Kellemetlen a kreatív főnök

Sokan panaszkodnak arra, hogy a főnökük miatt stresszesek. Elképzelhető, hogy egyes vezetési stílusok nagyobb hatással vannak a beosztottak közérzetére, mint más tényezők? Egyebek között erre a kérdésre kereste a választ az a svéd kutatócsoport, amely egy nagy papíripari vállalat dolgozóit vizsgálta, hogy összefüggést mutasson ki a vezetési stílusok és a dolgozói elégedettség között. A kutatásból kiderült, világosan kimutatható összefüggés van a vezetői stílus és a dolgozók közérzete között.

A kreatív főnök több stresszt okoz, mint a más stílusú vezetők; a beosztottak többsége pszichoszociális zavarra panaszkodik. A stressz kialakulását befolyásolja az is, hogy a dolgozó hol helyezkedik el a vállalati hierarchiában: az alsóbb szinteken jelentkezik stressz és kényelmetlenségérzet kreatív főnök irányítása alatt. A beosztottak zavaró elemnek érzik a változásokat a napi munkavégzés során; rendet és szervezettséget igényelnek a munkahelyen.

A vezetők és a magas beosztásúak jobban érzik a stresszt, ha főnökeik bürokratikus stílusúak. Ez esetben hamar kedvetlenné és kelletlenné válhatnak, mivel nem tehetnek meg mindent, aminek szükségét érzik. A magas beosztásban dolgozó hivatalnokok ezért inkább az olyan főnököt részesítik előnyben, aki újítással és változtatással foglalkozik; rendszerint ők maguk is lelkesednek a változásokért. A bürokratikus vezető képtelen arra, hogy ebben támogassa őket; konfliktus keletkezik a munkaköri követelmények miatt.

A beosztottak stresszérzete nagymértékben függ attól, mekkora a vállalat, a vezetőség és a stratégiai célok iránti elkötelezettségük. A mélyen elkötelezett beosztottak kevesebb stresszt éreznek. A vezetők és a magas beosztású hivatalnokok gyakrabban szenvednek pszichikai fáradtságtól, mint az alacsonyabb beosztású alkalmazottak; könnyen túlstimuláltakká válnak feladataik miatt, és nehezen „engednek le”. Sok magas beosztású hivatalnok maga is operatív feladatokkal foglalkozik, sokat túlórázik, és az intenzív intellektuális megterhelés miatt „kvalitatív” fáradtságot érez. Az alacsonyabb beosztású alkalmazottak ezzel szemben inkább kvantitatív okokra visszavezethető fáradtsággal kénytelenek megbirkózni. Számukra a fizikai megterhelés, a munkafeladatok monotóniája okozhat stresszt.

A vállalkozó típusú vezető rendszerint kevésbé népszerű, mint más főnökök. Nála az erős elkötelezettség rendszerint változásorientált szemlélettel párosul; az ilyen vezetők saját vízióiknak és ötleteiknek élnek.

A kapcsolatorientált főnök stabil és harmonikus munkakörnyezetet teremt, amelyben a munkatársak jól érzik magukat egymással, a vezetőt pedig viszonylag alacsony stressz-szint, valamint kiégettség jellemzi.

A feladatorientált főnök ezzel szemben felvigyázással, előírásokkal és ellenőrzéssel irányít. Ezt a legtöbb ember kellemetlennek tartja. Előfordul ugyanakkor az is, hogy egy kontrolláló és erősen strukturált főnök védőpajzsként szolgál beosztottjai számára a környezet irreális vagy kellemetlen követelményeivel szemben.

A transzformatív vezető a változás- és kapcsolatorientált főnök kombinációja. Karizmatikus, és kiváló képességekkel rendelkezik ahhoz, hogy magas célokat tűzzön ki; gyakran erősíti a beosztottak önérzetét, hogy jobb teljesítmény elérésére ösztönözze őket. A beosztottak feladják önös érdekeiket, és sarkallja őket vezetőjük víziója. Ez a vezetői típus gyakran erősen motivált, ami viszont stresszt okozhat néhány beosztottnál.

Mivel a transzformatív vezető tulajdonságai – főként a kiváló szociális támogatás és a delegálási érzék – elősegítik a szervezet és a beosztottak fejlődését, ez a típus az, amelyet előnyben kellene részesíteni a kiválasztási folyamat és a vezetői fejlesztés során. Ám a kutatások azt mutatják, csupán a vezetők 7 százaléka tekinthető transzformatívnak.