Tolerancia és önbizalom

A tolerancia és az azt képviselő ember gyanús. Gyanús, mert rugalmas szemlélete a gyermeki, kialakulatlan szemléletre emlékeztet. Bizonytalan, elvtelen gondolkodásúnak tűnhet, hiszen, ha nem ítél, nem használ rekeszeket, elképzelhető, hogy ezt azért teszi mintegy védekezésül, mert nincs kialakult véleménye, tehát befolyásolható, karakter nélküli figura. Pedig annak megéléséhez, hogy a másik ötlete, életvitele is lehet jó, nagy és mély önbizalom kell. Sok embernek lustaságból okoz nehézséget a tolerancia, a „tudatlan állapotba való visszatérés”. Hiszen azért igyekeztek felfedezni a világot, hogy könynyebb legyen az eligazodás, ne kelljen mindig új és új rekeszeket nyitni az agyban, végre pihenhessenek gondosan létrehozott elméleteik, rendezési elveik párnáján. A másság elviselése, esetleg elfogadása azért is nehéz, mert általa sokan elveiket, életstílusukat érezhetik veszélyben. Hiszen, ha az is jó, ahogy más gondolja, ha az is jó, ahogy más érez, akkor az emberek többsége saját gondolatát, érzését érzi megtámadottnak, esetleg nem megfelelőnek. E mögött az elgondolás mögött téves axiómák húzódnak meg.

Az egyik, hogy nincs több igazság, nincs több elfogadható érzés ugyanazon helyzetekben, hanem egy igazság, egy érzés az elfogadható. Ráadásul hajlamosak az emberek két dimenzióban gondolkodni, a jó és a rossz dimenziójában, és ha a jót megtalálták (általában saját maguk oldalán), a másik csak a rossz lehet. A saját megítélés a magabiztos embernél nem függ fokozottan a külvilág, a mások megítélésétől, hanem belső kontrollal élve eleve jó, mert úgy gondolja. Sokszor tűnik úgy, hogy épp az intoleráns ember magabiztos, hiszen hamar, kategorikusan ítél, első látásra megismer, azonnal tud, mély meggyőződéssel, „magabiztosan” ítéli el mások külsejét, gondolkodását, érzéseit. Ez esetben azonban a magabiztosság csak forma, amely arra hivatott, hogy a bizonytalan belsőt eltakarja, leplezze azt, hogy védtelen a személyiség, és ezért sebezhető. Azért nem engedheti be a más álláspontot, érzést, viselkedést, mert akkor hite szerint a sajátját meg kellene változtatnia. Egyszerre van tehát jelen két téves alapvetés, amely szerint egy jó van, és az egy jó mellett a másik csak rossz lehet. A tolerancia az is hatalma a vagy felett.ú

Milyen a toleráns ember? Kíváncsi, mert érdekli mások véleménye. Türelmes, mert van ideje észrevenni és odafigyelni a másságra. Kreatív, mert rugalmas, nem zavarja a szokatlan, új, a más ember, más nézőpont felbukkanása. Önbizalommal teli, mert nem félti belső harmóniáját, elveit, nem hiszi, hogy azok érvénytelenek lennének azért, mert mások másmilyenek és másként gondolják. Belső kontrollos attitűdű, vagyis véleménye, döntései nem függnek erőteljesen másoktól, nem hasonlítja magát folyton a többiekhez. Toleráns attitűdjének viselkedéses, értelmi és érzelmi komponensei összhangban vannak és stabilak.

A tolerancia nem elsősorban a súlyos eltérések elfogadása. Ismert és szomorú jelenség a testi fogyatékosok, az aidsesek, a cigányok, a zsidók negatív megítélése, elítélése, a velük szembeni intolerancia. De ezek csak a végpontok, a szélsőséges tünetek. A tolerancia életmód, szilárd, kongruens attitűd, amely a kisebb dolgokban éppúgy megmutatkozik. A gyanakvó, bizalmatlan ember, aki fél a számára újtól, a változásoktól, a mástól, ritkán toleráns. (he)