Vulgarizálódik az óvodai nevelés

Pálfi Sándor főiskolai oktató arról szólt, hogy az óvodát nem szabad csak olyan intézménynek tekinteni, amely az iskolára készíti fel a gyerekeket. Ettől, az előadó szavával élve, „vulgarizálódik” az óvodai nevelés. Egy felmérés szerint 1600 magyarországi óvónő bevallotta, hogy nem ért egyet az ilyen neveléssel, mégis kénytelen ezt tenni, mert a tanügy és a szülők is ezt várják el, pedig az óvónők szívük szerint sokkal nagyobb teret engednének a játéknak. Pálfi szerint „iskolátlanítani” kell az óvodát. Nagyobb teret kell hagyni a játéknak, ugyanakkor figyelmeztet: az óvodai játék nem szabadidős tevékenység, nem ráhagyásos foglalkozás, ahol a gyerek azt csinál, amit akar, hanem keresni kell a nevelési célok és játék közötti kapcsolatot. Tudatosítani kell, hogy a gyerek nem csak az óvodáé, a nevelésben a szülőnek kell lennie a fő szereplőnek.

Mi a fontosabb?

Hűvös Éva pszichológus a magyarországi tapasztalatokat az uniós tapasztalatokkal is össze tudja hasonlítani, ugyanis Belgiumban is oktat. Ő arra figyelmeztetett, hogy az óvónőknek, de főleg a tanügyi illetékeseknek el kell dönteniük, mi a fontosabb, a program vagy a gyerek? Mert sokszor az óvónő amiatt nem foglalkozhat úgy a gyerekkel, ahogy szeretne, mert mindenféle hivatalos elvárásoknak, előírásoknak is igyekszik megfelelni. Pedig a gyerekkel játszani kell, mert a játéknak alapozó funkciója van.

Az uniós gyakorlatból példának hozta fel, hogy ott nem divat a nyitott óvodai vécé: „Nem kell mindenkinek látnia, hogyan pisil a gyerek, nem kell felette állni. Azért is olyan sok a bepisilős gyerek, mert nem akkor megy vécére, amikor kell neki, hanem amikor kivezénylik.” Egy másik érdekes összehasonlítást is megemlített: az EU-ban a börtönökben előírás, hogy egy rabnak legalább 4 négyzetméternyi mozgástér jár, nálunk az óvodákban nem szabnak ennyit egy-egy gyerekre. A pszichológus kivetített fényképeken mutatott egy sor példát arra, hogy a gyerek tekintetéből, testtartásából, kézmozdulataiból mi mindent ki lehet olvasni, és hogy fogyatékkal élő gyerekek esetében is felfedezhető olyan intelligencia, amit semmiféle pszichikai tesztekkel nem lehet kimutatni. Egyébként a pszichológus nem ért egyet azzal, hogy minden óvodásnak iskolaérettnek kell lennie, mire iskolába megy. Szerinte nem helyes, hogy az iskolai tanítók már nem akarnak nevelni, csak tanítani.

A jó óvónő Szűz Mária és a Szupermen keveréke

Antal Judit győri óvópedagógus, mentálhigiénés szakember arról beszélt, nagyon fontos, hogy ne hagyjuk, hogy elvegyék a jókedvünket. „A főiskolán megtanították velünk, hogy milyennek kell lennie a jó óvónőnek, de ebből az jön ki, hogy Szűz Mária és a Szupermen keveréke kellene, hogy legyen. Csak azt nem mondták meg a főiskolán, mit tegyünk, ha nem ilyenek vagyunk.” Ő azt ajánlja, hogy a gyerekeket próbáljuk úgy nevelni, hogy „össze tudják magukban rakni a dolgokat”.

Fodor Attila, a Comenius Pedagógiai Intézet igazgatója, aki tagja annak a négytagú tanácsadó csoportnak, amely az oktatásügyi miniszterrel működik együtt az új közoktatási törvény előkészítésében, elárulta: a december végéig előkészítendő törvényjavaslat szerint az óvodák is ugyanolyan besorolásba kerülnek, mint az iskolák, az a javaslat azonban nem kapott támogatást, hogy az iskolakezdés előtti egy évre kötelezővé tegyék az óvodalátogatást. A szakember nagyon fontos dolognak tartja, hogy az intézményeknek saját oktatási-nevelési programja legyen. Külön hangsúlyozta az óvónők szakmai továbbképzésének fontosságát, és arra is figyelmeztetett, hogy az anyagi támogatáshoz a lehető legnagyobb mértékben használják ki a pályázati lehetőségeket, de ne külön-külön pályázzon egy-egy óvoda, hanem kistérségi összefogással, öt-tíz intézmény és önkormányzat közösen pályázzon, mert így sokkal nagyobb esélye van a támogatás elnyerésére. (gaál)