VIGYORGÓ

– Gyerekek, miért bántjátok azt a szegény kutyát?

– Most találtuk, és nem tudtuk eldönteni, ki vigye haza. Aztán rendeztünk egy versenyt, ki tud nagyobbat hazudni, de mindenki azt gondolja, hogy ő mondta a legnagyobbat! – mondja az egyik.

– Ez butaság gyerekek! Hazudni bűn! Amikor én gyerek voltam, akkor sosem hazudtam!

A három gyerek elgondolkodik, majd a legkisebb megszólal:

– Oké, fiúk! Ő nyert, adjuk neki a kutyát.– Apa, tudod mennyi fogkrém van még a tubusodban?

– ???

– Most mértem meg, pontosan öt és fél méter.– Samuka, mondj egy kétjegyű számot! – kéri a tanító.

– Huszonnyolc.

– Jó. Most mondd ezt fordítva!

Samuka hallgat.

– Hát nyolcvankettő, te szamár! Pistike, te is mondj egy kétjegyű számot!

– Harminckilenc.

– Jó. Most mondd fordítva!

Pistike hallgat.

– Buta vagy! Hát kilencvenhárom. Móricka, te is mondj egy kétjegyű számot!

– Engem nem fog a tanító úr szekírozni: harminchárom!Móricka ebéd közben megkérdezi az apukáját:

– Papa, kérsz még egy szelet tortát?

– Köszönöm, kisfiam, nem kérek.

– Rendben van. Akkor most te kérdezz!Az iskolában közmondásokkal foglalkoznak a gyerekek. Megkérdezi a tanár, mit is jelent az, hogy „Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja”. Pisti felnyújtja a kezét:

– Létezik olyasmi is, tanár úr kérem, hogy nem zörög a haraszt, mégis fújja a szél..., és akkor az a pletyka!

A tanár nagyon megdicséri Pistit. Erre Mórickának is eszébe jut valami:

– Olyasmi is előfordulhat, tanár úr, hogy zörög a haraszt, és mégsem fújja a szél... Akkor az a mázli!– Apu! Nagyon nehéz a húgom, alig bírom cipelni, inkább vinném a sört.

– Hogyisne, még elejtenéd.Béla és Jenő találkozik az utcán. Azt mondja Béla:

– Te, Jenő, ezt nem értem. Tegnapelőtt találkoztunk, nagyon szomorú voltál, én megkérdeztem miért, azt mondtad, kaptál egy táviratot, melyben közölték, hogy édesapád vidéken meghalt. Hogyhogy most olyan jókedvű vagy?

– Mert kiderült, hogy a távirat nem nekem szólt, hanem a bátyámnak!