A kulturális-etikai kérdésekben marad a status quo

Kijelenthető, hogy a népszavazás kezdeményezői már akkor elbukták ezt a szavazást, amikor az államfő a kérdéseket az Alkotmánybíróságra küldte, és világos lett, hogy a referendumot nem lehet összekötni a helyhatósági választással?Kategorikusan ezt nem merném kijelenteni, ám tény: ahhoz, hogy egy népszavazás eredményes legyen, gyakorlatilag elengedhetetlen, hogy egy fontos választással – például a parlamenti vagy az államfőválasztással – legyen összekötve. Persze szükséges az is, hogy a kérdések érdekeljék a választókat, ez ebben az esetben igaz. Ha megnézzük az elmúlt 10–15 év parlamenti választásait, akkor úgy tűnik, az emberek harmada sosem választ, az emberek fele pedig a parlamenti választáson kívül semmire sem jár. Tehát bármilyen referendum esetén a kezdeményezők eleve a választók felének figyelméért küzdenek?Igen. Ez a potenciál, amelyet mobilizálhatnak a kezdeményezők. Annak ellenére is igaz ez, hogy a család védelmének programja meg tudja szólítani az embereket, és a társadalom túlnyomó többsége egyet is ért a felvetésekkel, ám a harmadánál több választót mégsem tud az urnákhoz csalogatni. Ráadásul az 50 százalékos érvényességi küszöb miatt azok, akik nemmel felelnének – és ez mindegyik népszavazásra érvényes – abban érdekeltek, hogy ne legyen eredményes a referendum, vagyis nem mennek el szavazni. Ez is jelentősen rontja minden referendum esélyét. Létezik olyan kérdés, ami a fentiek feltételek alapján több mint 50 százalékos részvételt hozhatna?Nem jut ilyen eszembe. De biztosan lenne. Amikor Szlovákia az Európai Unióba készült belépni, az emberek nagy része számára ez rendkívül fontos volt, lelkesedtek az unióért, mindenki csak a pozitívumait látta. Erőteljes volt a kampány is, mégis csak hajszálnyival haladta meg a részvétel az 50 százalékos küszöböt. A népszavazás valószínűleg eredménytelen lesz, ám politikai értelemben más lesz, ha 40, s más, ha 20 százalék megy el voksolni. Mikor mondhatjuk el azt, hogy csődöt mondtak a kezdeményezők, és hol kezdődik számukra a siker?25 százalék alatti részvétel szerintem sikertelenség lesz számukra. 40 százalék feletti eredménnyel pedig elégedettek lehetnek. A 30 százalék feletti érték – a mozgósítás lehetőségeit figyelembe véve – nem számít rossz eredménynek, ugyanis ez több mint egymillió résztvevőt jelentene. Ez egy szimbolikus szám, amire építhetnének a jövőben. De nem tartanám átütő sikernek a 35 százalék körüli részvételt sem. Milyen üzenete lesz a népszavazás eredményének a politikai elit számára?Ebben az esetben irreleváns, hogy 25 vagy 40 százaléknyian mennek el voksolni. A politikusok a felmérésekből is tudják, hogy a társadalom konzervatív. Azok körében is 80 százalék feletti a kérdések támogatottsága, akik nem készülnek népszavazni, tehát ezekben a témákban társadalmi konszenzus uralkodik. Ezért a kulturális-etikai kérdésekben status quóra lehet számítani, a pártok nem fognak akarni kísérletezni ezzel. A masszív és sokszor hisztérikus kampány és ellenkampány hogyan hat a részvételre?Inkább rontotta a népszavazás esélyeit. Az értékrendileg középütt elhelyezkedő választók nem szeretik az ideológiailag kiélezett konfrontációt. Ez látszik a megnyilatkozó személyiségek véleményén is: többségüknek nincs gondjuk a családvédelem témájával, ám a diskurzus formája és hangneme demobilizálja őket. A referendum kezdeményezői szerintem elsiették a dolgot, anélkül kezdeményezték a népszavazást, hogy lezajlott volna egy nagyobb társadalmi vita a kérdésben.