„A kommunikációt kell elsősorban javítanunk”

Milyennek látja a kormányzás első évét?

A spórolás, az előnytelen szerződések megszüntetésének és átértékelésének az éve volt. Szlovákiát növekvő adósságállománnyal, nagyarányú munkanélküliséggel vettük át. A lakosság kétharmadának 500 euró alatti a keresete, 10 százalékos az elszegényedési kockázat... Ehhez számítsuk még az önkormányzatok 540 millió eurós adósságát, a kifizetetlen számlákat 20 millió euró értékben. A közlekedésügyben a vasúti társaságok adósságállománya megközelítette az egymilliárd eurót, az igazságügyben több mint 18 millió eurós adósság halmozódott fel, az egészségügyben a kórházak adóssága 150 millió eurós volt, a Szociális Biztosítóról pedig inkább ne is beszéljünk. Rendkívül előnytelen, már aláírt szerződéseket örököltünk, például az autópályák PPP projektjeit – ha folytattuk volna a programot, 30 évig nem építhettünk volna semmi mást, és évi 700 milliót fizettünk volna ezekért a projektekért. Nem beszélve az uniós alapok lehívása körüli visszaélésekről, aminek következtében a korábbi kormány hibái miatt több tízmilliós projekteket az állami költségvetésből kell finanszírozni.

Mivel volt elégedett és mivel volt elégedetlen az első évben?

Azt hiszem, ez utóbbira könnyebb választ adnom. Elégedetlen vagyok a kommunikációval. Fölöslegesen terheljük a nyilvánosságot a koalíción belüli vitákkal. Sokkal értelmesebb lenne, ha az eredményekről tájékoztatnánk a lakosokat. Nem mindig szükséges, hogy a sajtón keresztül folyjon a vita. Nem azzal van bajom, hogy a nyilvánosság információkhoz jut, de az ilyen típusú párbeszédet a polgárok nem mindig párbeszédnek látják, hanem veszekedésnek. És ez nem járul hozzá a társadalmi nyugalomhoz. Elég az, amit az ellenzék művel.

És mivel elégedett?

Főként a foglalkoztatottság növekvő pályára állításával, a munkahelyteremtéssel, a bírósági reform elindításával, a korrupció elleni intézkedésekkel, az egészségügyi reform megkezdésével, a közlekedésügyi koncepció elkészítésével és elfogadásával. Ez utóbbi kidolgozására egyébként – általános meglepetésre – először került sor a tárcánál, és az útvonalak nagy részénél duplicitásokra mutatott rá. Ez az esetek 80 százalékára jellemző, busz- és vonatjárat is közlekedik ugyanazon a vonalon, miközben a vonatban sokszor csak a mozdonyvezető „utazik”, a buszban pedig pár ember. Ez rendkívül drága mulatság. Elégedett vagyok a fiatal családoknak adott kedvezményekkel, valamint a vállalkozói környezetet javítani hivatott intézkedésekkel. Ismét befektetések érkeznek az országba.


Visszatérve az ön által is problémaként emlegetett kommunikációhoz. A választópolgárok többsége talán el is fogadná a megszorításokkal járó reformokat, ha azok mögött egységesen felsorakozna a kormánykoalíció, precízen és időben megindokolná, illetve határozottan elfogadná. Ez viszont nincs így. Miért?

Egyetértek önnel. Ez a mi Achilles-sarkunk. Ezt az interjút egy nappal azelőtt készítjük, hogy átadnánk a V4-es csoportosulás elnöki tisztét Csehországnak, melynek kormányfője, Petr Nečas nem tud részt venni a kormányfői csúcson, mivel óriási sztrájkra kerül sor Csehországban. Óriási problémát okoz neki a koalíciója egyben tartása. Egyik országban a másik után választásokra vagy előrehozott választásokra kerül sor hamarosan. Görögországban már a bankárok is sztrájkolnak. Ezzel azt akarom mondani, hogy sok országban feszült a helyzet. Megértem a koalíciós pártokat, hogy inkább olyan intézkedéseket fogadnának el, melyek nem váltanak ki tiltakozást, sztrájkhullámot. Csakhogy nincs hova hátrálni. A képviselők belső nyugtalanságát az okozza, hogy muszáj ilyen intézkedéseket hozniuk. Nem szívesen, ám ha felelősen akarnak eljárni, akkor meg kell hozni ezeket a döntéseket. Ez hozza magával a koalíción belüli vitákat és feszültségeket is. Csökkenteni kell például a járulékterhetek, hogy több munkahely jöhessen létre, ugyanakkor a kevesebb bevétel nyomban kiesést jelent a kiadási oldalon is, tehát kevesebb pénz marad például a nyugdíjakra. Nem arról van szó, hogy nem ismernénk a megoldásokat, hanem arról, hogy olyan intézkedéseket akarunk elfogadni, amelyek a lehetőségekhez mérten a legkevésbé fájdalmasak. Ez pedig vitákat vált ki.

A teljes interjú pénteki nyomtatott kiadásunkban olvasható.