Táncszínház a végeken

„...ezen a világon és minden dolgaiban egyéb sincs, mint tévelygés és tántorgás, tülekedés és törtetés, csalárdság és álnokság, nyomorúság és bánat, s a vége mindennek csömör és csüggedés.” ĺgy vélte a mester századokkal ezelőtt, és bizonyára nem csak a királyhelmeci fiatalok alkotta, elsősorban mozgásra építő színházi műhely szomorú tapasztalata talán, hogy Comenius minden ide idézett szava rímel erre a mostani világra is, melyben zenés mozgás-színházi produkciójuk született.

Mindenleső, Bódulat és a Vándor

A szereplőkkel való találkozásunkkor először arra voltunk kíváncsiak, hogy könnyebb-e mozgással kifejezni valamit a színpadon, mint beszéddel, amit a néző azonnal megért. „Könnyebb, ugyanakkor nehezebb” – válaszolta készségesen Egri Gergő, Mindenleső alakítója, és már magyarázta is: – „Azért könnyebb, mert nem kell sok szöveget tanulni, s attól nehezebb, hogy a nézőnek látnia kell a szemkontaktust, az arcunkról kell olvasnia, a mozgásból kell következtetnie, hogy melyik szereplő, mit akar. Ezt a fajta játékot összhangba hozni, sok munka eredménye.” Gergő büszke ember, mindenben ő a főnök. Mindent lát, mindenkit vezet.

A bódulat megfoghatatalan fogalom – fordultam Pólyi Ilonához, Bódulat megszemélyesítőjéhez. – Miképp sikerült életre kelteni? – kérdeztem. „Nem annyira lehetetlen.” – mosolygott sokat sejtetően Ilona. – „Az a szerep lényege, hogy Bódulat megmagyarázza a világot a Vándornak. Amennyiben ez sikerül neki, akkor teljesíti a feladatát. A cselekmény szerint, sajnos nem sikerül. Úgy fejeződik be a darab, hogy a Vándort visszahívják ebbe az életbe, a néző pedig elgondolkodhat, hogy oka van annak, hogy megszületünk, mint ahogy oka van annak is, hogy élünk. Nekünk, mai vándoroknak az élet örömeit kelle keresnünk. A magunk szemszögéből kell látnunk a világot, s aszerint kell élnünk.” Ilona elmondta még, hogy hálásak Lukáčné Újlaky Anna rendezőnőnek, hogy ezt a darabot hozta, hogy együtt valósították meg az előadást, és azért is, hogy két hete ott lehettek Komáromban, a 41. Jókai Napokon, ahol csütörtökön délután két órakor léptek a színjátszó fesztivál zsűrije és közönsége elé. Tavaly is délután kettőkör kezdtek, csak akkor pénteken volt az Advent a Hargitán előadása a jubileumi Jókai Napokon. „Közös munka volt a Világ útvesztője.” – lelkendezett Ilona. – „Nusi, mert mi csak így hívjuk a rendezőnőnket, vezetett bennünket, mi pedig mindenről elmondhattuk a véleményünket. A királyhelmeci premieren magammal nem voltam ugyan megelégedve, de az előadásnak jó visszhangja kerekedett.” Milyen utat jár be a Vándor ebben a darabban? „Az élet megpróbáltatásain verekszi keresztül magát” – avatott be Lukáč Gábor, a Vándor alakítója, a darab főszereplője. – „Látja az élet jó és rossz oldalait, azután ő dönti el, tetszik-e neki, arra folytatja-e útját.”

Útvesztőben a világ

Útvesztőben van a világ? Ezt a költői kérdést tettem fel Lukáčné Újlaky Anna rendezőnőnek. „Úgy érzem, igen. A pénz, a gyűlölet, a háború miatt kihaltak az igazi emberi érzelmek. Ráadásul mindenki úgy néz a másikra, hogy beszélhet-e előtte.” – fogalmazta meg a motivációt, amiért színre vitte ezt a darabot a rendezőnő. Ezek általános erejű jelenségek – vetettem közbe. – Miképp lehet ebből konkrét színpadi produkciót létrehozni? „Comenius sok mindent megjelenít művében” – válaszolta Anna. – „Mi azt a három rendet vettük elő, amiket képileg is meg tudtunk formálni. A házasok, a papok és a katonák rendjét. A végén Comenius visszatér az egyházhoz, abban leli a megújulást. Ez nincs benne a mi előadásunkban. Azt szeretnénk, hogy a néző találja meg a saját helyét a világban, figyeljen önmagára.”

A hálás társulat

Zsélyi Katalin alapozása után dolgozni kezdtek. Egy alapiskola visszhangzó folyosóján, mert a szabadidőközpontot, ahol éveken keresztül tevékenykedtek, bezárták. „Mindenütt nehéz színjátszónak lenni” – mondta Lukáčné Újlaky Anna. – „Mi is szűkében vagyunk az anyagiaknak. Ám mindenért kárpótol ez a hálás társulat! Jó velük dolgozni. Huszonöten kezdtük, tizenketten maradtak. Nekik már fontos a KÁOSZ Dramatikus Táncszínház!”

Szunyog Lívia, a királyhelmeci Botorkáló Tehetséggondozó Társulásnak, a csoport egyik fenntartójának véleménye szerint, ahhoz képest, hogy a diákok mennyi energiát fordítottak az előadásba, jó produkció született. A 41. Jókai Napokon jól érezte magát a mozgás-színházi társulat.

„A tavalyi nyűzsgés után talán csak az zavart Komáromban, hogy az idei fesztivál sok szabadidőt hagyott a csoportoknak” – idézte fel a két héttel ezelőtti színjátszó ünnepet Szunyog Lívia. „A zsűri tavaly megkérte a csoportokat, mutatkozzanak be, beszéljenek magukról, a munkájukról. Az idén ez nekem nagyon hiányzott.” – tette hozzá búcsúzóul Lukáčné Újlaky Anna rendező.