Vadászkalandok

A Duna Menti Múzeumban rendezték meg a Vadásztrófeák 2016 Dél-Szlovákia vadászható vadjai című kiállítást. Az Élet a szavannákon – Afrika, a lenyűgöző kontinens élővilága című tárlat pedig decemberig tekinthető meg. E két kiállítást látogatták meg az ógyallai speciális iskola tanulói.

A lelkes csoport izgatottan várta a belépést a múzeum épületébe, hisz többségük még sosem járt ilyen helyen, így számukra ez a csodák helye volt. Végre kinyílt az ajtó, és a múzeum pedagógusa, Jančár Mónika köszöntötte a tanulókat. Röviden ismertette, mit fognak látni, melyek a múzeumlátogatás szabályai, s arra kérte a sok lelkes nebulót, bátran kérdezzenek. A Vadásztrófeák című részben a rengeteg trófea elbűvölte a fiúkat. A lányok is elvarázsolva szemlélték az agancsokat, hosszabban időztek a kitömött apró állatok előtt. Számos kérdést tettek fel, amire a tárlatot vezető pedagógus türelmesen, a gyerekek számára érthetően válaszolt. A trófeák után következett az új csoda, az Afrika szavannái. Itt igazán lázba jöttek a gyerekek a rengeteg színes, érdekes látnivalótól. Afrika eddig számukra egy szó volt, nem igazán ismerték az állatvilágát, a szavannáról sem sokat tudtak. Amint megpillantották a rengeteg kitömött állatot, rögvest zúdultak a kérdések. Volt, aki az oroszlán étkezéséről akart többet tudni, volt, akit a madarak élete vagy a krokodil érdekelt. A kisebb méretű, kitömött állatokat meg is simogathatták, a nagyokat szinte testközelből tanulmányozhatták. A megfigyeléseknek rövidesen hasznát vették, mert múzeumpedagógiai foglalkozás következett. A gyerekek a látottak-hallottak alapján dolgozták fel a megszerzett információkat. Először kérdezz-feleleket játszottak, s kiderült, mennyi mindent sikerült megjegyezniük. Majd előre elkészített apró gipszfigurákat színeztek ki, ügyelve arra, hogy a zebra ne legyen zöld, a víziló ne legyen lila. Mindenki megtanulta, hogy a zebra fehér-fekete csíkos, négy lába van és patás. Vagy fekete és fehér? Ezen még az iskolába visszatérve is vitatkoztak. Nyomolvasás is volt, az állatok nyomát kellett összekötni a megfelelő képpel. Előkerült a puzzle is, kinyírni a darabokat és megfelelő módon összeragasztani bizony nem mindenkinek sikerült elsőre. Volt, aki nagy igyekezetében lenyesett az ollóval egy agancsot vagy lábat, de egy kis segítséggel végül minden a helyére került. Minden figurát megfelelően színeztek ki, a darabokból összeálltak az állatok, a nyomok is megtalálták a lábakat. A sok figura végül a táskákba került, hogy visszatérve az iskolába a többieknek is meg tudják mutatni. Nagy örömmel meséltek az élményekről, s amikor egy-egy társuk hitetlenkedett, előkapták a telefont, s bizonyítékul mutatták a rengeteg fotót.

Nagyon élvezetes, sikeres volt a múzeumlátogatás. Bebizonyosodott, hogy a múzeumpedagógiának helye van az oktatásban, mert jó látni az ilyen tematikájú filmeket, de kézzelfogható közelségből szemlélni a dolgokat mindig maradandóbb élmény.

Bathó Sylvia pedagógus