Jobb termést kevesebb méreggel

Gondosabban kellene védeni a szilvafákat. A szilva sokféleképpen hasznosítható – aszalható, készíthető belőle lekvár, frissen fogyasztva pedig tápláló, étrendi hatása kiváló. Kevés törődéssel, ami a nélkülözhetetlen agrotechnikai munkák elvégzésén túl csak néhány permetezést jelent, már kétszer-háromszor több termést takaríthatnánk be, a jobb minőségről nem is szólva. A gondos, szakszerű törzs- és ágvédelmen túl az agrotechnikai védelem is szükséges a csonthéjasokra jellemző mézgásodás elkerülése érdekében. Ennek alapja a megfelelő időben – a rügypattanást megelőző napokban – végzett metszés. A sebfelületet a metszés után azonnal kezeljük sebkezelő anyaggal.

A szilvafa állati károsítóinak listáján továbbra is az első helyen a szilvamoly áll. Ez a parányi, sötétszürke lepke jószerivel az egész termést elpusztíthatja. A kifejlődött rózsaszínű hernyók a fa törzsének kéregrepedéseiben, sűrű szövésű gubóban telelnek át, télen is irthatók a fatörzsek tisztításával. Tavasszal a virágzás idején kezdődik a rajzásuk. A lepkék valamennyi nemzedéke a szexferomon csapdákkal jól nyomon követhető. A lepkék tömege jelzi a rajzás erősségét, így könnyen ki lehet számítani a permetezés idejét. A szilvamoly megtermékenyített nőstényei tojásaikat egyesével rakják a gyümölcs felszínére, ezekből kelnek ki néhány napos fejlődés utána a kis hernyók. Azonnal befúrják magukat a zöld szilvába és megkezdik a pusztítást. Az ilyen kukacos szilva előbb zsendül, mint az egészséges, színesedik, majd lehull. A kezeletlen fákon gyakran egy szem egészséges szilva sem marad.

A szilvamolynak nálunk három nemzedéke fejlődik. Az augusztusban repülő harmadik nemzedék különösen érzékeny veszteségeket tud okozni. A kártevő elleni védekezés alapja az agrotechnikai és vegyszeres munkák időbeli elvégzése, ezek összhangba hozása. A legfontosabb a talaj gyommentesen tartása, a lehullott szilvák összeszedése, megsemmisítése, a hernyófogó övek feltevése és tíznaponkénti cseréje (május 10-e és október 30-a között) és azonnali megsemmisítése, valamint az egyes nemzedékek elleni rovarölőszeres permetezés, összesen mintegy 4-5 alkalommal. Az integrált védekezések alkalmazásakor érdemes kitingátló készítményeket alkalmazni, ilyen például a Dimilin, Match, Nomolt, Rimone stb.

A szilvadarazsak ellen csak erős fertőzés esetén védekezzünk, vagy akkor, ha rossz volt a terméskötődés. A pajzstetvek – szilvafapajzstetű, kaliforniai pajzstetű – elleni védekezést összeköthetjük a szilvamoly elleni védelemmel, azaz külön permetezést nem kíván. A kórokozók közül a szilvalevél polisztigmás vörösfoltossága okozza évről évre a legtöbb gondot. Már a nyár derekán erős fertőzés esetén szinte levél nélkül maradnak a fák. A szilvalevél vörösfoltosság és más gombabetegségek fertőzése elleni védekezést is a tenyészidő alatt kell elvégeznünk, mert a gomba szaporító képletei ebben az időszakban terjednek és fertőznek a legerőteljesebben. Ennek ideje általában a csapadékos áprilisra esik. Bár a gyakran hűvös, nedves, szeles idő hátráltatja a permetezések elvégzését, a fertőzéseknek annál inkább kedvez. A betegség leküzdhető, ha sziromhulláskor, majd ezt követően 10 naponként júniusig védekezünk captán, folpet, mancozeb, zineb hatóanyagú készítményekkel. Nyáron, amikor a piros foltok a leveleken feltűnnek, már fölösleges a védekezés e gomba ellen.

Gyakori gombabetegség a szilva tafrinás gyümölcstorzulása, amely főleg az utóbbi két évben pusztított. Ezt a betegséget a szilva táskásodásának, boszorkányszilvának vagy bábaszilvának is nevezik. A tünetek a gyümölcsön mutatkoznak leggyakrabban. Először apró, sárgászöld kiemelkedések láthatók, később a gyümölcs megnagyobbodik, meggörbül. A gyümölcs rágós, íztelen, kettévágva a magház nagy része üres, csupán egy satnya mag található benne. A betegség tavasszal a virágrügyek pattanásától a kötődésig fertőz. Ellene hatásos a rügypattanás előtti réztartalmú szerekkel való lemosásszerű permetezés. Ezt követően a sziromhullástól 10 napos időközökben alkalmazzuk Dithane, Folpan, Merpan, Novozir stb. hatóanyagú permetszereket.

Nagyon gyakori a besztercefajta szilvákon a szilvahimlő (Plum pox potyvirus), amely a ringlót, a kajszit és az őszibarackot is károsítja. A vegetáció második felében jól láthatók a levélen és a gyümölcsön a himlő okozta tünetek. A levélen sárgászöld 2-3 mm nagyságú foltok és 6-10 milliméteres gyűrűk láthatók. A gyümölcsön enyhén, vagy mélyen besüppedő gyűrű, vagy szabálytalan alakú rajzolatok figyelhetők meg. A gyümölcs torz növekedésű lesz, a belső szövetben a húsban barna elszíneződés és mézgásodás látható. A csonthéjon barna foltok keletkeznek. A betegség szaporítóanyaggal és pollennel, de a leggyakrabban levéltetű fertőzéssel, átvitellel terjed. A beteg fákat meg kell semmisíteni, az új ültetvényeket vírusmentesen kell tartani. A vírusvektor, vírusterjesztő levéltetvek elleni védekezés a szilva esetében elengedhetetlen követelmény, ám e betegség ellen közvetlen nem tudunk védekezni.

Összegezve elmondható, hogy 5-6 permetezéssel már jó eredménnyel védekezhetünk a szilva valamennyi veszélyes károsítója ellen, s ez egyben a szép, gazdag termés alapja is lehet. A vegyszeres munkák idején tartsuk be az előírt közegészségügyi előírásokat. A vegyszerekből csak annyit használjunk fel, amennyi a csomagoláson fel van tüntetve. A több méreg használata drágább, veszélyesebb és egyáltalán nem hatékonyabb!A szerző a Központi Mezőgazdasági Ellenőrzési és Fajtaminősítő Intézet komáromi részlegének munkatársa