Tönkremegy az örökség?

Mi, a galántai Kodály Zoltán Magyar Tannyelvű Gimnázium hetedikes tanulói vagyunk, a német nyelvet tanuló haladó csoport tagjai. Mikor megtudtuk, hogy sikeres pályamunka benyújtásával a nyeremény fejében még Berlinbe is eljuthatunk, felcsillant a szemünk, s attól a naptól fogva, hogy visszajelzést kaptunk jelentkezésünkre, lázas munkába kezdtünk. Ám miután egyre jobban belemerültünk a munkába, rájöttünk, nem a nyeremény a lényeg, s ezek után már maga az együttműködés, a kutatás, az információk beszerzése és a cikkek írása is örömet okozott.

Témánknak azért is választottuk a neogótikus Esterházy-kastélyt, mert városunk történelme és a kastély régi formájának megőrzése fontos számunkra, hiszen ezt az örökséget még az Esterházy-család hagyta ránk. Ez azonban kulturális értelemben keveset ér és használ, ha lakosai nem ismerik a benne lezajlott eseményeket, nem törekednek a felújítására. Az újabb keletű lakótelepek kényelmi berendezéseikkel lehetnek szépek, de a külső szemlélő számára teljesen érdektelenek, hiszen hasonlót láthat szerte a világon. Márpedig az utas, a nyaraló, a turista, vagy a nosztalgiával hazatérő pénzt hoz a városba.

Azok a galántaiak, akik a háború borzalmait is átélték, nagy csalódottságot éreznek szívükben, amiért még ma is a kastély romos képe és bedeszkázott ablakai néznek rájuk vissza. Minket, fiatalokat is fájdalommal tölt el a leépült kastély látványa és tudatosult bennünk, hogy ha ezzel nem kezdünk valamit, akkor a jövő generációira is ilyen hatással lesz.

Már a betört ablakok, a lepotyogott vakolat és az elhanyagolt kastélykert is elszomorít bennünket, főleg, ha eszünkbe jut, menynyi mindenre ki lehetne használni. Milyen szép emlékek tárulnak elénk, amikor szüleink mesélnek a kastélyban diákként eltöltött éveikről. A színes élménybeszámolók alapján nem jelent gondot elképzelni, hogyan folyt a tanítás a fehér márványkandallókkal díszített termekben. Belépve a középső bejáraton két, oldalról ívelt, faragott márványlépcső vezetett a galériába. Itt találhatók azok a termek is, ahol az Esterházyak családi összejöveteleiket tartották. A kovácsoltvas kerítés és a gyönyörű szökőkút úgy jelennek meg szemeink előtt, mintha saját emlékeink bukkannának fel. Már csak ezek miatt is értelmét látjuk a felújításának.

(A cikk szerzői: Bábik Róbert, Batista Miriam, Burian Izabella, Deák Katalin, Harsányi Karin, Jezso Katalin, Kozmér Anita, Manó Nikolett, Menyhárt Erzsébet, Mézes Melinda, Safranyik Adrián, Sebők Noémi.)