25 éve választottunk először

Három magyar párt is indult, mindegyik képviselői helyeket szerzett. Bő fél évszázad után először tartottak szabad és demokratikus választásokat az akkori Csehszlovákiában. A szlovák médiában az 1946-os választást szokták az utolsó szabadként említeni, ám akkor az állampolgárságuktól megfosztott magyarok és németek nem voksolhattak, így az utolsó valóban demokratikus választás 1935- ben volt, még a két világháború közötti Csehszlovákiában. A több évtizedes „kihagyás” és a bársonyos forradalom által kiváltott lelkesedésnek köszönhetően a választási részvétel 96–97 százalékos volt, amire azóta sem volt példa, és várhatóan már sosem lesz. A korabeli tudósítások szerint nagyobb fennakadások és botrányok nélkül, békésen zajlott le a választás, amely szinte mindenben más volt, mint az utóbbi évek parlamenti választásai. Három voks, három százalékA voksolás egy nap helyett két napig tartott: péntek délután kezdődött és szombaton zárult. A polgárok kétharmada már pénteken leadta szavazatát. Mivel akkor még létezett a szövetségi Csehszlovákia, egy helyett három szavazólapot kaptak a polgárok. Az egyikkel a nemzeti parlamentbe (Szlovákia esetében a pozsonyi Szlovák Nemzeti Tanács) lehetett képviselőket juttatni, ennek akkor is 150 tagja volt. A prágai székhelyű Szövetségi Gyűlésnek két kamarája volt, mindkettőbe külön szavazólapon választottak képviselőket. Mindkét háznak 150 tagja volt, ám míg a Nemzetek Kamarájába egyforma arányban (75:75) küldhetett képviselőt mindkét tagállam, addig a Népi Kamara esetében a lakosságszámot is figyelembe vették: ide 101 csehországi és 49 szlovákiai képviselő ülhetett be. Az új parlamenteket csak két évre választották, a bejutási küszöb pedig 3 százalékos volt. Ha ma ilyen alacsony lenne, közel egytucatnyi párt jutna a pozsonyi törvényhozásba. Győztek a rendszerváltókA választásokat a rendszerváltó pártok nyerték meg: Csehországban a Polgári Fórum (OF), Szlovákiában a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN). Közös a két mozgalomban, hogy egy évvel a választások után szétesett és gyakorlatilag megszűnt. Szlovákiában sokáig a KDH vezette a felméréseket, ám végül meg kellett elégednie a második hellyel – igaz, a párt jelenlegi vezetői valószínűleg nagyon örülnének az akkori 19 százaléknak. A választások egyik negatív meglepetése az SNS előretörése volt: a Csehszlovákia szétverése mellett kardoskodó, magyarellenes pártra közel 14 százaléknyian voksoltak. A parlamentbe jutó KSS már csak a nevében volt kommunista, nem sokkal később már SDĽ-ként tevékenykedett. Öt párt listájáról jutottak be a magyar képviselők A magyarlakta járásokban az országosnál némiképp alacsonyabb volt a részvétel, ám így sem volt olyan járás, amelyben ne ment volna el szavazni legalább az emberek 90 százaléka. Szlovákiában a VPN, a KDH és a DS koalíciós kormányt alakított, a kabinet része lett a Független Magyar Kezdeményezés (FMK) is. A parlamentbe bejutó Együttélés–MKDM koalíció ellenzékbe került, ám az 1991-es változások (Vladimír Mečiar lemondatása, a HZDS megalakulása, a VPN szétesése) után a koalíciónak szüksége volt az ő külső támogatásukra is.  Közös az 1990-es és a jelenlegi helyzetben a szlovákiai magyar politikum megosztottsága. Valójában, ha a (cseh)szlovákiai magyarság szűk százéves történetét nézzük, inkább kivételnek számított a közös magyar lista, mintsem szabálynak. Három párt harcolt a magyar voksokért25 évvel ezelőtt három párt alakult, az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (MKDM) koalíciót alakított ki a választások előtt, mivel félő volt, hogy külön-külön nem ugorják meg a bejutáshoz szükséges – akkor még alacsonyabb – 3%-os küszöböt. Az első magyar politikai tömörülésként még 1989. november 16-án létrejövő Független Magyar Kezdeményezés (FMK, később Magyar Polgári Párt) a szintén rendszerváltó VPN-nel közösen indult. A magyarok túlnyomó többsége az MKDM és az Együttélés koalícióra szavazott, így volt ez egyébként 1992-ben és 1994-ben is. A választások titkossága miatt csak következtetni lehet az arányokra – a járási szintű nemzetiségi arányok, valamint a hasonló bontású párteredmények alapján: ezek szerint a Komáromi és a Kassa-vidéki járásban volt a legmasszívabb a magyar koalíció támogatottsága (kb. 90% a magyarok között), míg az FMK-s jelöltek Pozsonyban kapták arányaiban a legtöbb szavazatot (itt a koalíció csak kb. minden második magyar voksát szerezte meg). A három magyar párt mind a három akkori törvényhozásban képviseltette magát, több ma is aktívan tevékenykedő politikus akkor kezdte pályáját. Bugár Bélát (MKDM) a prágai Szövetségi Gyűlés Nemzetek Kamarájába választották be, az Együttélés színeiben ugyanitt nyert mandátumot Duray Miklós is. A prágai Szövetségi Gyűlésben összesen 15 magyar nemzetiségű képviselő szerzett mandátumot: a Népi Kamarába az MKDM–EPM koalíció listájáról négyen, a VPN–FMK listájáról pedig egy képviselő, Világi Oszkár. Ő már nem politizál, jelenleg a Slovnaft vezérigazgatója és a DAC futballklub klubtulajdonosa. A Nemzetek Kamarájába az MKDM–EPM listájáról heten jutottak be, míg három FMK-s szerzett ugyanott mandátumot. Magyar jelöltek a szlovák pártok listáinMíg a 90-es évek második felétől mostanáig szinte kivételnek számítottak a magyar jelöltek a szlovák pártok listáján, addig 1990-ben még öt ilyen volt. A 150 tagú pozsonyi parlamentben (akkori nevén a Szlovák Nemzeti Tanácsban) összesen 23 magyar nemzetiségű képviselő tehette le esküjét. 13-an az Együttélés–MKDM listájáról, öten az FMK színeiben szereztek mandátumot. Négy magyar képviselő a KSS (Paulicky Péter, Varjú János, Zselenák József és Kardos Ferenc), míg egy a KDH listáján (Hamerlik Rudolf) jutott be a pozsonyi parlamentbe. Érdekesség, hogy az Együttélés listájáról mandátumhoz jutott a ruszin Mikuláš Hirjak is. 1990-ben a szlovák parlamentben kezdte pályafutását Csáky Pál (MDKM), Bauer Edit, Harna István (Együttélés), valamint Zászlós Gábor és A. Nagy László (FMK) is. Berényi József a liberális FMK színeiben nyert pótmandátumot.