Teljes eufóriában vagyok!

Ma este párja, Molnár Ferenc Caramel koncertjének vendégeként Nyárasdon mutatkozik be a szlovákiai közönség előtt. Ha jobban megismerjük a fiatalokat, rájövünk, ők a tökéletes pár. Annyira egy húron pendülnek, hogy nyilvánvaló: a sors egymásnak teremtette őket. Caramel már bizonyított, albuma, a Nyugalomterápia ezrek kedvence, túl van a platinastátuson. Most Esztin a sor. Kicsit izgul, milyen lesz lemeze fogadtatása, de már nagyon várja. A napokban fejeződnek be a stúdiómunkálatok, és tervek szerint a jövő hónap második felében jön el a nagy pillanat, végre kezébe veheti várva várt korongját. Meg mi is. Találkozásunkon főleg a zenéről esett szó.

Gondolom, mostanában úton-útfélen azt kérdik tőled, milyen lesz az albumod.

Valóban, sokan kíváncsiak rá. Az utolsó simításokat végezzük. Kizárólag saját dalokat tartalmaz, saját szövegekkel. Hallható rajta három duett Ferivel. Egyiket már ismerheti a közönség a Megasztárból – a Búcsúdalt kicsit átformáltuk, továbbgondoltuk, kiegészítettük egy versszakkal. A lemez tartalmaz egygitáros zenei világú szerzeményeket, olyanokat, mint az Elefántos dal, de a komolyabban meghangszereltek vannak túlsúlyban. A hangszerelést Ferivel készítettünk. A dalaimat eddig kizárólag gitárra írtam, a zenei programokhoz nem értek, ebben volt segítségemre. Azt tudtam, mit szeretnék hallani, és együtt megvalósítottuk. Az album kimondottan gitárközpontú, leginkább akusztikus gitárra épül.

Ezek szerint akárcsak Caramelről, rólad is elmondható a szó jó értelmében: zeneileg önfejű vagy ahhoz, hogy magad köré engedj külső dalszerzőket.

Igen, ezt aláírom. Saját hangzásvilágom van, amelyben ráadásul jól érzem magam, vadidegen zenészekkel nem tudnék dalokat komponálni, hangszerelni, mert szerintem nem éreznének rá arra, amit szeretnék. Azt csak én tudom, meg aki közel áll hozzám. Szerencsés vagyok, a gondolatvilágom, zenei ízlésem sokban hasonlít Feriéhez. A minap elgondolkodtam, mi lenne, ha nem találkoztam volna vele. Bizonyára egyedül is belevágnék a lemezkészítésbe, bár gyanítom, jóval több időbe telne. A kettesben megkomponált dalokat kiváló zenészekkel, elsősorban dzsesszzenészekkel rögzítettük. Most teljes eufóriában vagyok, örülök, hogy a lemezemet sikerült az elképzeléseim szerint elkészíteni. Volt bennem félelem, nem is kevés, végre fellélegezhettem. Kíváncsian várom, milyen lesz a fogadtatása.

Az év végén előzetest kaptunk az albumodról a Gólyalábon áll az idő című felvétel formájában, amely a Fej vagy írás? című film lemezén hallható. Ez hasonlít az Elefántos dalhoz.

A kiadómon keresztül megkerestek a film készítői, elmondták, miről szól, felvázoltak egy zenei hangulatot, és megkérdezték van-e ilyen dalom. Elkezdtem keresgélni a kész és félig kész felvételeim között, és rátaláltam a Gólyalábon áll az idő címűre. Körülbelül négy éve írtam. Nem kellett hozzá sok hangszer, így gyorsan elkészült, időhöz voltunk kötve. Örültem a felkérésnek, ám volt egy kikötésem: bújjon meg a többi dal között, ne kapjon nagy hangsúlyt, ugyanis nem akartam újabb könnyű hangszerelésű slágert az Elefántos dal után, mert félő, hogy az emberek végleg azonosítanának ezzel a stílussal, holott a zenémmel többet szeretnék közölni. Az albumom felvezető dala egy gazdagon meghangszerelt szám lesz.

A lemezcím publikus?

Még nem, de már kitaláltam...

Már több mint egy éve részese vagy a zenészvilágnak. Mik a tapasztalatok?

Az ismertség nem könnyű. Caramelhez hasonlóan én is nehezen nyitok a külvilág felé, és kínos, amikor a magánéletemről faggatnak. Persze tisztában vagyok azzal, hogy manapság e nélkül a szakma nem működik. Gyorsan jött a hírnév, ha lett volna rá mondjuk öt évünk, hogy belerázódjunk, egyszerűbb lenne. Bár, korántsem biztos. A kellemetlenségek azonban elenyészőek a sok pozitívum mellett – a lemezkészítés és a fellépések minden percét rendkívül élvezem. Úgyhogy alapjában véve minden rendben.