Szakáll vagy csupasz áll?

Különböző korok, különböző divatok! Szerinted jól áll egy férfinak, ha szakállas, vagy neked inkább a csupasz áll tetszik jobban? A kor divatja szerint eltérően vélekedtek (és vélekednek ma is) erről a kérdésről az emberek. És azt vajon tudod-e, hogy mikor terjedt el a borotválkozás szokása, mikor és minek hatására fogalmazódott meg a szőrtelenség igénye?

Talán hihetetlenül hangzik, de már több ezer esztendővel ezelőtt borotválták a hajat Babilóniában és Asszíriában. A kezdeti borotva akkoriban még egyszerű ásványból, obszidiánból hasított penge volt. A babilóniai borbély egy zacskóban hordozta magával. A szolgája vitte utána a sámlit, amin a borbély ült. A vendég pedig a földön csücsült a mester lábainál.

Az egyiptomi borbélyok kőkést használtak kezdetben, aminek ma már a gondolatára is felszisszenünk. A bronzkorban azonban megszületett a bronzzsilett, vagyis a bronzkés. Nem hasonlított a mai borotvához, inkább sarlószerű vagy széles, véső alakú szerszámok voltak ezek. Nyilvánvaló, hogy nem lehetett valami gyönyörűség akkoriban a borotválkozás, és amennyire csak lehetett, el is kerülték. És vajon milyen volt az ókori férfiak szakállviselete? Ezt persze, nem lehet pontosan tudni, elképzeléseink azonban lehetnek. A szakállviselet népenként és korszakonként változott. Az ősi Egyiptomban még nem nyírták a szakállat. Az első dinasztia idejében kezdődött a borotválás. Ám a fáraó, a szakállas időkre való emlékezésül, bizonyos alkalmakra henger alakú műszakállt kötött az állára. És mit tehetett Hatsepszut, az egyetlen női fáraó? Természetesen ő is hordta a műszakállat. Az asszír férfiak csigákba szedették szakállukat. A zsidóknál pedig a szakáll ápolása a szabadság és a jámborság jele volt. Az ókori görögöknél csak Nagy Sándor idejében terjedt el a borotválkozás. Dionüszioszról azt jegyezték fel, hogy a borbély vasától való félelmében inkább tüzes vassal égettette le a szakállát. Érdekesség az is, hogy a szakállpörkölést a családján belül végeztette el: mégpedig a lányával. A római korban általában a borotvált arc volt a divat. Akkor tehát szakáll vagy csupasz áll? Erre a kérdésre korok és vidékek szerint különböző válaszokat adtak. 1551-ben történt, hogy Oroszországban a zsinati atyák kimondták: szakáll nélkül senki sem juthat be a menynyek országába. Ugyanebben az évben egy francia püspököt azért nem akart az egyházmegye elfogadni, mert hosszú szakállt viselt. A szakálldivat politikai állásfoglalás is lehetett: 1848-ban a demokraták körszakállat viseltek, Garibaldi hívei viszont hegyes szakállal tüntettek.

Végezetül pedig érdekességképpen olvass el egy ellentmondásos fejtörőt! Egy kis faluban sok-sok férfi él, akik közül az egyik a borbély. Ezek a férfiak mindannyian -csupasz áll-pártiak, ám mégis két csoportra oszlanak. Az egyik csoportot a borbély borotválja, a másik csoport viszont saját maga borotválkozik. (Tehát mindenkit vagy a borbély borotvál, vagy maga borotválkozik.) Kivétel nincs. Akkor vajon ki borotválja a borbélyt? Kellemes nyarat! (he, s)