Szeretek mindent túlbonyolítani

A tizennyolc éves lány ingázik Bars és Hont között. „Néha azt hiszem, hogy mindkét helyen, néha azt, hogy egyiken sem vagyok otthon. Deménd az átjáró. Megállok. Kialszom magam. Majd utazom tovább, az egyik vagy másik irányba” – merengett el Zsuzsa éppen Ipolyságon a gimnáziumban. Az Anyám fekete rózsa szavalóverseny döntőjén már legalább negyedszer vett részt, s nem számított a helyezésre. „Kiálltam. Elmondtam. Az emberek furcsán néztek rám. Mit csináltam? – kérdeztem magamtól. Kimentem, az épület elé, s nevetnem kellett. Kinevetnem magamból mindent. Egy rendőr meg is kérdezte: – Valami baj van? Aztán visszamentem a terembe. Engem nagyon meglepett a harmadik hely, s azt hiszem ez látszott is rajtam” – emlékezett vissza Benko Zsuzsa, majd hozzáfűzte: – „Baranyi Ferenc költő volt a gála házigazdája, s én már szavaltam versenyen az ő versét. Ő adta át a díjat, s olyan jó volt, hogy nemcsak én mondtam ki az ő nevét, hanem ő is kimondta az enyémet”.

Egy lényeges mondat

József Attila Magad emésztő című versét mondta a szavalóversenyen a diáklány. „A nagykaposi József Attila versmondó verseny miatt mélyedtem bele a költő életművébe. Nem lett a kedvencem, de amikor az ’összest’ olvasva elértem ehhez a vershez, s benne ahhoz a mondathoz, hogy ’Akár egy halom hasított fa,/ hever egymáson a világ,/ szoritja, nyomja, összefogja/ egyik dolog a másikát/ s igy mindegyik determinált.’, tudtam, hogy ezt a verset akarom mondani, ez egy lényeges mondat” – mesélte Zsuzsa. A lány bevallja, sokan mondják neki, hogy furcsa, nem neki való verseket keres, „már azt is mondta nekem a zsűri egy Barak László vers kapcsán, hogy én ezt nem élhetem át, egyszerűen nem érthetem, csak néztem egy nagyot. A ’magad emésztő’ tulajdonképpen egy bocsánatkérés, s az nem jellemző rám, alapvetően a hangszínem is más, nem bocsánatkérős, legalábbis hallottam már ilyen véleményt is”.

Benko Zsuzsa szerint, „többnyire minden versnek van egy középpontja, amiről azt akarom, hogy mások is tudjanak, azt nem szeretem, ha azt a gondolatot, amit át szeretnék adni nem értik meg, engem amúgy is zavar, hogy az emberek nem figyelnek egymásra, hogy nem tudnak szeretni, hogy nem tudják felbecsülni a másik értékeit”. Deménden Balla Katalin tanító néni foglalkozott a lánnyal, majd Léván felső tagozatosként a mai napig az egyszemélyes lévai kulturális intézménynek számító Újváry László készíti fel Zsuzsát. Érdekesség, hogy az ipolysági gimnázium magyar tanárnője N. Tóth Anikó is ad tanácsokat a felkészülésnél. „Igazán csak egy éve cikázok a két város és a két fölkészítő között. Szívesen meghallgatom őket, jó ez így, több vélemény, több gondolat. De a megbeszélteket, általában nem tudom betartani a színpadon, ott nem tudok visszaemlékezni a felkészülési időszak alatt történtekre” – vallja be a lány, s elárulja: – „Amikor már nagyon szorít az idő, elkezdek keresgélni, aztán egy nappal a verseny előtt rájövök, hogy már meg kellene tanulni a szöveget, ilyenkor Laci bácsinak égnek áll a haja, s azt mondja, hogy hű maradtam önmagamhoz. Idén viszont megdicsért, mert időben sok verset vittem neki, s együtt választottunk. A gimnázium vegyes karának is tagja vagyok, szeretem a hétfőket, az olyan jó hogy leülünk és énekelünk egy kicsit, s volt olyan vers is amit az énekkari próbán tanultam meg, s másnap versenyeztem”.

Családi hagyomány

Benko Zsuzsa édesanyja valaha irodalmi színpadi tag volt és szerette volna, hogy a lánya folytassa, ezt a családi hagyományt. Többnyire este van, mire hazaér, s „megyek hazafelé a sötétben, s mondom a kedves verseimet, vagy otthon is elmondom magamnak őket, pihenésként, vagy éppen hogy feltöltődjek”.

Magáról annyit mondd még, hogy „nekem lehet véleményt mondani, de nem tanulok belőle. Naiv, makacs, önfejű, ez a három szó, egy magamról alkotott hoszszú definíció része. Az utóbbi időben legtöbbször a szétszórt kifejezést hallom, ha jellemeznek. Meg hogy túlvállalom magam. És azt is, hogy szeretek mindent túlbonyolítani. Persze én ezt nem vallom be. Ha közbejön valami, bármilyen pici dolog, képes felborítani a rendemet, a belső harmóniámat, s ezt mások szétszórtságnak látják, de amíg nincsenek ezek az apróságok, én teszem a dolgom”.

Már három éve a gimnázium diákönkormányzatának az elnöke, s próbálja „felpezsdíteni az iskolai hétköznapokat, de gyakorlatilag csak a diáknap működik, mert a diákokban nincsen tenni akarás, az összes tag közül hárman tesznek valamit”. Nemrég a magyarországi Rákóczi Szövetség alapszervezete alakult meg a gimnáziumban, s ennek is vállalta az alelnöki tisztét Zsuzsa, szavai szerint „a kultúra kitölti az életemet”.