A magyar iskolákban több a szélsőség

Egyáltalán nem idegen az iskolai környezettől a szélsőséges ideológiák jelenléte. Az Állami Tanfelügyelet 81 alapiskola nyolcadikos tanulói, összesen 1297 gyerek körében elvégzett kérdőíves felmérése szerint a legtöbb iskola falai közé beszivárognak a szélsőségesen intoleráns, gyűlöletkeltő és uszító ideológiák. A 2015. október–november során végzett felmérésbe magyar iskolákat is bekapcsoltak (143 magyar diákkal). Ugyanezt a felmérést elvégezték középiskolások körében is: itt 1575 másodikos diák válaszolt a kérdésekre, közülük 28-an látogattak magyar iskolát. A felmérés célja a szélsőséges eszmék iskolákon belüli terjedésének, illetve annak a vizsgálata volt, milyen viszonyban vannak az alap- és középiskolás gyerekek a gyűlöletkeltő ideológiákkal.  Az adatok szerint az alapiskolásoknak alig több mint tíz százaléka nem találkozott szélsőséges eszmékről szóló információkkal. A középiskolásoknak mindössze kevesebb mint öt százaléka nem hallott még a szélsőségesekről. Mindkét kategória esetében a televízió a legfőbb információforrás: a tévé még mindig megelőzi az internetet. Az alapiskolások 65%-a a televízióból szerezte információit a szélsőséges jelenségekről, a középiskolásoknál ez az arány még magasabb, majdnem 79%. Mindkét csoportnál második helyen áll az internet, az alapiskolások 44,4%-a, a középiskolások 65,3%-a innen tájékozódik, ha szélsőségesekre vonatkozó témákról van szó. A harmadik helyen mindkét csoportnál az iskola áll, a negyedik a nyomtatott sajtó (17,3%, illetve 22,4%), az ötödik pedig az utca: az alapiskolások 12,3%-a és a középiskolások 21,8%-a az utcán gyűjti az információit. A család mindkét csoportnál háttérbe szorult információforrás, a középiskolások esetében a barátok és a személyes tapasztalatok is megelőzik. Az alapiskolások csaknem 5%-ának és a középiskolások több mint 9%-ának van már személyes tapasztalata a szélsőséges jelenségekkel. A középiskolás válaszadók között voltak, akik a kérdőívben megneveztek olyan szélsőséges honlapokat is, amelyeket látogatnak (ilyenek a különleges szoftvereken vagy kódokon keresztül látogatható ún. darkweb oldalai).  A magyar iskolák viszik a prímet A szélsőséges jelképek sem mennek ritkaságszámba az iskolákban: az alapiskolások több mint fele már találkozott velük iskolai környezetben. Az országosnál magasabb a szélsőséges jelképek előfordulási aránya a magyar iskolákban. Strédl Terézia gyermekpszichológus szerint nincs új a nap alatt. „Ez nem új keletű jelenség, ezek a tendenciák látensen mindig is jelen voltak, ám azzal, hogy nyugtalanabb a világ, többször felbukkannak és erőteljesebben fejeződnek ki” – állítja Strédl.  Az Állami Tanfelügyelet kérdőíves felmérésben arra is rákérdezett, az alap- és középiskolások találkoztak-e már olyan ruházati elemekkel az iskolában, ami szélsőséges mozgalmakhoz köthető: jellegzetes trikófeliratoktól a terepszínű ruházatig és radikálisakhoz köthető márkákig. Ezek a jelképek gyakran helyettesítik az eszmék konkrét üzeneteit, hirdetik egy bizonyos szubkultúrához való tartozást. Vidéki környezetben valamivel gyakoribb az ilyen jelképek előfordulása, az alapiskolások 13,9%-a gyakran, 50,1%-a olykor találkozik velük, városi környezetben ez az arány 10,4, illetve 51,5%. A magyar alapiskolások 67,8%-a nyilatkozott úgy, hogy osztálytársaikon már láttak ilyen jelképeket. Mindössze a megkérdezettek alig több mint harmada, 37%-a nyilatkozott úgy, hogy még sosem találkozott ilyen jelképekkel az iskola falain belül.  