Thomas Harris: A vörös sárkány

A nyolcvanas évek második felében keletkezett A vörös sárkány című hátborzongató krimi-thriller, mely azóta megihlette A bárányok hallgatnak című film alkotóit (ebből a könyvből származik az Oscar-díjas filmsiker ötlete), és melyet kétszer is megfilmesítettek. A korábbi mozifilm más címet kapott, mint a könyv (Az embervadász), és nem is túlozták el a szereposztást. A négy évvel ezelőtt, 2002-ben mozivászonra vitt történet szintén A vörös sárkány címet viseli, méghozzá olyan hírességek kaptak benne szerepet, mint Ralph Fiennes, Edward Norton, Anthony Hopkins (természetesen Dr. Hannibal Lecter szerepében), Harvey Keitel vagy Emily Watson. Filmként a Hannibal Lecter-trilógia harmadik része, a könyv viszont az egész kezdete.

Will Graham FBI-ügynök idő előtti nyugdíjazását kénytelen megszakítani, mivel egy utolsó nyomozás erejéig még munkába kell állnia. Bármennyire is tiltakozik ellene a felesége, bármenynyire is veszélyesnek ígérkezik számára a nyomozás, mindenképp szükség van rá és különleges képességeire.

A Csorbafogú csúfnéven ismert, kegyetlen sorozatgyilkost kell megállítania, aki néhány hét alatt két boldog családot is különös embertelenséggel lemészárolt. Graham különös nyomozási stílusának köszönhetően a legapróbb részletig kiderül, hogy a gyilkos miképp jutott be a házba, hogyan ölte meg annak mit sem sejtő, alvó lakóit stb. Szinte filmszerűen látjuk magunk előtt, ahogy az író aprólékosan tárja elénk a történteket. A nyomozónak meg kell ismerkednie a hidegvérű Dr. Hannibal Lecterrel, aki ekkor már börtönbüntetését tölti (annakidején őt is Graham kapta el), és be kell engednie a fejébe a bebörtönzött gyilkost, hogy megérthesse a másikat, a Csorbafogút.

Időközben megismerhetjük a gyilkos munkahelyét, szokásait, magánéletét, és az ő szemszögéből is megvizsgálhatjuk a cselekményt. Az író legalább 70–80 oldalt szentelt a Csorbafogú gyermekkorának, így az indíttatást is megérthetjük: miért öl, miért kínozza és alázza meg az áldozatait. A cselekmény egyszerre két szálon fut: az egyik az FBI és Will Graham igyekezete, hogy megállítsák a Csorbafogút. A másik oldalon ott van maga a Csorbafogú, aki nyugodt aprólékossággal választja ki a következő családot, készíti elő saját magát és a gyilkossági tervet. A történet végén Graham és a gyilkos szembenézhetnek egymással, és persze egyiküknek mennie kell...

Az egész regényt egy bizonyos fagyos, idegtépő hangulat övezi, mindemellett Thomas Harris kerek, egészséges mondatokat vetett papírra, bő szókinccsel alkotta meg ezt a maga nemében vett remekművet. A vége sem olyan hollywoodos, hagymázas happy end, megdöbbentő, életszagú a befejezés. Biztos vagyok benne, hogy aki elolvassa, soha nem felejti el.