Válogassunk okosan!

Végre boncolgatják a kötelező olvasmányok kérdését. Örömmel vettem észre, hogy ez a téma lázba hozta a tanárokat és diákokat egyaránt. Hogy a kötelező olvasmányt jó kedvvel vagy kötelességként vesszük kézbe, az főként az alapiskolában dől el. Én az alapiskolában sosem találkoztam kötelező olvasmánnyal, a tanárunk talán nem tartotta fontosnak. ĺgy akkoriban nem is vettem kézbe mondjuk a Pál utcai fiúkat, vagy esetleg Szent Péter esernyőjét. Örültünk, hogy nekünk nem kell annyit olvasni, mint a másik osztálynak, ahol sokkal szigorúbb tanár sulykolta beléjük a magyar nyelv szeretetét és az olvasás fontosságát. Most igenis hiányát érzem annak, hogy nem követelték meg, tudjam ki az a Tutajos és Nemecsek Ernő. Nem is a személyek a fontosak, hanem a karakterek, amelyekből mi, tizenéves lurkók annyi mindent tanulhattunk volna. Később a nyári vakációk alatt szinte mindig sugározták a televízióban ezeket a filmeket. Milyen jó lett volna, ha ezt elolvasom, közbe elképzelem a nádast, azt a sok nyári kalandot. Nem olvastunk, mert a tanító bácsi nem tette kötelezővé, és a gyereknek mi a szent? Hát persze hogy az, amit a tanárától hall. Középiskolás éveim kezdetén még, a kötelezőket illetően a lazaság uralkodott rajtam. Gondoltam, ki fogja tőlem az életben a görög drámákat kérdezni. Mindig mást olvastam. Olyan könyveket lapozgattam, amelyeknek úgy éreztem, később hasznát veszem. Elolvastam számtalan kommunikációs könyvet, a gondolatmenet irányításáról is olvastam. Ezek érdekeltek, nem holmiféle Tartuffe. Holott nem is kezdtem neki ezeknek a kötelezőknek. Egyszer, tisztán emlékszem rá, harmadikos voltam a középiskolán, amikor nem tudom máig sem, minek a hatására, de elolvastam Kosztolányi Édes Annáját. Szerintem nagyon jó kezdet volt kötelezőnek, most arra gondolok, ekkor kezdtem magamban átértékelni az addigi hozzáállásomat. Akkor gondolkoztam el azon, én mennyi mindent veszítettem azzal, hogy nem olvastam el egyetlen kötelező olvasmányt sem. A regény megfogott. Azóta szinte kivétel nélkül elolvastam a kötelezőket. Igaz meg kell jegyeznem, hogy voltak köztük olyanok is, amelyet egy tanár helyében nem adnék fel, mert időpocsékolásnak tartottam. Nem érdekelt, untam a történetet, vontatott volt. Talán itt jön egy nagyon fontos kritérium a kötelezőket illetően. Olyan olvasmány legyen kötelező, amit ha a diák olvasni kezd, érdekelje a történet. Lehet, sokan nem értenek velem majd egyet, de mondjuk tanárként Az öreg halász és a tengert mellőzném. Még a középiskolában is ügyelni kell arra, hogyan válogatják meg a könyveket, mert ebben a korban is megszerethetjük vagy megutálhatjuk az olvasást.