy tegnap kijött a gyerekével és seperc alatt elvertek ötszáz koronát, pedig gyerekeknek hatéves korig és nyugdíjasoknak kedvezmény van. Mivel jómagam is drágállom a sört, épp ezért ha megszomjazom, inkább a Zahovay-sörkertbe szaladok át, itt egy ötössel olcsóbban mérik a tízes fácánt. A nagy tömeg miatt a Zahovay is tele van, alig lehet helyet találni.

Visszakutyagolunk a sátorhoz, ahol Vörös István fantasztikus műsort ad, pici ráadással, még az Agglegény-nóta is elhangzik, középkorúak és fiatalok pogóznak együtt. Bár a szólóakusztikus kifejezést nem érzem helyénvalónak, szólónak jó, de akusztikusként lehetne jobb is – ám ez a technikán múlik. Az énekes-gitáros kitesz magáért, s közben alig győzi kortyolni a vizet, merthogy a sátorban pokoli meleg van, Vörös is ötpercenként törülközik. Este tizenegy körül már zsúfolásig tele a sátor, de az emberek csak egyre jönnek, a párkányi Trapéz bulija még a Lévai és a Komáromi járás fiataljait is idevonzza. Addig még párszor kiosonunk a Duna-partra, csodás esti fényben a Vár és a Bazilika, na meg a híd is, szerelmespárok ülnek összebújva a parti köveken. Aztán egy sör után vissza a sátorba, ahol a Trapéz zenéjére több százan lüktetnek, nem csoda, hiszen fantasztikus hangulatot varázsoltak egy perc alatt, szinte minden egykori klasszikus rock világszám elhangzik, de a magyar rock legjobb darabjai is – amolyan igazán minőségi retrót hallok.

KRIGLI, FÉL PERC ALATT

A koncert előtt a női sörivó verseny győztesét is elcsíptük egy villámbeszélgetésre. Borbély Lajosné Mohácsról érkezett Párkányba, s a krigli sört alig fél perc alatt lehúzta. „Annyira szomjas voltam, hogy ezt a pikolót lehúzni meg sem kottyant. Egyébként nem sörivásból vagyok jó, hanem a teát és a vizet vedelem, de azt gyorsan” – mondja mosolyogva a hölgy és hozzáteszi: tulajdonképpen minden italt így hajtok le, de a feketekávét nem, mert azt ki nem állhatom és nem is egészséges... Még egyszer gratulálunk a hölgynek s újra kiszökünk, ezúttal a komp melletti presszóba. Itt sem sokkal olcsóbb a sör.

Vécére menet egy alakot pillantunk meg, aki nagy vehemenciával magyarázza a többieknek, hogy az Icuhoz vagy a Mancihoz már semmi köze, esküszik és utoljára marha régen voltak hm. úgy együtt... Hajnali fél kettő körül a sátorban még mindig tombol a jókedv, a Trapéz még játszik, van, aki az asztalon táncol, kovbojkalapban. Kettő után van vége a bulinak s az emberek lassan szétszélednek, erőt kell gyűjteni a holnapi Somló Tamás koncerthez is.