A rendőrség tisztázott néhány részletet a pozsonyi kettős gyilkosság kapcsán

Ľubomír Daňko, a Nemzeti Bűnüldöző Ügynökség (NAKA) igazgatója elmondta, hogy szerdán 19:12-kor érkezett a segélyhívás a lövöldözéssel kapcsolatban, a rendőrség pedig 4 percen belül már a helyszínen volt. Ennek ellenére az elkövetőnek sikerült elmenekülnie, és bár nagy erőkkel keresték a hatóságok, csak a hajnali órákban találták rá, akkor már holtan.

Két fegyver

A tettes feltehetően egy tömegközlekedési eszközzel utazott haza a főrévi (Ružinov) otthonába, ahol a gyilkos fegyvert kicserélte egy másikra. Mint kiderült, a fegyverek az apja, Juraj Krajčík tulajdonában voltak, aki a 2020-as parlamenti választáson annak a Vlasť nevű pártnak a listáján indult, amelyet Štefan Harabin alapított. Daňko megerősítette, hogy mindkét fegyvert legálisan birtokolta a férfi. A sajtóban azzal kapcsolatos információk is megjelentek, hogy az elkövető egy Németországban élő személytől juthatott lőszerekhez, de a hatóság a nyomozás jelenlegi stádiumában erről nem akart részletesebb tájékoztatást adni. Branko Kišš, az országos rendőrfőkapitányság első alelnöke viszont elárulta, a kamerafelvételek alapján úgy tűnt, hogy az elkövető nem először használt lőfegyvert, korábban már gyakorolhatott. Feltételezhető, az apjával többször is járt lőtéren, tette hozzá Daniel Lipšic.

A szülők felelőssége

A rendőrség továbbá megerősítette, hogy a fiatal férfi a hazaérkezése után konfliktusba keveredett a szüleivel. Lipšic elmondta, a szülők minden bizonnyal már tudtak a fiuk tettéről, amikor megérkezett, ennek ellenére még órákig nem jelentették a rendőrségnek.

„Mindezt olyan helyzetben, amikor nyilvánvalónak kellett lennie a számukra, hogy az egyik lehetőség, amit a fiuk fontolgat, az az öngyilkosság”

– jelentette ki a speciális ügyész. A gyilkos ugyanis egy búcsúlevelet is hátrahagyott a veszekedést követően. Hogy a szülőket mennyire fogják felelősségre vonni, akár az információk visszatartása, akár a fegyverek nem megfelelő tárolása miatt, Lipšic szerint egyelőre nincs tisztázva. A fegyverekkel kapcsolatban még megjegyezte, az apa valószínűleg egy széfben tartotta őket, de a fiú tudhatta a kódot. Hogy honnan, egyelőre az is kérdéses.

„Nem hibáztunk”

A gyilkosság előtt az elkövető több olyan bejegyzést is megosztott a Twitter-oldalán, amelyből már sejteni lehetett, hogy valamilyen szörnyűségre készül. Ennek legegyértelműbb bizonyítéka az a kiáltvány volt, amelyben a zsidókkal és az LMBTQ-közösséggel való leszámolásáról írt, és amelyet pár órával a gyilkosság előtt tett közzé. A sajtóban felmerült a rendőrség és a Szlovák Titkosszolgálat (SIS) felelőssége is, hiszen ezeknek a szervezeteknek elvileg figyelnie kellene, ha valamilyen szélsőséges cselekedetekről jelennek meg információk a közösségi oldalakon. Lipšic szerint azonban ez csak illúzió, a hatóságoknak valójában nincs esélye 500 millió Twitter-felhasználó tevékenységét megfigyelni. Mint mondta, az ilyen tetteket csakis az állampolgárokkal való szoros együttműködésben lehet megfékezni, mégpedig úgy, hogy a család, a barátok, a hozzátartozók, a tanárok vagy a közeli ismerősök jelzik a rendőrségnek a gyanús aktivitást.

Kišš szerint azt sem lehet mindig egyértelműen megítélni, hogy a közösségi médiában mely bejegyzések tartoznak a rizikós kategóriába és melyek nem. Továbbá úgy véli, a rendőrség az elkövető felkutatása során sem követett el hibát. Szerinte az, hogy 12 órán belül sikerült rábukkanni, ilyen eseteknél sikeresnek mondható.