A kisebbségi jogok is európai uniós üggyé tehetők

Mit tart a legfontosabb feladatának, milyen területen dolgozik az Európai Parlamentben?

Folytatom azt a munkát, amit a korábbi ciklusban elkezdtem az állampolgári jogokkal és az igazságszolgáltatással foglalkozó bizottságban. Ennek a hatáskörébe kerül például az emberi jogok témája is, mivel új hatáskörei vannak arra nézve, hogy az emberi jogokat Európán belül is figyelje, ne csak Európán kívül, ahogyan ez eddig folyt. A másik bizottságom a foglalkoztatási és a szociális ügyekkel foglalkozó bizottság. Ez a téma az egész pályámon végigkísért, úgy gondolom, hogy itt is rengeteg a tennivaló. A nyugdíjjogosultság hordozhatósága vagy a szabad munkavállalás olyan téma, amelyek megvalósításában még mindig gondok vannak.

Az Európai Uniót sokan azzal vádolják, hogy a kisebbségi jogok kérdésében struccpolitikát folytat, nem avatkozik bele az egyes tagországok politikájába. Lát esélyt arra, hogy ez változhat a jövőben?

Erre nehéz egyszerű választ adni. Azt látni kell, hogy eddig erre nem volt jogalapja az Európai Bizottságnak, sem más uniós intézménynek. Az emberi jogok témája az Európa Tanács hatáskörébe tartozik, ami nem uniós intézmény. Ez a helyzet változott azzal, hogy az alapjogok chartáját a decemberben hatályossá vált Lisszaboni Szerződés beemelte az unió szabályai közé. De maga az alapjogi charta kisebbségi jogokat nem tartalmaz, mindössze a diszkriminációt tiltja nemzeti hovatartozás és nemzeti kisebbséghez való tartozás szerint. Tiltja a nyelvi diszkriminációt is, és van egy olyan paragrafusa is, mely szerint Európa gazdagsága a nyelvek gazdagsága is, amit őrizni kell. Ez a két kapaszkodó tehát megvan a Chartában, és ezek bizonyos körülmények között jogalapot biztosítanak a továbblépéshez. Rendkívül fontos az is, hogy a Lisszaboni Szerződés preambuluma kimondja: a kisebbségi jogok az emberi jogok szerves részét képezik. Ez a megfogalmazás a fenti paragrafusokkal együtt változtat a helyzeten, és ez akkor is igaz, ha tudjuk, hogy az alapjogi charta az unió intézményeit kötelezi, a tagállamokat csak akkor, amikor közösségi jogot alkalmaznak. Ahol tehát sérül a közösségi jog, ahol diszkrimináció gyanúja merül fel, van mód az előrelépésre, mert van rá jogalap.

Ez mit jelent a gyakorlatban? Van olyan uniós intézmény, ahová panasszal fordulhatunk, ha úgy érezzük, hogy sérülnek a kisebbségi jogok?

Eddig és most is fordulhatunk az európai ombudsmanhoz. Ezen felül azokban az esetekben, ahol a tagállam alkalmazza a közösségi jogot – ilyen terület például az antidiszkriminációs törvénykezés –, ha ez sérül, a luxemburgi bírósághoz lehet fordulni.

Nem túlságosan bonyolult ez a folyamat? Az egyszerű állampolgár úgy érzi, hogy Brüsszel messze van, az uniós apparátus áttekinthetetlen, akárcsak jogi háttér, ezért inkább meg sem próbálkozik ezzel.

Szerintem ez nem így van. Azt mi is gyakran érzékeljük, hogy Brüsszel messze van, de ez nem azt jelenti, hogy meg sem kell próbálkozni a jogorvoslattal. Felhívnám a figyelmet arra a kiszivárogtatott 12 pontra, amit az EB jogi szolgálata készített a nyelvtörvénnyel kapcsolatban. A dokumentumban nem kifejezetten a nyelvi jogokra hivatkoznak, hanem a munkaerő szabad vándorlására. Ha így fogunk hozzá, így nézzük a közösségi jogot, akkor találunk egy sor olyan kapaszkodót, amik mentén érdemes elindulni. Az igaz, hogy a megoldás lehetősége nem mindig látszik az első pillanatban.

Az említett jogi szakvéleményt azonban a szlovák kormány lesöpörte az asztalról, és eddig semmilyen nemzetközi bírálat nem volt eredményes a nyelvtörvénnyel szemben. Ebből a szempontból hogyan értékeli a nyelvtörvény elleni közdelem hatékonyságát?

Azt szerintem mindenki látja, hogy a szlovák kormány a nyelvtörvény ügyében félretájékoztat, vagy ha ez nem szándékosan történik, akkor az ismeretek hiánya miatt nem megfelelő információkat szolgáltat. Leonard Orban uniós biztos a nyelvtörvényről elmondta, hogy ez a jogszabály a diszkrimináció határát súrolja, és tovább kell figyelni, hogy valóban diszkriminációról van-e szó. A nemzeti kisebbséghez való tartozásra is érvényes a diszkrimináció tiltása egyrészt a munkaerőpiacon, másrészt a szolgáltatásokhoz való hozzáférésben. Szolgáltatás például a posta, az utazás is, vagyis ezekre is vonatkozik az uniós jog.

A teljes interjú szombati nyomtatott kiadásunkban olvasható.