Jobb minőség, több pénz

A hűvös, csapadékos időjárás nem kedvez a jó sütőipari tulajdonságú búza előállításának. A takarmány és sütőipari búza közötti árkülönbség arra ösztönzi a termelőt, hogy jó minőségű kenyérgabonát kínáljon a piacon. E célt követve választ fajtát, az egész vegetációs idő alatt agrotechnikát, növényvédelmet, és tápanyag-visszapótlást, ami természetesen többletkiadást jelent. Óriási lenne tehát a kára, ha a búza mégsem felelne meg a sütőipari minőségi követelményeknek.

A búzaszemek telítődése a viaszérés végéig tart. Hűvös, csapadékos időben ez a folyamat hoszszabb, ezért nagyobb szemek, nagyobb termés is képződik. A teljes érés idején a magnak még 17–20%-os a nedvességtartalma, már megvannak a minőségi tulajdonságai, de még 7–10% szabad vizet tartalmaz. Ilyen nedvességnél a gabona még nem tárolható, a termelők tehát vagy megvárják, amíg a nedvesség 14% alá csökken, vagy a termést szárítani kell. Igazi veszélyt az jelent, ha az érett gabona megázik. A magban ilyenkor megindul a csírázási folyamat. Olyan enzim (amiláz) kezd működni, amely a keményítőt bontja le egyszerűbb cukrokra. Ez a lisztminőség egyik fontos mutatójának, az esésszám romlásának az okozója. Az enzimhatás a 14%-os nedvességtartalmú búzánál a raktárban is folytatódik, az enzim aktivitása csak 70–75 C fokon szűnik meg. Az élelmiszeripari búza minősége tehát úgy menthető meg, ha nem várjuk meg, amíg a gabona lábon megszárad, hanem a termést a lehető legrövidebb időn belül learatjuk és leszárítjuk 13%-os nedvességtartalomra. Akinek lehetősége van a szárításra, kezdje meg az aratást, és a termést tárolás előtt mesterségesen zárítsa. Ez a legbiztosabb mód a gabona minőségének megóvására.

A szerző agrármérnök, az ÚKSUP komáromi munkatársa