Szükség van-e a kötelező olvasmányokra?

Másfél évtizednyi tanári munkám során szomorúan tapasztaltam, hogy tanítványaim alig harmada olvas rendszeresen, s e könyveknek csak kis részét teszik ki a gyerekregények, szépirodalmi művek. Pedig a jó könyv fejleszti a gyermek szókincsét, logikai képességeit, fantáziáját, érzelemvilágát. Diákkoromban nem vitattuk a kötelező irodalom szükségességét, és alig tévéztünk. Soha annyi könyvet nem olvastam, mint felső tagozatos és gimnazista koromban. Szinte faltam a könyveket. Könyvszeretetemet családomnak és tanáraimnak köszönhetem. Otthon mindenki olvasott. A napköziben pedig, míg gyülekeztünk reggelente, felváltva olvastunk fel hangosan egy-egy mesét, vagy részletet az Egri csillagokból. Gimnáziumi magyartanárom, mint egy színész olvasta fel a verseket. Nem véletlen, hogy a költészet napján kötöttünk házasságot a férjemmel. Elképzelni sem tudok jobb regényeket a hazaszeretet növelésére, a magyarságtudat kialakítására, mint A Pál utcai fiúkat, az Egri csillagokat, A kőszívű ember fiait. Ki ne érzett volna együtt Nyilas Misivel? Úgy érzem, szegényebb volnék akkor is, ha nem ismerném a klasszikusokat, pl. Shakespeare szonettjeit, drámáit. Szerintem az irodalomórák egyik célja, hogy a diákok megbeszéljék, milyen eszközökkel éri el a szerző az olvasóban a katarzis élményét. De hogyan tud egy műről véleményt alkotni az, aki nem is olvasta azt? A kötelezők röviden alapján aligha. Ha a kötelező irodalom jegyzékét a tanár a gyerekekkel együtt állítja össze, lehet, hogy szívesebben elolvassák, de akkor is vannak olyan alkotások, amelyeket mindenkinek illik ismernie.

Mikor történelmet tanítottam, diákjaimnak a tanév folyamán el kellett olvasniuk egy történelmi regényt és szóban vagy írásban beszámoltak az olvasottakról. (Néhány Ady-vers alkalmas a matematikai logikai kötőszavak tanítására is.) Az osztályfőnöki órán secundásaimnak a tavaszi szünetre egy szabadon választott regény elolvasását adtam házi feladatul. Majd 2-3 perces kiselőadás formájában elmondják a könyv tartalmát és róla alkotott véleményüket. Remélhetőleg ezzel mások is kedvet kapnak a könyv elolvasásához.

Nagyon tetszett egy brazil irodalom-tanárnő története: fogadást kötött olvasni nem szerető diákjaival, hogy ha az egész osztály a tanév folyamán elolvas összesen (ha jól emlékszem) 1000 könyvet, akkor a tanárnő „büntetésképpen” felmászik az iskola tetejére és onnan fog egy órát megtartani. A tanárnő győzött, és meg kellett tennie, amit ígért. Ha olvas az ember, egy egészen más világ tárul ki előtte. Kívánom a Nagyszünet olvasóinak, hogy találjanak örömöt az olvasásban!

Kuczmann Erika matematika tanár, Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium, Zselíz