Repül a Duran Duran űrhajósa

A Duran Duran 1980 őszén Hazel O’Connor előzenekaraként mutatkozott be, majd egy év múlva a Planeth Earth című dallal meghódította egész Európát. A fiúknak ettől kezdve hatalmas sikerük volt az öreg kontinensen és a tengerentúlon egyaránt. A kritikusokat ugyan sosem tudták meggyőzni, de ez a lemezvásárló közönséget és valószínűleg a zenészeket sem érdekelte különösebben. A nyolcvanas évek közepén a tagok különféle hiányérzetei szakadáshoz vezettek. Andy és John Taylor Robert Palmerrel a Power Stationt, a többiek az Arcadia nevű formációt hozták létre. Mindkét csoportosulás ért el némi sikert.

Le Bon, Rhodes és John Taylor 1986-ban, a Notorious című lemez erejéig újra összeállt. A korongon Andy Taylor is közreműködött, majd ezt követően elkészített két szólólemezt. 1988-ban Warren Cuccurullo gitáros csatlakozott hozzájuk. A kilencvenes években is többször hallattak magukról. Ebben az évtizedben a legnagyobb slágerüket az Ordinary World című dallal aratták 1993-ban, amely hetekig vezette az amerikai listákat is.

Tavaly nem kis meglepetést okozott, amikor kiderült, hogy a banda az eredeti felállásban készíti az új stúdióalbumát. „Sokan megkérdezték tőlünk, hogy tulajdonképpen miért kezdtünk el ismét zenélni. Erre a kérdésre nagyon egyszerű a válasz. Mindöszsze három nagylemezt adtunk ki idáig közösen. Mindannyian úgy éreztük, hogy nem aknáztuk ki a lehetőségeinket. Nem tartunk a közönség negatív visszajelzésétől. Ettől korábban sem féltünk. Sőt, inkább túl magabiztosak vagyunk. Nem gondoltunk semmire, nem mérlegeltünk, csak bevonultunk a stúdióba, és elkészítettük az anyagot. Ha a munka eredménye nem tetszik az embereknek, akkor később átgondoljuk az egészet” – nyilatkozta Simon Le Bon.

Az Astronaut című album októberben került a boltokba, és az első sláger, a (Reach Up For The) Sunrise hetek óta Európa rádióállomásainak egyik legjátszottabb felvétele. A lemez pozitívuma, hogy minden ízében mai, mégis átlengi a nyolcvanas évek hangulata. Le Bon a Rolling Stone-nak adott interjúban úgy jellemezte az új hangzásvilágot, mint a Mamas And The Papas és a Kraftwerk keveréke. A jellemzés találó, az elektronika legalább olyan fontos szerephez jut, mint az elszállós, fülbemászó dallamok.

Le a kalappal a fiúk előtt, hogy ennyi idő után ilyen friss anyaggal rukkoltak elő. Külön dicséretet érdemel az énekes, aki az elmúlt több mint két évtizedben fikarcnyit sem vesztett különleges hangjából. Ugyan az új dalokkal a Wild Boys vagy a Girls On Film sikerét bizonyára nem fogják túlszárnyalni, de valószínűleg nem is ez volt a visszatérés célja. (pj, d)

Felállás

Simon Le Bon – ének

Andy Taylor – gitár

John Taylor – basszusgitár

Roger Taylor – dob

Nick Rhodes – szintetizátor