Szomorú vasárnap

BESZÁMOLÓ

Tóth Tibor tanár úr szervezésében szeptember 9-én – a Holokauszt szlovákiai emléknapján – az ipolysági Szondy György Gimnázium tanári kara és diáksága megemlékezett az ipolysági holokausztról. A megemlékezés a „Szomorú vasárnap” címet viselte, Seress Rezső világhírű dalával utalva a 70 évvel ezelőtti, 1944. június 8-i vasárnapra, amikor elvitték az ipolysági és a környékbeli zsidó polgárokat (1204 főt, s csak a töredékük jött vissza). A megemlékezést elsős, tehetséges diákunk, Révész Gergő harmonikajátéka nyitotta, két Seress-szerzeményt, a Szomorú vasárnapot és a Gyere, Bodri kutyám című dalt adta elő.

Ezután Beňo Zsuzsi, negyedikes diákunk mutatta be prezentációját az ipolysági és a palásti zsidóság történetéről és holokausztjáról, amelyet díjnyertes pályamunkája alapján készített. Az előadó kiemelte, hogy 1867 és 1938 között Ipolyság gazdasági és kulturális fellendülése főként a helyi zsidóságnak volt köszönhető.

Miskei Feri és Nagy Karcsi az auschwitzi Élet menetéről osztotta meg személyes élményeit diáktársaival, majd Beňo Zsuzsi rövidfilmjét vetítettük le a 2014-es Élet menetéről. A Novák testvérpár, Berni és Laci fuvolán és gitáron adta elő Seress Rezső ismert dalát.

Az emlékezést Tóth Tibor tanár úr zárta. Seress Rezső tragikus életéről számolt be. A zseniális zeneszerzőnek nehéz élete volt. Noha már életében világhírnévre tett szert, s 1956-ban Amerikába mehetett volna, otthon maradt, s szegénységben élt. 79 éves korában lett öngyilkos. „Seress Rezső sorsa tipikus magyar sors: 20. századi, hazáját el nem hagyó, tehetséges zsidó magyar ember sorsa. Benne egy dióhéjnyi magyar történelemmel” – hangsúlyozta a tanár úr.

A Szondy György Gimnáziumban úgy érezzük, hogy erkölcsi kötelességünk megemlékezni az ipolysági és a környékbeli zsidó közösségről, amely sokat tett városunk gazdasági és kulturális fejlődéséért. De nemcsak emiatt, hanem egyszerűen azért, mert szomszédaink, barátaink, ismerőseink voltak, velünk együtt éltek, dolgoztak, s most hiányoznak Ipolyságról. Szegényebb lett a város, szegényebbek lettünk mi is. Már csupán két zsinagóga és a két zsidó temető emlékeztet rájuk… sajnos. (T. T.)