Vigyázzatok a helyes hapsikra!

A középsuliban kezdődött az egész. Kilencedikes voltam, egy évvel fiatalabb a suli legjobb pasijánál. Mindent megtettem volna, hogy megkapjam a srácot. Beiratkoztam egy szakkörre, ahová ő is járt, üldöztem a folyósokon. Szép lassan megismertük egymást. Imádtam őt. És azt hiszem, ez kölcsönös is volt. A suliban állandóan együtt lógtunk, mint két jó barát, állandóan dumáltunk, és sokszor bámult engem. Mindenben megértettük egymást. Egyik nap dumáltam az osztálytársammal. Peti is odajött. Már kezdtem volna olvadozni, amikor az osztálytársam rákezdte: Na mi van? Jártok?

– Aha! – hallottam a választ Petitől, aki egyre bűnbánóbb képet vágott. Később kiderült, hogy a suli legszebb csaja az övé. Ettől kezdve a jegyeim leromlottak, folyton rossz kedvem volt, és minden apróság miatt sírógörcsöt kaptam. ĺgy hát a depimmel együtt indultam el egy bulira. Amin persze ő is ott volt. Meg a barátnője, Kati. Leültem egy osztálytársammal dumálni. Arról beszéltem neki, hogy jó lenne a Petit egy másik csajjal összehozni. Persze, ezt a tervemet, még aznap megtudta. Azóta a kapcsolatunk teljesen megszakadt. Nagy szó, ha köszönünk egymásnak. És az a másik csaj is (aki az egyik legjobb barátnőm volt) teljesen megutált. Nem tudom, hogyan hihettem azt, hogy majd lesz közöttünk valami. De most már mindegy, mert teljesen elszúrtam az egészet. Azt gondolod, hogy Peti a hibás, mert nem mondta meg, hogy vége, meg hogy szeret? De te nem ismered őt. Nem járhatott velem, mert az neki és nekem is gáz lett volna. Hát igen, ez nem igaz szerelem volt. Csak igaz szeretet. A kettő pedig nagyon más. ĺgy nem égettük magunkat éveken keresztül. Talán, ha kijutottunk volna a középsuliból, esetleg… De most már a bulis eset után hülyének is néz. Elszúrtam. Minden fontosat elszúrok. Vigyázzatok a szátokra, na meg az ilyen helyes hapsikra. Hiszen nem minden az, aminek látszik. (p)