A reneszánsz nagyjára emlékeztek

2004 Balassi Bálint éve, hiszen a költő halálának és születésének is évfordulóját ünnepeljük. Ebből az alkalomból „Balassa Bálint 1554-1594” címmel tartott rendezvényt az elmúlt héten pénteken Esztergomban a Komárom-Esztergom Megyei Levéltár és az Esztergomi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat.

A megyei levéltár Palkovics-termében Vereckei Attila és a József Attila Általános Iskola furulyazenekara idézte fel Balassi korának zenéjét, majd egy Balassi-vers is elhangzott, eredeti zenei kísérettel. Csombor Erzsébetnek, a levéltár igazgatójának bevezetője után Kovács István egykori lengyelországi magyar konzul tartott előadást: Balassi-emlékhelyek Lengyelországban címmel.

Kovács István – aki az első lengyelországi magyar konzul volt az 1994-ben Krakkóban megnyílt konzulátuson – arról beszélt, hogy az 1994-es év is Balassi-év volt, csakúgy, mint a mostani. Az ő közreműködésével adták ki ebben az időben Balassi lengyelre fordított verseit, hiánypótló mű volt, hiszen előtte nem jelent meg színvonalas Balassi-kötet Lengyelországban. A konzulnak nem csak a versek kiadásához sikerült pénzt szereznie, hanem összegyűjtötte a pénzt egy emléktáblához is, melyet Krakkó főterén állítottak a reneszánsz költőnek. Az egyik legnagyobb lengyel szobrász által készített dombormű egy magánház falára került, amely egykor Wesselényi Ferenc feleségéé, Szárkándy Annáé volt, aki valószínűleg a Célia versek ihletője. A költő mindössze öt és fél esztendőt töltött lengyel földön, három időszakban. 1589-ben a Lengyel-Litván Köztársaságért hajlandó volt akár a vérét is adni a krími tatárok ellen folytatott háborúban. Itt tartózkodásakor lengyel melódiák és lengyel leánykák ihlették költészetét.

1999-ben újra Kovács Istvánt nevezik ki konzulnak Krakkóba, és ekkor tovább folytatja Balassi népszerűsítését az országban. Sorban jelentkeztek azok a városok, ahol Balassi egykor megfordult, hogy méltó emléket állíthassanak a költőnek. Összesen öt emléktábla készült el az egykori konzul pénzügyi és személyes közreműködésével Lengyelországban. Nemcsak emléktáblákat avattak azonban, hanem kiadták még két alkalommal, bővített kiadásban a Balassi-verseskötetet is, és rendszeres versmondó versenyeket rendeztek a költő verseiből.

Kovács István elmondta, jó dolog volt Lengyelországban konzulnak lenni, hiszen a lengyelek szeretnek minket, noha egyáltalán nem ismernek bennünket. A konzul felismerte, Balassi Bálint ideális képviselője a magyar kultúrának Lengyelországban. Az előadó végül saját versét szavalta el, amit a krakkói Balassi-emléktábla avató alkalmából írt.

A második előadást Horváth István, a Balassa Bálint Múzeum igazgatója tartotta Balassa Bálint Esztergomban bekövetkezett haláláról. Elmondta: az egyik legfontosabb dokumentum a költő halálával kapcsolatban az a családi Biblia, ami az esztergomi Bibliotékában található. A kor szokása szerint az utolsó lapokra jegyezték be a család fontosabb eseményeit, születést, halálozást. A Biblia Balassa Andrásé volt, ő jegyezte be Balassa Bálint születését a lapokra, Balassa Bálint halálát azonban már a fia írta be a könyvbe. Dr. Horváth István szó szerint idézte a bejegyzést, amelyben az áll, 1594. május 19-én: az Esztergomi Víziváros ostrománál a költő mindkét combját átlőtték, az ólomgolyó csontot és inat nem ért. Balassa Bálint a biblia szerint is május 30-án hal meg, és testvérével együtt Hibbében, a családi sírboltban temetik el.

A Balassa Múzeum vezetője beszámolt azokról az ásatásokról, amelyek az esztergomi Vizivárosban történtek, Rusztem pasa fürdőjéről az egykori Bég házáról is beszélt. Horváth István szerint egy-két éven belül már a nagyközönség számára is látogathatóak lesznek a Víziváros föld alatt rejtőzködő törökkori műemlékei.