’56-ban megoszlott a világ figyelme

1956-ban a hidegháború elején járunk. A két szuperhatalom még csak ismerkedik az új helyzettel, maximálisan bizalmatlan egymással szemben. Most kezd csak kialakulni a modus vivendi. 1956-ban három évvel járunk Sztálin halála után, ebben az évben kezdenek beérni az óvatosan megkezdett desztalinizáció gyümölcsei: a lengyelországi Poznanban nyáron munkásfelkelés tör ki, Magyarországon is jelentős politikai változások indulnak be. Rákosi Mátyás pozíciója tarthatatlanná válik, Moszkva meneszti, hogy népszerűbb személyeket lehessen a vezetésbe emelni. Ez viszont akkor már kevés a közvéleménynek.  1956 - MÚLT ÉS JELEN. SIMON ATTILA TÖRTÉNÉSZ GONDOLATAI AZ ÉVFORDULÓ KAPCSÁN Annak a közvéleménynek, amelyre jelentős hatással van az 1955-ben megkötött osztrák államszerződés. Ebben a nagyhatalmak rögzítik Ausztria semlegességét, a megszálló szovjet hadsereg pedig távozik az országból. Egy világpolitikai esemény, amely buzdítólag hat a magyar közvéleményre, miközben a két ország helyzete alapvetően különbözött. Egyrészt Magyarország az 1945-ben lefektetett titkos nagyhatalmi elosztás szerint a szovjet zónába tartozott, másrészt Ausztriában – akárcsak Németországban – mind a négy nagyhatalom megszálló volt. Így a szovjetek a semlegesség kimondásával annyit nyertek, hogy az ország háromnegyedéből kivonultak a NATO-erők. A Magyarországról való kivonulás, a pozíció feladása elképzelhetetlen és elfogadhatatlan volt Moszkva számára. Annál is inkább, mert – például Csehszlovákiával ellentétben – Magyarországon 1945-től megszakítás nélkül állomásoztak a „felszabadító” szovjet seregek.  CSAK NE TERJEDJEN! '56 ÉS CSEHSZLOVÁKIA A fenti tények alapvetően determinálták a magyar forradalom lehetőségeit. A szovjetek számára precedensértékű vereség és presztízsveszteség lett volna a kivonulás, az ország feladása. A kommunista pártok a régió országaiban még csak a hatalmi konszolidáció első fázisában tartottak, több államban – Magyarország mellett például Romániában vagy Lengyelországban – ráadásul nem volt valós tömegbázisuk, s az 1945 utáni időszak tapasztalatai alapján rendkívül népszerűtlenné váltak. Moszkva joggal tarthatott attól, hogy ha Magyarországot „elengedi”, máshol is forradalmak törnek ki. Szovjet nagyhatalmi szempontból logikusan következett tehát a forradalom leverése.  AZ 1956-OS MAGYAR FORRADALOM ÉS AZ ÚJ SZÓ  A kérdés ezért inkább az volt, kap-e a magyarügy külső segítséget. Annak ellenére, hogy a Szabad Európa Rádió a forradalom végnapjáig kitartást kért és felmentő seregeket ígért, Washingtonban egy percig sem merült fel komolyan, hogy segítenének a budapesti felkelőknek. Nagyhatalmi szempontból sajnos ennek is megvolt a maga logikája: a konfliktussal az USA a Szovjetunió elleni világháború kitörését kockáztatta volna.  POPÉLY ÁRPÁD: "A PÁRTVEZETÉS TARTOTT A HAZAI MAGYAROKTÓL" Mindemellett a forradalom ideje alatt egy másik, stratégiai szempontból kiemelten fontos küzdelem is zajlott. Egyiptomban 1956 nyarán az arab forradalmi kormányzat államosította a szuezi csatornát, amire válaszként a „kisemmizett”  angolok és franciák – valamint a velük szerződő Izrael – egy trükkösnek szánt operációval október végén elkezdték az ország megszállását. A katonailag de facto győztes nyugati koalíciót végül az USA kényszerítette meghátrálásra, mivel nem akarta Moszkva karjaiba kergetni a vérig sértett arab országokat – emellett pedig szintén sértve érezte magát a britek „magánakciója” miatt. A Szovjetuniónak kapóra jött a szuezi válság: a világ figyelme megoszlott, gyorsan és kegyetlenül le lehetett verni a magyar forradalmat. 1956 a magyar felkelők hősiessége mellett sajnos a régió kisállamainak sebezhetőségét, kényszerpályáit is megmutatta. Egy merev, kötött nagyhatalmi struktúrában minimális mozgásterük sem volt,  ezért esélyük sem volt saját sorsuk alakítására.