A magyar tanszék

Ágnes de Bie-Kerékjártó 1982-ben friss magyar–német szakos diplomásként került Hollandiába. Két év múlva pedig oktatni kezdett az egyetemen. Mint mondja, a finnugrisztikai tanszéken a magyar különleges szakirány. Nagyon különböző háttérrel jönnek a diákok. Vannak olyanok, akiknek van magyar kapcsolatuk – család, barát –, de vannak, akik még sohasem jártak Magyar?országon, s mégis arra vállalkoznak, hogy magyar kultúrát, nyelvet és irodalmat fognak tanulni. A tanulmányok során derül ki, hogy mi érdekli őket igazán, és akkor arra összpontosítanak.

„A képzés alapszintről épül fel, nagyon intenzív nyelvtanfolyammal kezdenek a diákok. Az első év során áttekintjük a magyar nyelv szerkezetét, és megtanulnak bizonyos alapszókincset. Másodév után részképzésre Magyarországra küldjük őket. Az a célunk, hogy ott be tudjanak kapcsolódni a magyar nyelvű egyetemi képzésbe. Vannak magyar anyanyelvű hallgatóink is, de nekik kissé eltérő programot kínálunk. A Groningeni Egyetemnek több hasonló magyarországi intézménnyel van Erasmus-kapcsolata, és rendszeresen zajlanak közöttünk a diákcserék.”

Kérdésemre, vajon a holland diákok mások-e, mint közép-európai kortársaik, Ágnes de Bie-Kerékjártó elmondja, hogy nagyon mások. Kevésbé szorgalmasak, hiányosabb a klasszikus történelmi vagy irodalmi műveltségük. Ugyanakkor önállóbban gondolkodnak, kritikusabbak, merészebbek. Ha a kezdeti nehézségeken túljutnak velük az oktatók, akkor nagyon jó eredményekre képesek.

A tanszék munkatársai küldetésnek is tartják munkájukat. Mert bár a tömegtájékoztató eszközök révén az EU-tagországokról szóló friss hírek mindenhová eljutnak, történelmünkről, de általában Közép-Európáról a holland diákok nagyon keveset tudnak. Ugyanakkor fogékonyak minden iránt, vissza lehet menni velük az időben néhány évszázadot. S bár a viszonylag alacsony óraszám – erre kitért Jolanta Jastrzebska is – nem teszi lehetővé, hogy az irodalmat és a nyelvtant részletesen megismerjék és jó beszédkészségre is szert tegyenek, a tanárok eddig egyetlen célt sem adtak fel. És örömmel látják, hogy hallgatóik megtanulják még ezt a nagyon nehéznek tartott magyar nyelvet is. A tanszék jó hírnevét öregbíti sok műfordító is. Közülük az egyik legjelesebb, Henry Kammer évtizedeken át a tanszéken dolgozott. Nevéhez fűződik többek között Kertész Imre, Konrád György, Kosztolányi Dezső és Nádas Péter nagy regényeinek holland fordítása. De Márai legújabb kori hollandiai bemutatója, Alföldy Mari vagy Frans van Nes is e tanszék hallgatója volt. Feltétlenül meg kell említeni Ineke van Mohlenkamp nevét, aki szinte a lehetetlenre vállalkozva Esterházyt ültette át hollandra. Rob Vissert pedig Nádas Péter több művét hozta közel az olvasóhoz.

Groningenben, ebben az észak-hollandiai városban az egyetem magyar tanszékén néhány lelkes ember a magyar felsőoktatás kihelyezett várát védi. A kultúra követei ők, akik minden elismerést megérdemelnek. (n. i.)