Szivacsos agysorvadásban halt meg

Budapest. Bebizonyosodott, hogy Magyarországon valóban szivacsos agyvelősorvadásban halt meg november elején egy beteg a szikszói kórházban. A 67 éves férfi agyának szövettani vizsgálatát az Országos Neurológiai Intézetben és a Bécsi Ideggyógyászati Klinikán végezték, az eredmények szerint mindkét intézet megállapította a Kreutzfeld–Jacob-kórt. Dr. Tiba Sándor, a szikszói II. Rákóczi Ferenc Kórház és Rendelőintézet igazgató-főorvosa a beteg férfiről elmondta, hogy augusztusban került a miskolci megyei kórház idegosztályára, ahonnan Semmelweis Kórház fertőző osztályára küldték tovább, mert a tünetei alapján fertőzéses eredetű megbetegedésre gyanakodtak az orvosok. A beteg ezután került Szikszóra, ahol november 6-án elhunyt. A halálesetről a magyar média novemberben is beszámolt. Akkor már feltételezték, hogy a férfi a gyilkos kórban halt meg, amelynek igazából már a megnevezésében sem értenek egyet az orvosok: vagyis hogy mi a Kreutzfeld–Jacob-kór, mi a szivacsos agyvelőgyulladás és mi a kergemarhakór, amelyet főként fertőzött állat húsának elfogyasztásával lehet megkapni, és emberről emberre nem terjed. Az biztos, hogy a férfi szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkozott. Olyan tünetek jelentkeztek rajta, amelyek sok más – agyat károsító – betegségre is jellemzőek. A többi kór jelenlétét azonban kizárták, ezért gyanakodtak az orvosok a kergemarhakórra. A betegség lefolyása azonban a szokásosnál gyorsabb volt. A Kreutzfeld–Jacob-kór lappangási ideje tizenöt-húsz év is lehet, így szinte lehetetlen visszakeresni, hogy mikor ehetett fertőzött marhát a férfi, ha egyáltalán evett. A tisztiorvosi szolgálatnál novemberben úgy nyilatkoztak: nem számítanak tömeges megbetegedésekre, mert a kór emberről emberre nem terjed.

Kergemarhakór – a veszélyes járvány forrása és továbbterjedése

A BSE, azaz a marhafélék szivacsos agyvelőgyulladása átadható, idegrendszert károsító agyfertőzés. A fertőzésnek hosszú lappangási ideje van, amely akár négy-öt évig is eltart, ezután azonban hetek-hónapok alatt végez a beteg állattal. Először 1986-ban került a tudósok látókörébe, amikor felfedeztek egy új idegrendszeri megbetegedést az Egyesült Királyságban.

Az Angliában végzett kutatások szerint a marhatetemekből készített tápszerből eredeztethető. Vagy spontán módon bukkant fel a kórokozó, vagy egy hasonló lefolyású, birkákat megtámadó betegséggel fertőzött tetemeknek – tápszer útján – a marhák táplálékláncába való kerülése okozhatta a járvány kialakulását.

A BSE egy közvetítőhöz társulva jut át más szervezetekbe. Ez megtámadja az agyat és a gerincvelőt, s a sérülések szivacsos változásokat idéznek elő, amelyek egy egyszerű mikroszkóppal is láthatóak. A kórokozó nagyon stabil és ellenáll a fagyasztásnak, szárításnak és forralásnak, pasztörizálásnak és sterilizálásnak.

Egyes feltevések szerint a közvetítő egyetlen hatalmas önreprodukáló protein. Más elképzelések szerint vírusszerű és nukleinsavakat tartalmaz, amelyek genetikai információt szállítanak. (korr)