Két hazai költő, Barak László és Vida Gergely a végtelennek tűnő karanténidőszakban verseket küldözgetett egymásnak, megosztva a másikkal érzéseiket, továbbgondol-va egymás gondolatait, továbbrajzolva egymás képeit. Ebből Feedback címmel született egy közös kötet, ha úgy tetszik, egy négykezes, amely alaposan kiaknázza a poézis kommunikatív jellegét.
Karanténversek két IP-címre
Nem ezek az első felelgetős versek a világtörténelemben, régen sokan leveleztek egymással rímekben – magyar nyelvterületen a leghíresebb ilyen páros talán Petőfi és Arany volt, bár nekik nem született ezekből a versekből egykötetnyi.
Pesszimista irodalmárok szokták mondogatni, hogy manapság a költők főleg egymásnak írnak, olyannyira rétegműfajjá vált, amit csinálnak. Mások szerint ez mindig is így volt, valamennyi poétát mindig is az érdekelte elsősorban, mit szólnak a kollégák az új kötetéhez vagy a folyóiratban közölt verseihez. Olyan ez, mint a zenészeknél vagy a színészeknél: öt-tíz perc után fel tudják mérni, mennyit ér a kolléga. Írott szöveg esetén ez öt-tíz sor lehet.
Az irodalom viszont magányos műfaj, nem jellemző, hogy többen dolgoznak egy közös művön. Ehhez kölcsönös bizalom, hasonló értékrend, világlátás és nyitottság kell. Barak László és Vida Gergely régi barátok, sok mindenről egyezik a véleményük, vagy legalább is nagyon hasonló. Szerintem a költészetükben is vannak közös pontok, például az olvasó „bevonásának” módja. Nem rángatják őt két kézzel befelé az ajtón, hanem csak kitárják neki résnyire, és eldöntheti, hogy átlépi-e a küszöböt, vagy sem. Odabent ég a villany, izgalmas zene szól (Vida Gergelynél például Rachid Taha), és kellemes illatok áramlanak kifelé, úgyhogy kerüljünk beljebb. Ne rúgjuk arrébb az előszobában a cipőket, emlékezzünk vissza, mekkora gond volt a lockdown alatt hozzájuk jutni. Vida veti fel ezt a problémát a kötet elején: Utaznál? Én cipőt szeretnék venni, / Lábbelit szeretnék vásárolni tavaszra / nyárra, minden évszakra előre, azt akarom, hogy a kirakatból Martensek, Nike-ok, Riekerek csábítsanak el, és odabent a bolti / alkalmazott szóljon hozzám, / idegesítően, alighogy beléptem, „Segíthetek?” .
Válaszversében Barak arra figyelmezteti fiatalabb kollégáját, hogy „a cipők hűtlenek / az utcát imádják igazán / aszfalt vagy pocsolya / mind egyre megy / (vagy hegyre) / kiszöknek az ajtórésen is / mint a tüzelő kutyák”. És azt is megjegyzi, hogy „a vásárlás / a birtokbavétel / a foglyul ejtés / csak a szökést megelőző szertartás / migráció előtti maszturbáció.”
Ezen a viszonylag egyszerű példán szeretném érzékeltetni, mitől izgalmas a Feedback (visszacsatolás) című kötet. Az egyik fél felvet egy gondolatot, ábrázol egy helyzetet, szavakba önt egy érzést. A másik pedig beépíti azt a saját versébe, eljátszik vele, kibontja, színez rajta, vitába száll vele, vagy eszébe jut róla valami más, amihez neki van köze, ami őt foglalkoztatja. Így vesézik ki ők ketten New Yorkot, főszereplőket és a mellékszereplőket, a bizonytalanság érzését, a kézzel fogható közelségbe került halált, az első és a második hullámot (ezek tengerparti versek), a cseresznyefát letaroló seregélyeket. Maga a karantén szerencsére nem központi téma náluk, csak kiindulópont, vagy amolyan ugródeszka. Nem siránkozással telnek meg az oldalak – ebben aligha szorulunk költői segítségre mi, olvasók –, hanem új nézőpontokkal, illetve régebbi tapasztalatoknak, élményeknek a karantén hatására történő átértékelésével. Mindeközben a versek egy szerves egésszé, egy izgalmas eszmecserévé forrnak össze. Akár verscímek nélkül is működne a kötet, amelyből nem is lenne érdemes egy-egy verset kiemelni és külön vizsgálni, mert az valahogy úgy hatna, mint egy musical kiragadott betétdala. A két szerző monogramjai az oldalak tetején jelzik, ki melyik verset írta, ez vizuális értelemben is remek ötlet. A borító már kevésbé tetszik, szerintem túl harsány, olyan, mint egy prospektus vagy reklámújság borítója. De ez legyen a legnagyobb bajom.
A kötet szerkesztője és az elgondolkodtató utószó szerzője az H. Nagy Péter irodalomtörténész, aki Karanténkultúra és járványvilág címmel maga is írt egy izgalmas könyvet a pandémia hatásairól és művészeti jellegű hozadékairól. Aki pedig nem olvasni, hanem nézni és hallgatni szeret jobban, az keressen rá az interneten arra a tavaly készült videósorozatra, amelyben két színész, Gál Tamás és Ollé Erik adnak elő verses párbeszédeket a kötet anyagából A legjobb helyek bennünk vannak címmel, Lakatos Róbert brácsaművész virtuóz rögtönzéseivel tarkítva. Akkor még nem lehetett tudni, hogy kötet lesz ebből az anyagból. De én azért titkon reménykedtem benne.
Barak László és Vida Gergely: Feedback – karanténversek két IP-címre, Books & Goods, 2021, 72 oldal
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.