Bari Katalint, Prágában dolgozó, füleki származású ápolónőt

Már négy éve él, dolgozik Prágában. Az egészségügyi szakközépiskolában szerzett érettségi után miért határozta el, hogy nyugati szomszédainknál próbál szerencsét?

Az első indok a munkanélküliség volt. Csak Pozsonyban kaptam volna munkát, azt is jóval alacsonyabb fizetésért, mint Csehországban.

Segített valaki? Hogyan talált munkát, mennyi ideig kereste?

Egyetlen prágai kapcsolatom az egyik otthoni barátnőm barátnője volt, akit nem is ismertem személyesen. Teljesen egyedül érkeztem. A motoli kórházzal előre megegyeztem abban is, melyik osztályon akarok dolgozni. A nővérhiány miatt azonnal alkalmaztak.

Sikerült beilleszkedni, könynyen befogadták cseh munkatársai?

Az első két-három hónap nehéz volt a szlovák és cseh nyelv közti eltérés miatt. Ezután már minden könnyen ment, cseh munkatársaim gyorsabban befogadtak, mint a velem egy cipőben járó szlovákok. Sokat segített a prágai magyar közösség is.

Meddig akar Csehországban maradni, milyen tervei vannak?

Szlovákiában már nem szeretnék nővérként dolgozni. Otthon maradt osztálytársaimtól tudom, hogy sokkal rosszabb a helyzet, mint Csehországban vagy Magyarországon. Nem csak az anyagiakra gondolok, hanem Szlovákiában az ápolónők munkakörülményei is rosszabbak. Ittlétemet évente hosszabbítom, most azt tervezem, hogy levelező tagozaton elvégzem a Károly Egyetem hároméves felsőfokú nővérképzőjét. Ha felvesznek, akkor valószínűleg még négy évig maradok Prágában. Elképzelhetőnek tartom, hogy ezután Magyarországon dolgozom majd.

Elégedett?

Igen. Anyagilag mindenképpen megérte – jóval többet keresek, mint Szlovákiában dolgozó kolléganőim –, és biztosított a szakmai fejlődésem is. (lpj)