Keresés

Az idei magyar államalapítási ünnepségek körüli időben az írott sajtóban s a rádióban is örvendetesen megnőtt az érdeklődés a középkori történelmünk tárgyi és írott emlékei iránt.

A magyar lexikográfia jelentős eseménye volt 1972-ben a Magyar értelmező kéziszótár megjelenése. A szótár iránti társadalmi igényt jelzi, hogy az utóbbi harminc évben kilencszer jelent meg – változatlan formában.

Napjainkban, az uniós csatlakozás küszöbén a visegrádi négyek közéletében a kelleténél kevesebb szó esik a kultúráról, holott ezt a szférát sokféle gond nyomasztja. Erről és más időszerű gondokról kérdeztük a tárcavezetőt.

Manapság az integrációtól hangos a közélet, viszont a kultúráról alig esik szó.

Ezzel a kijelentéssel senkinek sem mondunk újat. De a kezdés nem csak annyit jelent, hogy mostantól minden nap be kell járni! Ezen kívül az első hetekben még csomó mindent kell elintézni. Például be kell (természetesen nem kötelező, de érdemes) kötni a könyveket, füzeteket.

Már régen nem találkoztunk (legalább 5 éve) se személyesen (főleg, hogy Prágában élsz), se így, írott formában. Azért adtam fejem írásra, hogy végre valakivel meg tudjam osztani gondjaimat és örömeimet, melyek a nyár folyamán velem történtek.
Családom úgy, ahogy, jól van.

A nyitrai Juhász Gyula Ifjúsági Klub (Jugyik) szeptember 4. és 7. között idén is megszervezi a Gímesi Művelődési Tábort. Javában folynak az előkészületek. Ebben a nagy rohanásban sikerült elkapnom Fitos Andrást, a rendezvény főszervezőjét egy beszélgetésre.
Ha jól emlékszem, nem volt még gímesi tábor szeptemberben.

Fellélegezhetünk! Nem lesz tandíj januártól! Lélekben már felkészültünk rá, talán már spórolni is kezdtünk, számolgattunk, hogyan egyeztethetők össze költséges kedvteléseink a tandíj bevezetésével, munkát is próbáltunk találni...

Nyárbúcsúztatónak is lehet nevezni azt a tábort, amelyet Magyar Ifjúsági Közösség (MIK) és a Polgári Demokrata Ifjúság (ODM) szervezett Transzatlanti kapcsolatok a bővülő Európai Unió tükrében címmel.

Az elmúlt napokban hívta fel a figyelmemet egyik barátnőm a NETBarátnőre, a következő szavakkal: „Végre egy hazai magyar weboldal, amely a női témákat felvállalta.” Ezek után természetesen azonnal az internetre vetettem magam, és gyorsan rátaláltam a lapra a baratno.

Bár a nők kétszát év alatt elvesztették egyenjogú helyzetüket a gyülekezetekben, a kolostor intézményének keretein belül viszonylag önálló életet élhettek.