A szélsőségesek öltözködése manapság egyáltalán nem kell hogy elsőre szélsőségesnek tűnjön, sokszor a radikális mozgalmak által „futtatott” márkák viselésében merül ki. A felmérésben az Állami Tanfelügyelőség konkrétan a LONSDALE, CONSDAPLE, Fred Perry, Ben Sherman, Thor Steinar, Pittbull Germany márkák előfordulására, a terepszínű ruházatra, bomberdzsekikre kérdezett rá.  Nemzetiségi uszítás  Az uszító viselkedés sem megy ritkaságszámba az iskolákban. A felmérés rákérdezett, találkoztak-e már az alap- és középiskolások intoleráns viselkedéssel az iskolában, például az antifasisztákkal, a drogfüggőkkel, a homoszexuálisokkal szemben: az alapiskolásoknak csaknem a fele, a középiskolásoknak mintegy 70%-a igenlő választ adott. A nemzetiségi alapú gyűlöletkeltéssel sem jobb a helyzet: az alapiskolások 46%-a volt már a tanúja, hogy az osztályában vagy az iskolában a más nemzetiségűek (zsidók, cigányok, magyarok) ellen uszítottak, vagy a „fehér uralom” fontosságát hangsúlyozták. A középiskolákban ez az arány még magasabb: a másodikos diákok csaknem 67%-a találkozott korábban ilyen viselkedéssel. Konkrét propagandaanyagok már ritkábban jutnak el az iskolákba, de azért eljutnak: az alapiskolások mintegy 32%-a, a középiskolások 27%-a találkozott velük.  Az alapiskolások egy az egyben átveszik a külső környezet véleményét: ha a szülők például azt hangoztatják, a cigányok viszik el az állam összes pénzét, vagy hogy az idegenek elveszik a munkát, a gyerek ezt reflektálatlanul a magáévá teszi, magyarázza Strédl Terézia gyermekpszichológus. „A középiskolásoknál elég egy negatív hangadó, akinek a befolyása kihathat az egész osztályra: a világmegváltó célok mellett másodlagossá válik, hogy romboló vagy építő véleményt hangoztatnak-e” – teszi hozzá Strédl.  Kisebbségi közeg  A magyar alapiskolákban a felmérés szerint gyakoribb a szélsőség, mint országos viszonylatban: míg a magyar alapiskolások 12,6%-a szerint gyakori jelenség a nemzetiségi uszítás, addig országos szinten ez az érték 9,7%.  A határon túli magyaroknál a nemzeti összefogás hangsúlyozása során a szimbólumok szerepe is felértékelődik, magyarázza a jelenséget Strédl Terézia. „A nacionalizmus mint egészséges nemzettudat és a szélsőséges ultranacionalizmus között a fiatalok sokszor nem tudnak különbséget tenni” – véli a gyermekpszichológus. Ehhez társul még az etnocentrizmus jelensége, teszi hozzá a szakember, amely szerint csak a sajátjaim a fontosak. Ezt erősíti a magyarságmegtartó propaganda, ami egyrészt helyes, másrészt nagyon könnyen félreértelmezhetővé, szélsőségek forrásává válhat.  A politikusok megvédenek  A gyermekpszichológus felhívja rá a figyelmet, már a gyermekeknél is fontos a politikum és a média szerepe. „Minél jobban meg akarnak engem védeni, a szorongás annál nagyobb bennem – magyarázza Strédl Terézia. – Nem tudom, mitől akarnak megvédeni, de tudom, hogy támadásnak vagyok kitéve.”  A tanfelügyelet jelentése ajánlásokat is megfogalmaz, melyek szerint fokozni kell a gyermekek kockázatos viselkedésének megelőzésére tett erőfeszítéseket és rendszeres emberi jogi képzéseket kell szervezni a pedagógusok számára.