Szoktál hébe-hóba füllenteni?

Nem is olyan régen, az 1980-as évek elején évente legalább egymillió embert vetettek alá hazugságvizsgálóval végzett teszteknek az Amerikai Egyesült Államokban. Közülük a legtöbben valamilyen állásra pályáztak. A teszteredmények sokszor a valósággal ellentétben tévesen állapították meg valakiről, hogy nem tisztességesek. Előfordult, hogy egy új diplomás, kezdő álláskeresőről a gép adatai alapján megállapították, hogy feltételezhetően droggal üzletel és talán még büntetett előéletű is, s a munkát természetesen nem kapta meg. Mint később kiderült, mindkét állítás téves volt.

Azóta megtiltották a cégeknek, hogy alkalmazottaikkal ilyesfajta hazugságvizsgáló teszteket végeztessenek. Egyedül a gyógyszertárak, biztonsági szolgálatok és kormányszervek, valamint a rendőrség alkalmazhatja bűnügyekben, gyanúsítottak és tanúk kihallgatásakor. Hatvan évvel a gép feltalálása után a módszer még mindig nagy vitákat kavart.

S hogy milyen elven is működik ez a rendszer? Aki hazudik, érzelmileg feszült állapotba kerül, az így keletkező stressz pedig felgyorsítja a pulzusát, a légzését és izzadást eredményez. Ezeket a jelenségeket pedig bizonyos érzékeny eszközök kimutathatják.

Elsőként az 1890-es években egy olasz kriminológus, egy bizonyos Cesare Lombroso végzett műszeres vizsgálatokat, hogy kiderítse, milyen élettani változásokat idéz elő a stressz. Berendezése a vizsgált személy vérnyomását és érverését mérte.

Az első modern hazugságvizsgálót, amivel képesek voltak a folyamatos megfigyelésre, 1921-ben John A. Larson orvostanhallgató fejlesztette ki, a helyi rendőrséggel együttműködve Berkleyben, a kaliforniai egyetemen.

Larson gépe egyszerre több adatot is rögzített. Elsőként vizsgálta a személy vérnyomását, pulzusszámát és a légzési ritmusát. A papírtekercsre három toll írta fel tintával az eredményt. A gépet poligráfnak is elnevezték.

Később egy negyedik mérőrendszer hozzáillesztésével fejlesztették tovább a ma is ismert, modern eszközzé. Ez a legutóbbi a bőr elektromos vezetőképességét méri, ami persze az izzadság menynyiségétől függ.

Ezeket a teszteket szigorú feltételek között végzik. A vizsgálandó személyt vezetékekkel a géphez kapcsolják, és különböző kérdéseket tesznek fel neki, pl: „a neve Mészáros Tamás?”. Ez olyan kérdés, amire biztosan csak két válaszlehetőség van, vagy igen vagy nem.

Ha az adott személy hazudik, akkor a poligráfnak jeleznie és rögzítenie kell a hazugság során fellépő stressz okozta változásokat.

Az eljárásnak csupán egy bökkenője van, hogy sokan az idegesség miatt, amit maga a vizsgálat okoz, hazudni látszanak, pedig igazat mondanak. Mások pedig annyira tudnak uralkodni az érzelmeiken, hogy bár hazudnak, a poligráf semmit nem érzékel belőle. Ez viszont nem túl gyakori.

Egyszóval, a mai napig vitatott, hogy ez a legmegfelelőbb módszer valóban a hazugság kiderítésére.